Playing with the fire | Lando Norris

six

You didn't go through all of that for nothing

A szobámba érve egyből a fürdőbe vettem az irányt, majd lezuhanyozva és felfrissülve feküdtem be életem eddigi legkényelmesebb ágyába nagyjából hajnali fél négykor, azonban hiába voltam borzasztóan fáradt, a gondolataim nem hagytak pihenni. Újra, többször is lejátszottam magamban a mai történéseket, főleg azokat, amelyek Lando-val történtek. A szavai visszhangzottak fejemben, és nem tudtam nem azon gondolkodni, amit kettőnkről mondott.

Idegesített, hogy itt van. Idegesített, hogy nem együtt vagyunk itt. Idegesített, hogy még mindig ennyire jól néz ki. Idegesített, hogy semmi olyan gáz dolgot nem tudok felhozni, ami miatt kiábrándulnék belőle. 

Az pedig főleg idegesített, hogy már megint csak rajta járt az agyam.

Nagyjából fél óráig bámultam a plafont, amikor is kopogtak az ajtómon. Egy pillanat alatt lerúgtam magamról a takarót, belebújtam a papucsomba, majd az ajtóhoz csoszogtam.

- Elég hamar leléptél a buliból. Nem így ismertelek meg. - Lando állt az ajtó túloldalán, s egy üveg Rioja vörösbort szorongatott a kezében. Persze, hogy emlékszik arra, hogy ez a kedvenc borom.

- Lando, már majdnem aludtam, mit akarsz? - füllentettem. Szerintem egy percet nem tudtam volna aludni, de így mostmár tutira fent leszek reggelig.

- Nem tudok aludni. - felelt egyszerűen, majd a válaszomat meg se várta, kikerülve engem belépett a szobámba. Még mindig az esküvői ruhájában volt rajta, meg se próbált aludni.

- Én tudnék, szóval kimennél? - próbálkoztam, de nem igazán hatotta meg a dolog.

Nagyon rossz előérzetem volt ezzel az egésszel kapcsolatban. Mély levegőt vettem, majd halkan becsuktam magunk után az ajtót, hiszen a velem szemben lévő szobában pont Carlos és Isa aludt, azt pedig semmiképpen sem akartam, hogy felkeljenek és átjöjjenek. Lando, mintha csak otthon lett volna, egyből rávetette magát az ágyra, amit én szúrós szemekkel néztem.

- Tudod, hogy gyűlölöm, amikor valaki koszos ruhában befekszik a bevetetlen ágyba. - ráncoltam össze a homlokom.

- Te most koszosnak neveztél? - tettetett sértődöttséget.

- Határozottan! - felé lépkedtem, majd kissé megszeppenve leültem mellé az ágyba.

- Maximum a fantáziám piszkos, de az nagyon. Ezen kívül makulátlan tiszta vagyok. - húzta széles mosolyra a száját.

- Az épp elég! - dobtam hozzá nevetve egy párnát.

Kezembe vettem a bort, s megadva magam egy nagyot kortyoltam belőle, amit Lando büszkén nézett, majd visszavette tőlem az üveget, s ő is ugyan így tett. Egy hatalmas sóhaj kíséretében hátradőlt az ágyban.

- Déjà vu-m van. - szólalt meg újra.

- Mégis mitől?

- Nem tudom, de újra 20 Évesnek érzem magam vagy legalábbis azt képzelem, hogy soha nem vesztünk össze és még mindig az enyém vagy. - mondta teljesen lazán, majd tetőtől talpig végig mért. Nem igazán vagyok biztos abban, hogy jó ötlet volt beengednem.

- Eszedbe ne jusson! - szóltam rá.

- Mi? Semmi rosszat nem mondtam!

- Dehogynem, és még furcsán is nézel rám. Hagyd abba!

- Mit értesz az alatt, hogy furcsán nézek rád? - értetlenkedett, amikor biztos voltam abban, hogy tudja, miről beszélek.

- Úgy nézel, mint egy férfi a következő áldozatára. Nem vagyok a játékszered, Norris. Ha csak egy méterre is megközelítesz a farkaddal, éjjel átmegyek a szobádba és álmodba fogom levágni. - emeltem fel a mutatóujjamat, majd kikaptam a kezéből a bort, s egymás után többet is kortyoltam belőle.