I am afraid of you ( Befejezett)

10 Lenox

Lenox:

Másnap reggel fel kelve, el mentem zuhanyozni majd össze pakoltam a munkához szükséges dolgaimat, le mentem a konyhába, le tettem a dolgaim az ajtó melletti kis szekrényre és le ültem az asztalhoz, és mint minden reggel vártam hogy Amelia le jöjjön az emeletről.

Ezt az időt általában a közösségi média böngészésével töltöm el, bár néha ki ábrándít az hogy az emberek mennyire kutatnak utánam. és biztos is vagyok benne hogy Amelia is szembe fut ezekkel, bár nem említette meg még egyszer sem, ebből csak arra következtetek hogy nem zavarja, ennek pedig örülök, mert nem szeretném ha kevesebbnek érezné magát csak azért, mert van egy réteg ami nem képes a fejlődésre.

mikor meg látom Ameliat a lépcső forduló mellett, le teszem a telefonom és őt figyelem, sokat el árul a hangulatáról az ahogyan le jön, az amilyen a hangsúlya amikor köszön.

- Jó reggelt. - Köszön. A szeme most nem sokat árul el, a reggeli álmosság és talán egy kis feszültség ül benne.

- Jó reggelt. - Köszöntöm én is. Ezután le ül az asztalhoz és érkezik a reggeli is.

Mikor végeztünk a reggelivel, fel álltam és hozzá léptem, le hajoltam, egy kicsit mintha el húzódna de olyan apró ez a mozdulat hogy szinte nem is érzékelhető.

- Még áll az egyezség, ugye tudod? - Nézek rá jelentőség teljesen. Erre csak bólint egyet majd hagyja hogy egy csókot vigyek az ajkára. Ezután én el is indulok a munkahelyemre, 25 perc alatt meg is érkezem, és fel menve az emeletre be lépek az irodám ajtaján,

A nap egészen jól telik, hamar megy a munka, délben meg néztem a kamerákat, Am nem volt lent. Ez eléggé élezte a hangulatomat, kopogást hallok az ajtómon így el engedem ezeket a gondolatokat.

- Szabad. - Szolok ki, és be is lép az egyik itteni barátom egyben alkalmazottam.

- Helló Nox. El ment a munka, gondoltam fel nézek.  Figyelj csak, kérdezhetek valamit? -Néz rám, érdeklődést tükröz a tekintete.

- Ne kímélj. - Mondom, ezzel jelezve felé, hogy várom a kérdését.

- Az a lány aki veled van, fontos? - Teszi fel a kérdést. - Ne érts félre, nem a sajtó miatt, csak annyi mindent olvastam az interneten. - Magyarázza meg a kérdését.

- Alakul. - Válaszolok a tőlem meg szokott tömör válasszal.

- De most komolyan Nox, mond azt ha így van, én örülnék nektek, főleg Mia után. - Mondja, mire egyszerre leszek ideges és frusztrált.

- Őt nem emlegeted. - Mondom feszülten. - Más részt pedig, fontos, de ha bárkinek el mondod, kicsinállak. - Nézek rá komoran.

- Ne haragudj, nem kellett volna fel említenem, tudom hogy nehéz téma, talán ő lesz az aki meg cáfol mindent ami vele kapcsolatos. - Mondja, Mia tönkre tett, ő volt az aki miatt soha többé nem hittem senkiben, mikor meg változtam és ellene fordultam, akkor el ment, az övé az az átok doboz is, nem is értem mért nem dobtam ki, de már meg szoktam, az a lelki szemetese minden nálam járó lánynak, nyomot hagynak, mégis Amelia az egyetlen aki miatt ki akarom nyitni azt a dobozt már most, de persze nem teszem, mert meg mondtam neki hogy nem nyúlok hozzá.

- Talán igen. - Mondom végül.

- Na jó én megyek, holnap találkozunk. - Mondja majd megy is, lassan én is pakolni kezdek és haza indulok, feszült vagyok, nem evett, és még ő is fel hozza azt a lányt.

mikor ki érek a magas iroda épület ajtaján szinte le támad a sajtó, az őrök segítenek el jutnom a kocsimig, utálom az ilyen napokat, semmi tisztelet, semmi ön uralom nincs bennük, csak mennek mint a hűséges kis kutyák, átt gázolva minden határon, gátlástalanul, mert ezt adták neki parancsba, nem ismerik az emberséget.

