A következő napon már a gépen ültünk, hazafelé tartottunk, éppen le hunyt szemekkel ülök a székben, csak úgy teszem mintha aludnék, nincs kedvem beszélgetni, nincs kedvem semmihez jelenleg, de jól esik hogy velem van.
Tudjátok, valaki hiába lesz gonosz, rossz, ha köt hozzá valami, lehet bolond vagyok, de úgy érzem meg kell gyászolnom, még ha magamban is, talán csak a fájdalom tette ezt vele, anya elvesztése.
Hisz ha bele gondolok, nem is tudom mit éreznék akkor ha elveszíteném Noxot, talán élni sem akarnék, a fájdalom meg változtat minket, van akit rossz irányba, van akit jobb irányba.
Rajtunk múlik hogy fel vesszük e vele a harcot vagy sem, hogy elég erősek vagyunk e hogy el tudjuk viselni, ő nem volt az, egy gyerekkel talán nehezebb is ezt fel dolgozni.
Úgy döntöttem megbocsájtok neki, nem ma, időbe fog kerülni de meg teszem, és végre el engedem a múltat, azért hogy a jövőnkre koncentrálhassak.
Mert amíg hagyom hogy a múlt tépje a lelkemet, addig sosem leszek szabad, és addig sosem leszek igazán önmagam.
Lenox:
Meg ígértem neki, hogy soha többé nem hagyom hogy baja essen, most hogy az apja nincs, talán békében élünk. Tudom hogy nehéz most neki, tudom hogy nem akar beszélni.
Nem csak velem, hanem arról sem ami történt, bár nem hibáztatom, mégis csak az apja volt.
Tanultam tőle valamit, őszinte szeretet, újra meg tanította milyen szeretni és szeretve lenni, hogy milyen az amikor igazán boldog vagy, és ezt az életem árán is megvédeném.
Ő lett a fényem a sötétben, lámpás amikor sötét utakat jártam, és az ő szívverés az amit ha hallok, érzem, haza találtam.
YOU ARE READING
I am afraid of you ( Befejezett)
RandomAmelia egy lány akinek nem jutott ki a szabad élet, sosem tehette azt amit szeretne, és mindíg el kellett nyomja az érzéseit. Lenox a milliomos férfi, rideg, kellőképpen ahhoz hogy egy pillantás erejével megsemmisítse a lányt, és ne merjen vele szem...