Playing with the fire | Lando Norris

nine

If you spend your time chasing butterfies, they will fly away

Soha ne keress és ne akarj valakit túlzottan, mert akkor az úgysem fog összejönni. Ne üldözz senkit, hiszen amint lemondasz valamiről, azt megkapod.

Hülyeségnek tartottam régen a vonzás törvényét. Azt vallottam, hogy ha valamit nagyon-nagyon akarsz, az azért van, mert a jövőben már a tiéd. Ezt magyaráztam be magamnak Lando-val kapcsoltban is, de kénytelen voltam a fájdalmasabb úton megtapasztalni azt, hogy márpedig a vonzás törvénye valós és igenis működik.

Most már tudom, hogy ha te kergeted a pillangókat, akkor úgysem fognak rád szállni, hanem megijednek és elrepülnek. Azonban, ha üldözés helyett egy gyönyörű virágoskertet gondozol, akkor a pillangók maguktól jönnek majd a közeledbe, s még lehet, hogy rád is fognak szállni. És ez természetesen nem csak pillangókkal működik. Ha önmagad fejlesztésére koncentrálsz, akkor minden, amit régen annyira akartál, maguktól találnak majd meg téged.

Mert az alapján vonzzuk be magunknak a dolgokat, hogy kik vagyunk valójában, s nem pedig az alapján, hogy mit akarunk.

Egy nappal ezelőtt még csak eszembe sem jutott az, hogy Lando újra az életem része legyen. Már nem vágytam rá, nem ő volt az utolsó gondolatom elalvás előtt és volt, hogy napokig, sőt, hetekig az eszembe se jutott. Ha néztem a futamokat, elsősorban újra Carlos-nak szurkoltam és nem neki, s ha meghallottam a közös régi számainkat a rádióban, akkor nem kapcsoltam el undorodva, hanem semleges érzésekkel végighallgattam őket. Túl léptem rajta, nem vágytam már arra, hogy akarjon engem, hogy újra velem legyen.

De mivel lemondtam róla, ezért megkaptam.

Miközben készülődtem a golfozáshoz, ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak át az agyamon. Már csak én hiányoztam, mire leértem az udvarra, hiszen kicsit megcsúsztam az öltözéssel. Az öreg Carlos, a fiatal Carlos, Isa, Lando, már mind tűkön ültek, így amikor megérkeztem, egyből el is indultunk. A friss házaspár korán reggel elindult a nászútra, Bianca-nak pedig már egyből dolgoznia kellett, ezért csak ennyien maradtunk. Lando természetesen tetőtől-talpig végigmért, majd amikor odaértem hozzájuk, rám kacsintott csak úgy, hogy én lássam, én pedig nem tudtam nem elmosolyodni.

Két golfkocsi várt minket a tó partján, Isa pedig egyből le is foglalta az egyiket nekünk kettőnknek. Pontosabban foglalta volna, ha Lando nem ül be direkt a helyemre.

- Hé, ez az én helyem! - szóltam rá, amikor én is a kocsihoz értem.

- Igen, és? - kérdezte elfojtott mosollyal.

- Szállj ki!

- Ülj az ölembe, ha ebben a kocsiban akarsz ülni! - csúszott ki a száján, mire körülöttünk mindenki furcsán méregetett minket a beszólása hallatán, Carlos pedig csak sóhajtott egyet.

- Mi az isten? Beléd meg mi ütött, Lando? - kérdezte Isa, majd kicsit sem finomat tarkón csapta, mire Lando mint egy kislány, felsikított.

- Csak vicceltem, nyugi már! - felelt nevetve, de még mindig a tarkóját simogatva, majd védekezően felemelte mindkét kezét, s végül kiszállt a kocsiból.

- Lando Norris, te akkora egy idióta vagy! Isa mellett vigyázz a szádra! - súgtam neki oda mérgesen amikor úgy szállt ki, hogy vállával direkt súrolta az én vállamat.

Hiába Isa volt a legjobb barátnőm, tudtam, hogy ezt nem szabad soha megtudnia, hogy mi volt köztünk, hiszen akkor életem végéig ezt hallgatnám tőle. Mindenkinek jobb ez így, hogy a lány tudatlan marad.