Mikor be ülök a kocsiba, be csatolom az övem majd el indítom a kocsi motorját, haza vezetek, mikor be lépek az ajtón, Andrea fel néz rám, majd magához int.

- Szia. - Köszön.

- Szia. Mit akarsz? - Kérdezem cseppet sem kedvesen.

- Látom neked is rossz napod volt. - Mondja. Nekem is?

- Mi az hogy nekem is? - Kérdezem frusztráltan.

- Amelia, tudod női bajok, van minden, csak nem érzi jól magát, ezért nem is evett délben, de mellette voltam, figyeltem rá. - Magyarázta.

- És most? - Kérdezem.

- Elaludt, a gyógyszer le csillapította a hasfájást és aztán elaludt. - Magyarázta.

- Köszi. - Mondtam majd meg indultam fel az emeletre, meg nézni Ameliat.

Ahogy fel mentem, halkan nyitottam be a szobája ajtaján, az ágyon feküdt, össze volt kuporodva, nyakig volt rajta a takaró, be zártam magam mögött az ajtót majd oda mentem az ágy mellé, le ültem a szélére, a felé eső kezemmel óvatosan az arcára simítottam, vett egy mély levegőt, lassan fel nyitotta a szemét és egyenesen rám nézett.

- Szia. - Köszön álmos hangon.

- Szia. Hallottam rossz napod van. - Utalok ezzel arra amit Andrea mondott.

- Már jobban érzem magam. - Mondja. - Neked milyen napod volt? - Kérdezi meg.

- Hasonló, csak más okból.- Mondom.

- Akarsz beszélni róla? -Kérdezi, kedvességgel cseng a hangja, de ez nekem nem menne, ő egy olyan téma amit lehet hogy soha nem tud meg.

- Nem, nem lényeges, csak munka. - Mondom terelés képen.

Fel ül az ágyban, fürkészően néz a szemembe, mintha tudná hogy hazudtam neki.

- Tudod, ha van valami amit el mondanál, akkor meg teheted, nem csak azt szeretném hogy nekem legyél ott, hanem azt is hogy én is ott lehessek neked, és mielőtt még azt gondolnád hogy terhelnél vele, örülnék ha te is tudnál úgy bízni bennem ahogy én próbálok benned. Nem erőltetni akarom, csak gondoltam el mondom. - Magyarázta, de ez nem ilyen egyszerű.

Bár tudom hogy neki sem az, de Mia miatt keringenek azok a dolgok is hogy ő is csak a pénzemre pályázna, mikor azt hittem minden klappol és a számlám közelébe engedtem, negyedét sem látta annak ami rajta volt, de éppen eleget hogy ki mutassa a foga fehérjét, 9 milliós összeggel lépett le, ezért nem engedem el vásárolni, nem a sajtó miatt, mert tudnék küldeni vele őröket, attól tartok, lehetőséget érezne a szabadulásra és nem lenne vissza út, ahogyan Miával sem volt.

- Talán egyszer. - Reagálok ennyit. - Van kedved egy filmhez? - Kérdezem.

- Igen. - Feleli.

- Akkor maradj itt, mindjárt jövök. - Mondtam majd át mentem a szobámba, át vettem az öltönyt egy kényelmesebb pólóra és egy szürke laza nadrágra, át vittem a laptopot majd le ülve mellé keresgélni kezdek. - Ehhez mit szólsz? - Mutatok oda egy filmet amire rá bólint így el indítom.

ő szemmel láthatóan nagyon bele merül a film világába, most nyugodt, nincs semmi zavaró tényező, a keze nem messze van az enyémtől, kell az interakció, oda nyúlok lassan, kezemet az övére simítom, picit meg feszül, a kezemre néz majd rám, nem húzza el, így maradunk, talán elég is most ez mind kettőnknek, egy kis idő elteltével meg is szorítja kicsit a kezem, mintha érdekelné ott e van még, de nem néz felém, remélem hamar ki fog bontakozni, és akkor én is meg tehetem.