Playing with the fire | Lando Norris

eighteen

This action cannot be undone

Lando Norris szemszöge

- ...Sőt, egy darabig egyáltalán nem akarok veled beszélni! - vágtam a fejéhez a világ legnagyobb hazugságát meggondolatlanul, majd hátat fordítottam annak a személynek, akit a világon a legjobban szeretek.

Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondtam megbántam mindent, de főleg akkor tört még több darabra a szívem, amikor még kétszáz méterrel arrébb is hallottam Addy keserves zokogását. Mit vétettem, hogy újra és újra elveszítem azt, akiről tudom, hogy hozzám tartozik? Addy és én összetartoztunk. Senki más nem mondhatta ennek az ellenkezőjét és tudom, hogy Carlos is tudja ezt, s ezért végképp nem értem, miért kellett ennyire bekavarnia.

Emlékszem, már egy ideje együtt voltunk Addy-vel, amikor elmentünk egyszer négyen bulizni. Én nem ittam semmit, mert a buli előtt természetesen együtt voltam a lánnyal, és a csókja teljesen megrészegített, így alkohol nélkül is tökéletesen elvoltam. Azonban a többiek, főleg Carlos elég sokat ivott, s ahogy mi szoktunk mondani, elérte azt a pontot, amikor szentimentálisra itta magát. Elkezdett ömlengeni arról, hogy mennyire szeret engem, mennyire szereti Isá-t, mennyire szereti Addy-t, csak a szokásos részeg szerelmi vallomás volt. A lányok táncoltak, mi pedig a pultnál ültünk, s mindketten a őket néztük és gyönyörködtünk bennük. És aztán Carlos azt mondta, hogy akkor lenne a legboldogabb, ha Addy is találna magának egy normális párt, egy olyat, akiben ő is meg tud bízni. S aztán azzal folytatta, hogy ismer is egy ilyen embert, és az én vagyok. Részegen a legőszintébb az ember, és akkor az áldását adta ránk. Én nem szóltam semmit, nem árultam el semmit a kapcsolatunkról, csupán megköszöntem ezt Carlosnak, és azóta se jött fel köztünk ez a téma, de biztos vagyok benne, hogy emlékszik arra, hogy ezt mondta.

Talán akkor el kellett volna mondanom, hogy titokban egy ideje már együtt voltunk. Talán erőszakosabbnak kellett volna lennem és határozottabban kellett volna Addy-t is kérnem arra, hogy mondjuk el mindenkinek. És akkor talán most nem lenne semmi probléma, nem érezném az eddigi legtávolabbnak a lányt, s biztos vagyok benne, hogy azóta is boldogan együtt lettünk volna, mert bármire képes lennék érte.

Amikor az autómba beültem és kihajtottam a pályára, még mindig csak ezen járt az agyam. Folyamatosan kattogott, felváltva gondolkoztam a múlton, a mostani veszekedésen, és agyaltam a jövőn is. Azon, hogy hogyan kellene megoldanom ezt a helyzetet és hogyan tudom visszaszerezni Addy-t. Egyáltalán nem figyeltem oda a pályára, még a tükörbe se néztem sokszor hogy elengedjem a gyors körön lévőket, amiért vizsgálatot is indítottak ellenem, de semmi nem érdekelt. Csak üveges tekintettel bámultam ki előre a sisakomon, miközben a mesteri tervemen gondolkoztam.

Sok forgatókönyv jutott az eszembe, voltak köztük egyszerűbbek és nehezebbek is, de amikor a második szabadedzés után, a zuhanyzóból kilépve megpillantottam egy lányt, aki megállás nélkül pózolt csapatok motorhomejainál, éreztem, ahogy belém bújt a kisördög és a lehető legkeményebb terv jutott az eszembe. A falnak dőlve bámultam őt, s megvártam, amíg elkészíti mind a kétszáz ugyanolyan képet a Red Bull, a Ferrari és a Mercedes csapatnál, s amikor végre a McLarenhez ért, leszólítottam. Pont akkor rezgett is a telefonom, de nem volt már időm megnézni, ki keres, úgysem Addy az, más meg nem érdekel.

- Szereted a csillogást és a fényűzést, igaz? - kérdeztem kissé gúnyosan. Ki nem állhattam az ilyen felszínes nőket.