Veszélyes vágyak!

31.Rész.

Federico

Bizalom? Vajon pontosan ez mit is takar? Hisz, remél? Ez egy érzés, vagy érzelem? Benne kéne bíznom, vagy a jövőben? Vagy mindezt együttvéve? Ha igen, akkor bízni akarok benne....
Hinni, hogy velem marad....
Remélni, hogy elvisel majd és megbocsájt....

Közelebb hajolok, a szemébe nézek és kimondom.
-Bízok benned!-apró mosolyt kapok tőle, még nem az igazi, de teszek róla, hogy ez változzon.
Nem akarom szomorúnak látni, főleg nem miattam.
-Komolyan is gondolod, vagy csak azt mondod amit hallani akarok?-szemébe nézek és elismételem újra.
-Bízok benned!-megcsókolom. Magamhoz ölelem, majd felemelem és a hálószobába viszem. Ha kell egész éjjel a fülébe suttogom a szavakat. Nem hagyom, hogy bármi elrontsa ezt a hétvégét. Megmutatom neki és mindenki másnak, milyen az igazi Federico Balocci.

Másnap reggel korán keltem. Elakartam mindent intézni mire Soraya felkel. Romantikát akar? Ám legyen. Focimeccsre szeretne menni? Legyen úgy. Mindent megadok neki.

Soraya még mindig alszik. Lassan fel kell keltenem. Ha mindent beleakarunk zsúfolni a mai napba, akkor lassan el kell indulnunk. A szobaszervizzel hozattam fel reggelit. A tálcával a kezemben az ágy mellé lépek. Leülök, a matrac a súlyom alatt besüpped. Soraya kinyitja a szemét és nagyokat pislog.
-Jó reggelt, édesem! Nem szívesen ébresztettelek fel, de sok ma a látnivaló. Lassan mennünk kell.-elveszi az tálcáról a kávét és belekortyol.
-Neked is jó reggelt! Hova sietünk ennyire? Milánó megvár. Szívesebben lustálkodnék még. Az ágyban, veled.-ennek bármikor elcsábulnék, de nem ma.
-Szóval azt mondod nem akarsz sehova menni? Hát, rendben. Akkor a szállodában maradunk. Majd felhívom a céget akitől kocsit béreltem, hogy eltudjalak vinni a Comói-tóhoz és visszamondom. Nem gond. Igazából...
-Várj! Mit mondtál? Elviszel a tóhoz? Tényleg? Komolyan?-már ki is pattan az ágyból és a fürdő felé veszi az irányt. A reggeli és a kávé már el is van felejtve. Nevetnem kell. Olyan izgatott és boldog. Ragyog az arca. Ez már jobban tetszik.
-Ez volt a tervem. Megértem ha nem akarsz menni és inkább itt maradnál.-kidugja a fejét a fürdőszoba ajtónál, szemöldöke felhúzva. A fogkefe meg lóg ki a szájából. Ez a nő mindenhogy izgató. Mindegy mit csinál éppen. Kiveszi a fogkefét a szájából és felém mutogat vele.
-Ha visszamondod, soha többé nem fekszek le veled. Ezt megígérhetem.-szóval fenyeget. Rohadtul ki van zárva, hogy ez megtörténjen. Újra és újra az enyém lesz. Nem mondok le a szexről vele. Leteszem a tálcát az ágyra és odamegyek hozzá.
-Édesem, még nagyon sokszor fogok elmerülni benned. Efelől ne legyenek kétségeid. És most ha tanácsolhatnám igyekezz, különben a falnak döntelek, leveszem rólad ezt a köntöst és megduglak.-hatalmasat nyel, majd eltűnik a fürdőszobában.

Egy óra múlva már a kocsiban ülünk. Az út nem hosszú, de ma rettentő meleg van. Át kéne gondolnom ezt a mai programot. Csónakázni akartam, de a tűző napon lenni, nem biztos, hogy a legjobb ötlet. Talán egy séta és a város felfedezése is tetszeni fog neki.
-Mikor intézted ezt el?-mutat a kocsira és a tájra.
-Amíg te édesen hortyogtál az ágyban.-szúrós szemmel mered rám.
-Én nem hortyogok.-felnevetek.
-De!
-Fede! Nem hortyogok!-csattan fel. Jobb ha megadom magam, kezd mérges lenni.
-Jó, nem hortyogsz. Most jobb?-olyan most mint egy durcás kislány. A mellkasa előtt keresztbe teszi a karját. Megállok az autóval és kiszállunk. Odamegyek hozzá, magamhoz húzom.
A tó közvetlen közelében pakoltam le.
-Azt terveztem, hogy elmegyünk csónakázni, de rettentő meleg van. Mit szólsz ha sétálunk egy kicsit?-bólint. Megfogom a kezét és elindulunk.
Nagyon sokan vannak a parton és a város is tömve van. Nyár van, számolnom kellett volna ezzel. Jól érzem magam és úgy látom ő is boldog. De a boldogság mulandó....
-Tudom, hogy nem szívesen beszélsz a múltról, a múltadról, de talán....kellene!-hogy jutott pont most ez eszébe? De igaza van. Joga van tudni.
-Kérdezz, válaszolok mindenre amit tudni akarsz.-épp ideje, hogy túllépjek ezen és talán ha beszélek róla, sikerülni fog.
-Meddig voltatok együtt?
-3 évig!-Soraya megáll és rám néz.
-Sajnálom amit az a nő veled művelt. Nem érdemelt meg téged. De nem mindenki olyan mint ő!-bólintok, majd csókot nyomok a szájára.
-Észre kellett volna vennem a jeleket. Későn járt haza, miután hazaért a fürdőszobába zárkózott. A telefonját sose tette le, mindig nála volt. Napról napra egyre furcsábban viselkedett, de nem foglalkoztam vele. A munkába menekültem. Visszagondolva talán mindig is tudtam, hogy megcsal, csak sose akartam beismerni magamnak. Igazából nem is az fájt amit tett, hanem inkább az, hogy nem vettem észre. Hülye voltam.-Soraya megölel, jól esik. A közelsége megnyugtat. Az órámra pillantok, lassan vissza kell indulnunk.
-Köszönöm, hogy őszinte voltál és megosztottad ezt velem. Sokat jelent ez nekem.-igazság szerint nekem is jól esett elmondani valakinek. Leónon kívül még nem beszéltem erről senkivel. Mára elég volt ennyi érzelgősség.
-Menjünk mert elkésünk!-látom, hogy nem érti.
-Megakartad nézni a stadiont, nem? Ma Milan-Inter meccs lesz. Vettem rá jegyet!-amint elárultam ezt neki olyan hangosan kezdett el sikítozni, hogy mindenki minket nézett. Nem érdekel, amíg ő ilyen boldog. Semmi se érdekel, csak Soraya.