Playing with the fire | Lando Norris

sixteen

I should've hugged you a bit tighter the last time I saw you

Egész úton szótlan voltam, amit Isa természetesen meg is jegyzett, de Carlos szerencsére hárított helyettem azzal, hogy csak izgatott vagyok azért vagyok ilyen. A valóságban azonban millió dolgon járt az agyam, folyamatosan pro és contra érveken gondolkodtam Landoval és a szerződéssel kapcsolatban.

Az egyik pillanatban még makacs voltam, utáltam Carlost, utáltam az egész életem, csak azért is oda akartam menni Landohoz és direkt Carlos szeme láttára megcsókolni, a következő percben pedig azon gondolkodtam, hogy bizonyos részekben igaza lehet Carlosnak. Teljesen agymosottnak éreztem magam, és nem tudtam eldönteni, hogy éppen ki oldalán is állok és minden eddiginél jobban elkezdtek hiányozni a szüleim. Tudtam, hogy ők kívülállóként reálisan látnák a helyzetet és képesek lennének a helyes döntésre rávilágítani. De nekem nem volt senkim, aki észhez térítsen, aki jó tanácsokkal lásson el, ugyanis akiben eddig bíztam és akire eddig számíthattam, olyan dologra kér engem, amire soha nem kérne, ha igazán szeretne engem. Ugyanakkor ha Lando is valóban szeretne, akkor nem adná fel és tovább próbálkozna. Vagy ilyen csak a mesékben van, hogy a herceg fáradhatatlanul küzd a szerelemért?

A pályára bekanyarodva minden eddiginél jobban összeszorult a gyomrom és hatalmasat dobbant a szívem. A szám kiszáradt, miközben a víz meg levert és komolyan azt gondoltam akkor, hogy kihordok egy infarktust. Észre sem vettem, hogy a többiek már kiszálltak az autóból csak akkor, amikor Isa kinyitotta az ajtót, s kezét felém nyújtotta.

- Ne izgulj, mindenki jó fej a csapatnál és már nagyon kíváncsiak rád. Carlos körbeharangozta, hogy mennyire nagyszerű hugicája van és persze azt is hozzáfűzte, hogy tabu vagy mindenki, de főleg Leclerc számára. - nevetett fel, de nekem ettől csak még jobban szorított a mellkasom. - Istenem, sosem fog egy normális lányt találni ő sem, csakúgy, mint az a lökött Norris... - sóhajtott fel, mire én erőt vettem magamon, és kissé arrébb is löktem Isa-t, de végre kiszálltam az autóból. Nem bírtam ezt tovább hallgatni.

A tömeg természetesen nem segített a helyzetemen, de csak az lebegett a szemem előtt, hogy pár lépés választ el az öltözőmtől és azt ki kell bírnom. Mennyivel másabb lett volna minden, ha nem ilyen állapotban térek vissza, s talán az is jobb lett volna, ha nem mondok el mindent Carlosnak és titokban még most is Landoval lennék. De sajnos ezt már sosem tudhatom meg. Az orromon mély levegőt szívtam be, próbáltam minél tovább benntartani, majd lassan kifújni, hogy a pulzusom valamennyire rendeződjön. Teljesen erre figyeltem, miközben a csapatok motorhomejainál szlalomoztam az emberek között, amikor is egy ismerős családba botlottam.

- Mi a picsa, Addy?! - Flo egyből boldogan a nyakamba borult, én meg csak álltam lefagyva, farkasszemet nézve Lando-val, aki realizált mindent, amint végig nézett az öltözékemen. - Annyira jó újra látni téged, úgy hiányoztál nekem! Annak meg főleg örülök, hogy újra a sógornőnk vagy! - ölelt meg újra, én pedig csak pislogtam. Újra sógornő? Én? Pár órája mondott le rólam örökre a testvére! Nem hittem el, hogy még ez is tényleg megtörténik. - Előttünk nem kell titkolózni, mesélte Lando, hogy már az esküvőn újra egymásra találtatok, és még képet is küldött rólad, miközben vasalod a pólóját! - csacsogott folyamatosan, én pedig továbbra is csak szótlanul álltam, s újra Lando-ra néztem. Még lesifotót is csinált rólam, elmesélt mindent a családjának, én pedig a legelső lehetőségnél elárulom őt. Én nem érdemlem meg Landot, nem fordítva...

- Flo, higgadj le és hagyd békén Addyt. Ellenség lett, hát nem látod hogy milyen pólóban van? - morgott rá Lando.

- Lando, vigyázz a szádra! Miért lenne ettől még ellenség? - szólt rá az anyukája, Cisca. - Úgy örülök neked, Addy drágám! Mindig is tudtam, hogy vissza fogtok egymáshoz találni. Ami köztetek van, az nagyon ritka és különleges. Becsüljétek meg! - vont ő is ölelésbe, és a végét direkt olyan halkan mondta, hogy csak én halljam. Teljesen megsemmisültem, szóhoz sem tudtam jutni.