Veszélyes vágyak!

6. Rész.

Szavak nincsenek erre a pasira. Azért mégiscsak tudok pár jellemzőt mondani rá. Arrogáns, nagyképű, pökhendi, öntelt és szemtelen. Tudnám még folytatni a felsorolást. Az utolsó üzenetére már nem válaszoltam. Talán ha levegőnek nézem békén hagy végre. Nem a legjobb taktika, de ez van.
Úgy néz ki beválik a tervem. Már két napja nem hallottam róla. Mért érdekel egyáltalán hallok-e felőle vagy sem?!

Szombat van, én mégis az irodában ülök. Két hét múlva Santiago New Yorkba utazik. Az egyik barátja most mutatja be az első kollekcióját. Mindent el kell intéznem addig. Utazás, repjegy, szállás, autó. A hetem elég zsúfolt volt, ez már sajnos nem fért bele. És még a mai napomnak ezzel nincs is vége. Ma lesz a parti, egy jótékonysági bál. A ruhám már megvan, bár bíztam benne, hogy addig Santiago és Benjamin között minden helyre jön és együtt tudnak rá elmenni. Nem így alakult sajnos. A ruhám egyszerűen mesébe illő. Egy Valentino ruha, nem is lehet másmilyen mint gyönyörű. Santiago ki tett magáért. Egyenesen Olaszországból érkezett a ruha. Rózsaszín, pánt nélküli, selyem és gyapjú krepp, egy kis fekete övvel a derekán. Már most imádom. És a Jimmy Choo cipőmről nem is beszélek. Bézs színű és nagyon magas sarka van. Nem is kell pasi ha ezek a gyönyörűségek rajtam vannak.
Mi tagadás én se vetem meg a szép dolgokat, mégiscsak egy divatikonnak dolgozok, vagy mi.

Végül sikerült mindent elintéznem a főnökömnek. Jöhet a készülődés. A hajamat kiengedtem, begöndörítettem. Minimális sminket azért tettem fel, de nem túl sokat. Már csak Santiagonak kell ide érnie végre.
Nem sokára jelez is a telefonom, megjött. Amint leérek a ház elé, ő már a limuzin mellett áll. Csodásan néz ki. Bordó öltöny van rajta, fekete nyakkendővel. Ilyen színt is csak ő tud viselni.
-Nem semmi, kislány! Csodásan festesz. Ha nem a pasikra buknék, most tuti rád startolnék.-jól esnek a szavai, de ő mindig ilyen mindenkivel.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.
-Tudom!-nevet fel a saját mondatán. Neki aztán van önbizalma. Nem kell félteni. Beszállok az autóba és elindulunk. Ma egy gyermek kórháznak gyűjtenek pénzt. Santiagonak fontos az ügy. A testvére még kicsi volt mikor meghalt. Az ő édesanyját és családját senki nem támogatta akkor. Úgy érzi most végre tehet azokért a gyerekekért valamit. Tudom, hogy ő és a családja is örült volna ha valaki veszi a fáradságot és segít nekik.

A bál Barcelona egyik legjobb hotelében lesz. A Duquesa de Cardona lesz a házigazdája ennek a csodás partinak. Pazar kilátás nyílik a tetőteraszról, ez mellett, a hely tele van látnivalóval. A hotel elé érve a sofőr kiszáll, kinyitja előttem az ajtót. Bevárom Santiagot és együtt tesszük meg karöltve az utat a bálteremig. Rengetegen vannak, mindenkin öltöny, estélyi, koktél ruha. Szinte erőt kell vennem magamon, nehogy tátott szájjal bámuljam az embereket. Elhalad mellettünk egy pincér, Santiago gyorsan leemel a tálcáról két pohár pezsgőt. Az egyiket nekem adja. Dom Perignon, mi más. Meg se kéne lepődnöm. Alig nézek körbe mikor Santiago megszólal.
-Ne haragudj Soraya, de magadra kell, hogy hagyjalak egy pár percre. Anton is itt van és muszáj vele váltanom pár szót.-nem szívesen bólintok rá, de nem tudok mit tenni. Egyedül maradtam. Legalábbis azt hittem, egészen addig míg meg nem hallottam a hangját. Ugyanaz az öblös, mély hang, ami az álmaimban kísért engem.
-Nocsak, nocsak, és én még azt hittem unalmas lesz az este!-ne fordulj meg, csak menj tovább. Mintha itt se lenne. Megunja majd és elmegy.
-Szóval nem veszel rólam tudomást? Fáj, de hidd el jobban jársz ha megállsz és beszélsz velem. Az emberek így azt gondolják az árnyékod vagyok. Bár most, hogy jobban megnézem, inkább maradok mögötted.-legszívesebben felképelném, hogy merészeli?! Megfordulok és ránézek. Basszus ez a pasi....annyira jól néz ki. A fekete öltöny szépen rásimul a testére. Úgy megnézném mit rejteget alatta. Várjunk, mi van? Nem, nem nézném meg. Miket beszélek. A fenekemet bámulta, mérgesnek kéne lennem, nem lehámozni róla a ruhát.
-Seggfej!-próbálok ellépni mellette, de megfogja a kezem. Az érintése izzik a bőrömön. Kezd meleg lenni itt bent, nem?
-Azért vagyok seggfej, mert őszinte voltam? Jobban szeretnéd ha hazudnék?-persze, hogy nem. Utálom ha hazudnak nekem, de kiforgatni se kellene a szavaimat. Muszáj kijutnom a levegőre. Körbe nézek és meglátom a liftet. A tetőterasz most pont megfelel a célnak. Elindulok, de Federico követ engem.
-Jobban szeretném, ha békén hagynál.-megnyomom a gombot, várok míg a lift megérkezik. Amint kinyílik az ajtó, azonnal beszállok. Federico is ugyanígy tesz. Ilyen nincs, tényleg olyan mintha az árnyékom lenne. Amint felérünk, azonnal kilépek a liftből. Beszívom a levegőt, majd kifújom. Sokkal jobb. Federicora nézek.
-Mit akarsz tőlem?-tárom szét a kezem.
-Most? Megcsókolni, de beérem egy vacsorával is egyenlőre.-ez a férfi soha nem adja fel?