Playing with the fire | Lando Norris

four

Dancing on the edge of a disaster

Egyértelműen kerültem Carlos-t. Mindig próbáltam valakivel beszélgetni, igyekeztem egy percre sem egyedül maradni, mert tudtam, hogy akkor le fog rám csapni és kénytelenek leszünk megejteni azt a beszélgetést, amire még nagyon nem álltam készen.

Egészen a vacsora végéig ura voltam a helyzetnek, de aztán fogalmam sincs, hogyan, de egyik pillanatról a másikra, egy ember kivételével mindenki felállt a kör asztalunktól. Lando is annál az asztalnál ült, ahová engem is ültettek, és természetesen pont velem szembe került. Folyamatosan össze találkozott a tekintetünk, azonban a templom óta egy szót nem szóltunk egymáshoz. Hiába maradtunk csak mi az asztalnál, egyikőnk sem szólalt meg, így ültünk csendben, mindketten a saját gondolatainkba merülve. Ez nem tartott sokáig, ugyanis Carlos egy fél perc alatt megjelent, s levetette magát az egyik közénk eső székre.

- Ti mégis mióta dugtok? - tért rá a spanyol kendőzetlenül egyből a lényegre.

- Mi nem dugunk! - csattantam fel azonnal.

- Akkor csak dugtatok. Én azt hittem, hogy csak barátok vagytok, sőt, még nagyon annak se gondoltalak titeket, nem láttam, hogy olyan sokszor beszéltetek volna egymással. - fejét rázta, s látszott rajta, hogy kissé megrázta ez a dolog.

- Barátok is voltunk, csak néha átmentünk nagyon nagyon jó barátokba. - szólt közbe Lando, de bár ne tette volna meg.

- Megmondtam, hogy ne mássz rá, nem megmondtam? - kérdezte Lando-tól mutatóujját felemelve, én pedig ezen akaratlanul is elnevettem magam. Szigorúnak akart tűnni, de nagyon nem jött össze neki.

- Hé, honnan gondolod, hogy én másztam rá? Ő mászott rám! - mutatott felém Lando.

- Te normális vagy? Ha nem teremsz a semmiből mellettem azon a bulin, akkor észre se vettelek volna! - kértem ki a magamét. Annyira szürreális volt az egész helyzet, soha nem gondoltam volna hogy egyszer pont a legjobb barátnőm esküvőjén, a testvérével és annak a volt csapattársával fogok ilyen dolgon vitatkozni.

- Igen, persze! Te meg ha nem küldöd oldalba az egyik hangfalat akkor én se vettelek volna észre és nem megyek oda hozzád! De mindketten tudjuk, hogy már az első naptól kezdve egymást bámultuk. - felelt egyenesen a szemembe nézve Lando.

- Te lehánytál akkor egy hangfalat? - intézte felém kérdését Carlos.

- Kicsit sokat ittam a barátnőddel, és már nem értem ki a wc-re. - húztam el kínomban a számat.

- Na szép. Én ilyenekről eddig hogy hogy nem tudtam?

- Chill, Chili. Nem kell neked mindenről tudni. - becézte Lando, amin ismét majdnem elnevettem magam.

- Meddig tartott ez az egész köztetek? Hivatalosan is együtt voltatok, vagy mi volt pontosan? - érdeklődött tovább orrnyergét vakargatva Carlos. Fel kell dolgoznia ezeket az információkat, az biztos.

- Igazából, amíg ott dolgoztam szinte végig, de ilyen se veled se nélküled kapcsolat volt. Egy-egy verseny után Lando nem hazament, hanem pár napra hozzám, vagy amikor időm engedte, néha én mentem hozzá. Nem találkoztunk annyira sokszor. - vázoltam fel a történteket sokkal visszafogottabban, mint amilyen valójában volt.

- Persze, se veled se nélküled kapcsolat volt meg nem találkoztunk sokszor, de azért az egész családom már megismert, sőt, a húgaim sógornőnek szólítottak téged. - javított ki Lando, s én éreztem, hogy kezdek nagyon ideges lenni.