I am afraid of you ( Befejezett)

11 Lenox

A másnap hasonlóan indult, bár enyhítette a tudat hogy holnap nem megyek be, sőt még utána sem, így két szabad nap alkalmával, talán tovább jutunk mint ahol vagyunk jelenleg. Miután meg reggeliztünk adtam egy csókot Amnek, majd el indultam dolgozni, mikor oda értem, utam az irodába vezetett ahol a barátom várt rám, nem szokott reggel be jönni és idegesnek is tűnt.

- Jó reggelt. - Köszön.

- Ahogy el nézlek már nem lesz jó.- Mondom utalva ezzel a belőle áradó feszültségre.

- Van egy kis baj, szóval ugye van Stív. - Kezd bele.

- A 2 hónapos az 5-s soron? - Nézek rá miközben éppen le pakolom a dolgaim és a papírokat kezdem magam elé rendezni.

- Igen, szóval el rontott egy kimenő lejelentést ami a cégtől a felsőbb vezetésnek ment. - Kezdi el mesélni a baj forrását, nyilván mindenkinek van egy főnöke, egy valaki aki ellenőrzi.

- A felsőbb vezetés nyilván hibásnak vélte a dokumentumot, én küldtem nekik egy levelet még mielőtt ki küldték volna az értesítést, bele írtam hogy hibás a dokumentum és véletlen került ki, de nem tudtuk hogy nem a főnök van bent hanem a fia mivel le betegedett, nos azt a választ kaptuk hogy feljelentést tesz csalás miatt, ők pénz bírságot küldtek, ami végül, 6,5 millió forint értékű lett. - Magyarázta végi, bennem pedig minden szava hallatán egyre ment fel a pumpa.

- Azonnal hajítsátok ki innen azt az idiótát. - Rivallok rá, nem az ő hibája de tudja hogy ilyenkor nem érdekel ki van előttem.

Minél tovább telt a nap annál feszültebb voltam, minden határt keresztül gázolva a mai nap, ki jelenthetem hogy elegem volt mindenből. Mire vége lett a napnak teljesen ki készültem, be ülve a kocsimba haza vezettem, az az idióta 6,5 millió a rohadt életbe, csaptam a kormányra. Be lépve a lakás ajtaján, egy szó nélkül mentem az emeletre, most nem szabad találkoznom Am el. Ahogy fel érek az emeletre, nyitom ki a szobám ajtaját amikor.

- Szia Róka. - Hallom meg a hangját. Csak menj be és zárd be az ajtót, csak menj be, sulykolom magamnak.

- Szia cica. - Köszönök neki de nem a megszokott hangtónussal, te barom menj már be azon az ajtón.

- Minden rendben? - Kérdezi. Rá szorítok a kilincsre, mért nem mozdulsz te idióta, kérdezem magamtól. Oda lép hozzám majd lassan teszi a kezét az én kezemre. Ennyi. Meg fogom a karját majd magammal rántom a szobába.

Le dobom az ágyra a táskát majd hirtelen a falnak nyomom, hevesen veszi a levegőt, meg remeg a teste, a szemébe nézek, érzem hogy nem tiszta a fejem, nem tudok uralkodni magamon.

- Róka ?- Ejti ki a becenevem félve.

- Sss csak maradj csendben. - Mondom, mélyet lélegzek, de ezzel csak azt érem el hogy még jobban az orromba kúszik az illata. A szájára pillantok, ez szabad út, meg csókolom, de sajnos el ragadtatom magam, észre sem veszem, csak azt hogy a könnyei keresztül folynak az arcom érintve, mikor rá nézek sír, mikor le nézek a kezem a pólója alatt van, az oldalát fogva. - Am, Nem akartam. - Nézek rá már tisztább fejjel, nem tehetek róla, azokat a lányokat csak használtam, ahogy akartam, erőszakosan, vagy gyengéden nekik mindegy volt, de őt nem akarom bántani.

- Tudom.-Mondja halkan. Kezét a mellkasomra teszi, nem értem mit csinál, le hunyja a szemét, mély levegőt vesz, nyugodtabbnak tűnik, pár másodperc múlva, fel néz a szemembe, fél, de már nem sír.

- Cica, nagyon rossz napom volt, ki készültem, nem uraltam magam egy időre...- Adok magyarázatot, nem akarom hogy azt higgye bántani akartam.

- Meg értem, csak....meg ijesztettél. - Mondta csendesen, a szemei tele voltak érzésekkel, ekkor tűnt csak fel, a kezem még mindig az oldalán van.

- Nem akarod hogy hozzád érjek ugye? - Teszem fel a kérdést amire jelenleg nem tudom a választ, nem tol el, nem kéri hogy hagyjam.

- Szokom. - Válaszol, de kicsit meg remeg a hangja.

- Nem kell sietnünk, mondtam hogy haladhatunk lassan, nem....- Magyarázok tovább de nem hagyja.

- Jó így. - Mondja.

- Ezt hogy érted? - Kérdezek vissza.

- Rá jöttem valamire. Mindig akkor ér változás ha hozzám érsz, olyan mintha miden alkalommal, egy kicsit át lépném a határaimat, de utána már nem olyan érzés, nem azt mondom hogy most azonnal érints meg mindenhol, de mi van ha ez kell? Ha feladatokat adhatok magamnak, ma át lépem ezt a határt, aztán holnap egy másikat, érted miről beszélek? - Kérdezi meg végül, mély levegőket vesz, még mindig fezsült, feszült a tudattól hogy bármikor megmozdíthatom a kezem, és jelen esetben bárhol érinthetem, bár nem fogom ki használni a helyzetet, úgy érzem ma már eleget tettem.

- Értelek, de biztos vagy abban hogy így akarod csinálni? - Teszem fel a kérdést, én csak örülni fogok ha érinthetem.

- Amikor először meg csókoltál, nem akartam, de minél többször csinálod, azt érzem hogy kellemesebb lesz az egész, mintha meg változnának az érzéseim, azt remélem talán a többi dolog is működne így. - Mondja, és végül is ha tényleg így érez akkor nem rossz ötlet.

- Rendben, akkor mit szeretnél? Most hagyjalak? - Kérdezem.

- Nem tudom..- Mondja őszintén, így kicsit bátorkodom meg mozdítani a kezem, először csak a hüvelyk ujjammal cirógatom az oldalát, le hunyta a szemét, majd lassan végig vezetem rajta a kezem lefelé, a csípőjénél meg állok.

- Ez jó volt? - Kérdezem, mert az arca erről árulkodott.

- Kellemes. - Válaszol mire el mosolyodom, egyre jobban tetszenek ezek a játékok amiket ki talál kettőnknek, már nagyon várom a végét.