Veszélyes vágyak!

33.Rész.

Federico

Csodálatos volt ez a hétvége Sorayaval, de vissza kell térnünk Barcelonába. Nehezen szálltunk fel mind a ketten a repülőre ma reggel. Az élet megy tovább. Holnap dolgoznunk kell menni, újra vissza kell rázódnunk a monoton hétköznapokba. Sok mindenre rájöttem ebben a két napban. Magamról, a múltamról, kettőnkről.
Nem akartam mást csak vele lenni, mielőtt elmentünk Milánóba. Azt gondoltam ez a három nap elég lesz belőle, hogy ez csak szeszély a részemről. Vonzódás, vágyódás. A testét akartam. Megkaptam, de még többet akartam belőle. Hogy gondolhattam azt, hogy ennyi elég lesz?! Naiv voltam. Rohadtul nem kaptam még eleget belőle. Még abban se vagyok biztos, ha leszálltunk erről a gépről eltudom-e engedni. Teresa megsebzett, olyan mélyre temettem az érzéseimet, hogy szinte félek megkeresni őket. De újra érezni akarok. Azt akarom, hogy szeressenek és azt, hogy én újra tudjak szeretni. És ez a nő erre képes, tudom. Mert bízok benne.
-Min gondolkodsz?-Sorayara nézek. Annyira gyönyörű. Nem is érdemlem meg.
-Rád. Mindig csak rád.-felnevet, én meg a nyakához hajolok és megcsókolom.
-Mindig tudod mit kell mondanod. De most tényleg, mire gondolsz?!-megvonom a vállam.
-Igazából arra gondoltam mennyire rossz lesz ma éjjel nélküled. De, már erre is kitaláltam a megoldást.-Soraya felhúzza a szemöldökét, kérdőn néz rám.
-Nálam alszol. Ennyire egyszerű.
-Nem lehet, ezt te is tudod. Holnap mindketten dolgozunk.-nem nagyon értem ennek mi köze van bármihez is.
-És? Tőlem is eltudsz menni a munkába. Sőt, hozzám még közelebb is van.-nem akarom elereszteni, még nem.
-Beszéljük ezt meg. Hét közben találkozhatunk, de alvás csak hétvégén van a másiknál. Na? Mit szólsz?
-A számat figyeld édes, taglalom. KI-VAN-ZÁRVA! Ez egy pocsék terv. Szörnyű, rossz, sose mennék ebbe bele. Keress másikat.-felnevet, kezét a mellkasomra teszi.
-Jó, akkor majd keresek mást.
-A legjobb lenne ha nem keresnél semmit, nem kell előre minden lépésünket megtervezni. Ha akarunk egymásnál alszunk, ha nem, akkor meg majd meggyőzlek.-imádom hallgatni, ahogy nevet.
-Rendben, legyen így. De ma otthon alszok. Megígértem Lunának, hogy találkozok vele. Nem szeretném lemondani.-az órámra nézek, még csak 11 óra múlt. Lassan földet érünk, bőven van ideje a barátnőjére.
-Kössünk kompromisszumot. Délután a barátnőddel leszel, este meg velem. Szerintem ez jól hangzik. Szerinted?-gondolkodik egy kicsit, de végül rá bólint. Nekem ennél nem kell több.

Két óra múlva már a lakásomon vagyok. A taxiban már írtam Leónnak, hogy haza értünk, majd később keresem. Jól esne most egy zuhany. De a telefonom pittyen egyet így későbbre kell halasztanom. Soraya írt.

Soraya: Az este 7 óra megfelel? Vigyek valamit?

Én: A 7 óra tökéletes, de ha előbb szabadulsz az még jobb. Most, hogy így kérded, azt a vadítóan szexi, vörös, csipke melltartónak örülnék. A hozzáillő vörös francia bugyival. Sok ruhát ne hozz!

Soraya: Látom újra önmagad vagy. Meglátom mit tehetek.

Mosolyognom kell az üzenetére. A telefont a kanapéra dobom és elmegyek letusolni. Fürdés után csak egy melegítő alsót húzok. Rendelek valami kaját és átnézem az e-maileimet. Már 5 óra is elmúlik mikor végre sikerül felkelnem a laptopom elől. A kivett pénteknek köszönhetően elég sok munka összegyűlt. A holnapi napom elég hosszú lesz, ahogy szinte az összes többi is. A szìvességeket viszonoznom kell a kollégáimnak akik vállalták a pénteki ügyeket. Ez mellett van három új ügyfelem is, azoknak is kell keresnem egy szabad időpontot. Nem fogok unatkozni, az már biztos. De a mai nap még az enyém. És én kifogom élvezni.

Csengetnek. Szinte rohanok az ajtóig. Nem bajlódtam a pólóval, még mindig csak egy nadrág van rajtam, de remélem nem sokáig.
Ajtót nyitok, de nem Soraya áll a küszöbömön.
-Te meg mit keresel itt? Nem rémlik, hogy ide hívtalak volna.
-Így fogadod a vendéget?-ez a rohadt pióca, van pofája idejönni?!
-Nem vagy vendég, Pilar. Szóval most ha megtennéd....takarodj a fenébe.-nem mozdul. Nem akarok tiszteletlen lenni egy nővel, de ha kell rácsapom az ajtót.
-Enyje Federico. Így kell viselkedni? Mind ezt azért a nőcskéért? Mit tud amit én nem?-nevetnem kell a kérdésén. Még a könnyem is kicsordul.
-Ő ezerszer különb mint te. Sose alacsonyodna le odáig, hogy egy pasi után fusson mint te. Nézz magadra. Itt állsz az ajtómban mint valami kiéhezett kutya. Hiába próbálkozol nálam, nem kellesz. Már azt se tudom, hogy voltam képes rávenni magam arra, hogy lefeküdjek veled.-durva voltam, még egy nővel se beszéltem így. Annyira felbosszantott. Hogy lehet valaki ennyire értetlen?  El kell mennie, Soraya nem találkozhat vele.
-Menj el, Pilar.-de, ahogy kimondom a szavakat, cipő kopogást hallok. Felnézek és meglátom Sorayat, aki épp felénk tart. Ez nem jó, nagyon nem. A rohadt életbe.