I am afraid of you ( Befejezett)

6 Újabb egyezség

Ma van az utolsó nap, a tegnapi nap semlegesen telt, de ma minden perc ami el telik amivel közelebb vagyok a nap végéhez annál idegesebb vagyok és annál jobban félek.

Ha olyan dolgot akar tenni amit nem tudok neki meg engedni, félek bántani fog, vagy haza küld, akkor apa fog bántani, mit csináljak? Hogy jövök ki jól ebből?

A reggeli csendben telik, azt hiszem most ő is érzi mekkora súlyt nyom rám a mai nap.

Mikor végzünk ő el megy dolgozni, én meg fel a szobámba, elő veszem a füzetem és a tollam, majd írni kezdek.

Az egy hétre tett ígérete utolsó napja, vajon mi történik ha le telik? Vajon mi lesz ha szabad kezet kap? Ettől félek a legjobban, hisz minden nap el mondja, hogy mennyire várja hogy le teljen ez az egy hét, és minden nap vész jóslóan cseng a szájából.

Végtére is, ha közel áll hozzám már attól úgy érzem hogy menekülnöm kell, hiába az ölelés amit hagytam, ha akkor is csak azt vártam hogy el engedjen.

El tettem a füzetet, túl gyorsan megy ez a nap, mire észbe kapok már dél van, le megyek enni, de nincs étvágyam, a gyomrom görcsbe van szorulva, csak nézek az ételre de nem eszek.

- Amelia, mi a baj? - kérdezi Andrea.

- Nem tudok enni. - Mondom.

- De muszáj mert Nox...,- kezdi.

- De nem megy. - mondom.

- Miért? - kérdezi.

- Mikor ide jöttem adott egy hetet, hogy megszokjam, annak az egy hétnek ma vége, és nem szoktam meg, annyira nem, hogy hagyjam hogy hozzám érjen. - mondom szomorúan.

- Ne aggódj, nem tesz semmi rosszat, biztos vagyok benne hogy látta és meg is érti, hogy van olyan a múltadban ami miatt nem tudod közelebb engedni. Megértőbb mint gondolnád. - magyarázza nekem.

- De akkor miért van az hogy amikor a családom került szóba nem reagált semmit, csak fa arccal nézett rám. - magyarázom, végtére is ha már lassan 10 éve itt van csak ismeri, és ha már nekem nem mond semmit, valahonnan csak tudnom kell.

- Nem szereti ki mutatni az érzéseit, ez inkább azokban a dolgokban nyilvánul meg amiket tesz. Hidd el, ha el mondod neki mi történt veled, meg érti majd. - mondja nekem biztatóan.

- De nem megy, mintha fojtogatnának, nem tudok beszélni róla, olyan régóta tartom már magamban. - mondom szomorúan.

- Ne erőltesd hidd el ha ott lesz az a pillanat, magától jönni fog. - mondja.

- Remélem igazad van. - mondom.

- Hidd el így lesz, ezt pedig. - mondta majd el húzta előttem a tányért és le vette a pultra. Majd elém tett valami ostya félét.

- Legalább ebből egyél egy kicsit, talán el engedni. - mondja így eleget teszek neki.

Még beszélgettünk egy kicsit majd fel mentem, szerencsém van hogy Andrea itt van, legalább vele tudok beszélni, és ért is, így kicsit meg nyugodtam. Kerestem egy filmet amit nézni kezdtem ezzel is elterelve a gondolataimat, meg hát mivel apa nem engedett semmi ilyet eléggé le maradtam, van mit be pótolni.

Mire a filmnek vége lett, majdnem 15 volt így le zártam a laptopot és kicsit a szobában is össze pakoltam.

Majd ezután le menten inni, mivel szomjas lettem, meg álltam a konyha pult előtt, le vettem egy poharat és engedtem bele vizet, mikor meg ittam, lefordítva be tettem a szárítóba. Ekkor meg akartam fordulni de ahogy hátra léptem egy mellkasba ütközött a hátam, meg feszült az egész testem.