Playing with the fire | Lando Norris

twenty-two

The whole truth

Szerintem egyik pilóta sem várta annyira a szezon végét, mint én. Természetesen ez nem azért volt, mert annyira karácsonyi hangulatom lett volna, hanem azért, mert a Leclerc buli óta még kínosabban éreztem magam. Mostmár nem csak egy embert, hanem két embert próbáltam elkerülni a Paddock-ban, de ez lehetetlen küldetés volt. Sőt, azt tapasztaltam, hogy minél jobban törekedtem arra, hogy ne találkozzak se Charles-al, se Lando-val, annál gyakrabban futottam velük össze, de egyikőnk sem szólt egy árva szót sem a másikhoz.

Az utolsó futam után úgy éreztem, mintha egy hatalmas nagy terhet vettek volna le a vállamról. Tulajdonképpen tényleg ez történt, mivel terhes volt számomra az, hogy ott dolgozzak és ezekkel az emberekkel legyek. A menekülés ismét átfutott az agyamon, és szerintem ha lett volna még egy-két futam hátra, akkor nem tartom kizártnak azt, hogy újra meg is teszem. De kibírtam.

Hetek óta először mosolyogtam, mivel tudtam, hogy hónapokig nem találkozok Carlos-on kívül egyik pilótával sem. Abban bíztam, hogy ez alatt az idő alatt sikerülni fog teljesen túltenni magam a történteken, el fogom tudni felejteni Lando Norrist végleg, ezért az egész ünnepi időszakra a Sainz családhoz költöztem. Ha egyedül töltöttem volna idén is a karácsonyt, akkor tuti elvesztettem volna minden józan gondolatomat és teljesen becsavarodtam volna.

- Jól vagy? - lépett mellém Isa. A hatalmas kandalló előtt ültem csendben, szerintem már majdnem egy órája. Egy bögre forró csokit szorongattam a kezemben, amiből még egy kortyot sem ittam és a pillecukrok is elolvadtak benne, hiszem teljesen elfeledkeztem róla, annyira a gondolataimba voltam merülve.

- Persze, csak mindig is imádtam bámulni a tüzet. - feleltem, és egy apró mosolyt erőltettem az arcomra. Isa sóhajtott egyet, majd lehuppant mellém a kanapéra.

- Akkor most megkérdezem újra, és ezúttal őszintén válaszolj, kérlek. Jól vagy? - ismételte meg magát, miközben folyamatosan arcom méregette.

- Isa... - kezdtem volna fintorogva, mert semmi kedvem nem volt ilyen dolgokról beszélgetni, de ő félbe szakított.

- Nem, Addy. Nem akarok semmi hülye kitalált sztorit hallani, csak és kizárólag az igazat. - vágta hozzám mélyen a szemembe nézve. A legjobb barátnőm volt, mégsem tudott semmiről, mert annyira szánalmasnak éreztem az egész helyzetet, hogy még nem mertem neki elmondani.

- Nem is mondtam semmilyen kitalált sztorit.

- De arra készültél! - szólt vissza, és sajnos igaza volt. - Tudom, hogy van valami baj, mert visszagondolva, most teljesen úgy viselkedsz, mint három éve mielőtt leléptél volna. Elkezdtél kevesebbet mosolyogni, több időt töltesz egyedül, kevesebbet eszel, kevesebbet beszélgetsz. Még ha társaságban vagy, akkor is csak csendben figyeled a beszélgetést, de becsatlakozni nem csatlakozol. Olyan, mintha fejben teljesen máshol lennél... - magyarázta aggódva, én pedig szörnyen éreztem magam emiatt. Nem akartam, hogy aggódjanak értem. Nem akartam, hogy attól tartsanak, megint eltűnök. Nem ezt érdemelték.

- Tényleg tudni akarod, mi a baj? - kérdeztem félve. Szerintem soha nem leszek kész arra, hogy elmeséljek mindent, de muszáj megtennem. Túlságosan fáj erről beszélnem.

- Igen! - felelt határozottan.

- És nem fogsz nagyon kiakadni?

- Jézusom Addy! Ha nem öltél embert, akkor nem akadok ki... Legalábbis remélem... - felelt, amin mindketten elnevettünk magunkat, majd egy mély levegőt vettem, és elkezdtem a legelejéről mesélni a történteket.

Csak ketten voltunk a nappaliban. A szülők rég aludtak, Carlos pedig szimulátorozott. Így nyugodtan, kapkodás nélkül, részletesen elmeséltem neki, hogy reménytelenül és visszafordíthatatlanul beleszerettem Lando Norris-ba. Elmondtam, hogy három éve kezdődött az egész, elmondtam, hogyan ért akkor véget, bevallottam, hogy nem is volt semmilyen monacói cukrász, hanem Lando miatt léptem le. Kissé szégyenkezve, de az esküvőn történteket is elárultam, majd azt is, hogy újra titokban összejöttünk, majd hogy már vége is lett. De azt nem tudtam megmondani, hogy mégis honnan és hogyan jött neki az új barátnője.