I am afraid of you ( Befejezett)

22 Menekvés

Éppen itt ülünk az irodában, miután reggel meg reggelizünk, be jöttünk dolgozni, persze a sajtó le is támadott hogy hol voltam, és ami a legfontosabb, miért hagytam magára Noxot. Ha csak a felét is tudnák annak ami valójában van...bár jobb is hogy nem tudják, abban reménykedem hogy soha nem is tudják meg, de ahogy szokták mondani, soha ne mond hogy soha.

Éppen be fejeztem egy telefon beszélgetést, és mivel nem volt több hívásom és Emailom így Nox felé fordultam, valamiről szólnom kell neki.

- Róka.- Szólítom meg, mire fel néz rám a gépéről.

- Igen Cica? - Néz rám érdeklődve.

- Valamit szeretnék el mondani, amit lehet hogy nem vettél észre a múlt nap, amikor el jöttél értem. - Mondom komolyan.

- És mi lenne az? - Kérdezi.

- Hát tudod, nem használtál.....semmit, és...lehet hogy..szóval ha lenne belőle valami..- Nem tudtam hogyan kellene erről beszélnem vele, hisz még sosem jött szóba az hogy családunk legyen vagy bármi hasonló, annak ellenére hogy szeretjük egymást.

- Értelek, ha úgy adódna hogy terhes lennél, nos...egy percre sem fordulna meg a fejemben, hogy ne akarnám őt. - Mondja, mire mosoly szökik az arcomra, kívánhatnék nála jobb embert?

- Köszönöm hogy vagy nekem. -Mondtam.

- Bár abban nem vagyok biztos, hogy jó apa lennék, de majd próbálkozom- Tette még hozzá.

- Biztosan nagyon jó apa lennél. - Mondtam mosolyogva, mire meg csörrent a telefonom. Fel vette. De amikor meg halottam ki az, le fagy a mosoly az arcomról.

- Szia Amelia. - Hallom a csöpögős hangot a vonal másik végéről.

- Mit akarsz? - Kérdezem.

- Hagyd el. -Jelentette ki. Nem lehet, meg ígértem neki, többé nem futok el.

- Nem. - Mondtam komoly hangon.

- Jó, ha ezt akarod. - Mondja, mire Noxra nézek, meg látom a vörös célt rajta, hirtelen el dobom a telefonom, hozzá lépek majd magammal rántom a földre, e közben el dörren a lövés, de szerencsére csak az asztalt kapja a golyó, mi pedig hátra húzódunk a sarokba, ahol nem lát minket. Szorosan magamhoz ölelem, meg ölte volna.

- Mondtam hogy rossz ötlet, mondtam. - Sírtam neki

- S Am...semmi baj..-Mondja a fejemet simogatva.

-De van. - Nézek a szemébe, az én könnyes szemeimmel. - Ha nem vagyok elég gyors, meg is ölhetett volna. - Mondtam neki remegő hanggal. Két keze közé fogta az arcomat, majd egy lágy csókot adott az ajkaimra.

- El kapják Am, már rajta vannak, mint mondtam a testőrök segítenek, minden rendeben lesz. - Mondja komolyan, kimérten, nyugodt hanggal, ami engem is meg nyugtat.