I am afraid of you ( Befejezett)

21 Otthon.

18+Jelenetet tartalmaz

A repülőn ültünk, feszengtem, féltem, vegyesek voltak az érzéseim, vele akartam lenni de, féltem hogy miattam baja esik, hisz már egyszer meg is történt. Egy fél óra és szállunk a reptéren.

- Am nyugalom, minden rendben lesz. - Mondja bíztatóan.

- De honnan tudod? - Kérdezem.

- Azóta voltak változások, kaptam testőröket, figyelnek rám, a reptéren fognak minket várni, nem lesz baj Am. - Magyarázta.

- Jól van, hiszek neked. - Engedek el kicsi mosolyt.

Fél óra múlva már a reptéren voltunk, le szállt a gép és kocsikkal vártak minket, be pakoltunk, majd be ültünk a kocsiba, egy kocsi előttünk ment, egy pedig mögöttünk. Mikor el értük a lakást meg álltunk, ki szálltunk, a csomagokat segítettek be vinni, majd magunkra hagytak minket, Noxal a szobámban.

Oda lép hozzám és meg ölel.

- Hiányoztál Am. - Mondja lágyan.

- Te is nekem. - Mondom hozzá bújva.

Kicsit elhúzódtam tőle majd megcsókoltam, kezét a rajtam levő felső alá vezette, végig simított tenyérrel a gerincem menten, melegség járta át a testemet, jól eső borzongás.

- Nem szép ám. - mondom.

- Micsoda? - kérdezi.

- Akárhányszor kettesben vagyunk, mostantól csak leteperni fogsz? - kérdezem mosolyogva.

- Ha te azt tudnád miket fogok még veled tenni, és ne aggódj, bármikor elküldhetek innen mindenkit, felőlem az egész házat fel avathatjuk ha erre vágysz. - mondta érzéki hangon, mire nekem pír szökött az arcomra.

Újra meg csókolt, de most kicsit hevesebben, szenvedélyes volt, tele vággyal, és hiánnyal, át adva egymásnak mindent ami az el múlt hónapokban át járt minket.

A nyakamba csókolt, hátrafelé kezdett lépkedni, le fektetett az ágyra, át tért a kulcscsontomra, majd két kezét végig vezette az oldalamon, ezzel fel tolva a felsőm.

Le tért a hasamon végig a nadrágom vonalán, majd ki csatolta azt és le vette rólam és vele a bugyit is.

- Most nem lehetek olyan alapos mert lesz egy kis dolgom, de akarlak, szóval, mit szólnál ha meg ismételjük a tegnap estét? - kérdezte, elmosolyodtam.

- Legyen úgy. - mondom. Ezzel meg fog egy óvszert, felgörgeti, és már másodpercek alatt bennem is van teljesen.

- Imádlak. - mondja már kicsit pihegve.
- Olyan jó látványt nyújttatsz hogy már attól el tudnék menni. - mondja egy kisseb morgás kíséretében.

- Ah..Nox..- ki készít amikor így beszél, és egyszerre imádom hogy el mondja ezeket a dolgokat, annyira élvezem a szavait.

Nemsokkal később, utol ér a gyönyör és ezzel együtt ő is el megy, kicsit pihentünk, majd felöltöztünk. Ö el ment el intézni egy munka ügyet, én pedig le mentem a konyhába.

- Amelia. - hallom meg Andrea hangját, mikor felé fordulok egy nagy öleléssel köszönt.

- Szia. Jó újra látni. - mondom.

- Örülök hogy haza jöttél. Nélküled nem volt ugyanolyan. - mondja talán ezzel Noxra is utalva.

- Láttam pár hírt róla. - mondom.

- De ne foglalkozz vele, a lényeg hogy itt vagy, nem vagy éhes? - kérdezi.

- Igazából de. - mondom, ezzel ö meg is a pult mögé, majd elő vesz egy tálat, amiben spagetti van.
Szed nekem majd, le teszi nekem az asztalra.

- Köszönöm. - mondom. Majd enni kezdek. Miután ettem, fel mentem a szobámba, a közösségi oldalakon egyenlőre semmi nem volt, és apám se jelentkezett hála az égnek, bár azt hiszem továbbra is küldök neki pénzt, talán ezzel távol is tartom. Mivel el hoztam mindent, elő vettem a jelenlegi munkámat és azzal foglalkoztam, egészen addig amíg Nox nem jött.

- Jesszus Am, hogy nézel ki? - kérdezi.

Hát igen, jelenleg vázlatot tervezek, és mivel ez egy nagy plakát ugye, hát egy kicsit szürke lett a kezem.

- Valamivel satírozni kell. - mondom mire elneveti magát.

- És az orrod is beveted a munkába? - kérdezi, mire automatikusan nyúlok az orrom után, csak hát ugye a kezem még mindig olyan volt, csak egy hangosnevetést hallok.

- Nem vicces. - mondom.

- De az, látnád magad. - mondja, majd elő veszi a telefonját és meg mutatja, mire én is elnevetem magam.

- Na jó. Megyek megmosakszom. - mondtam majd a fürdőbe vettem az irányt.

Miután megmosakodtam, kint is össze pakoltam a dolgaimat.
Még le mentünk Noxal vacsorázni, majd miután végeztünk, be mentünk a szobámba.
Nox hozott egy kis bort, meg két poharat, fel ültünk az ágyra.

- Mi történt, míg nem voltam ott? - kérdezte meg Nox.

- Nem sok, apának küldtem a pénzt, dolgoztam amint láthattad is, mindig el küldtem amit el kellett, nagy részt meg, hiányoztál. - néztem a szemébe.

- Te is nekem. - mondta.

- Láttam a híreket, mi volt az a törés zúzás az irodában? - kérdezem meg.

- Te. Azután nem írtam több kérdést, fel húzott hogy nem válaszolsz, nem tudtam hogy merre vagy, akkor már kerestelek. - mondta komolyan.
- Nélküled nem érzem magam egésznek, csak egy fél vagyok, és azt az üreséget, azt a hiányt amit a távol léted okozott, semmi nem csillapította. - mondta, majd magához húzott egy csókra, bele ittam a borba.

- Ugye tudod hogy szeretlek? - néztem rá.

- Igen, de miért hangzott ez olyan szomorúan?. - kérdezi érdeklődve.

- Ha történik valami, és ha bármikor meg fordulna a fejedben hogy az én hibám, hogy én hoztam a nyakadba a bajt, csak tudd hogy szeretlek. - mondtam neki szomorúan.

- Am....- kezdené.

- El küldtem neki most is, ahogyan mindig, de nem tudom mikor veszi észre hogy nem vagyok a közelben, és hogy hogyan reagál, csak remélem hogy az utalás vissza tartja és nem történik semmi. - mondom.

- Am ha bármi történne, te lennél az utolsó akit hibáztatni próbálnék, nem tehetsz róla, arról sem amit veled tett, és arról sem amit most tesz, ezek az ő döntései nem a tiéd. - mondta komolyan, és a szavai megnyugtattak.

Le tettek a boros poharat, oda másztam hozzá és a karjaiba bújtam, magához ölelt, fejemet a mellkasára hajtottam, és hallgattam a szív verésének hangját.

Egyik kezével a hajam kezdte simogatni, jó volt most így lenni, biztonságban éreztem magamat vele, hónapok után, olyan megnyugvás telepedett rám amit nem tudnék meg magyarázni.

- Megvédelek mindentől amitől kell, csak kérlek többé ne menekülj el. - mondta.
- Ígérd meg Am. - kérte tőlem.

- Meg ígérem. - mondtam, mire adott egy puszit a fejem tetejére.