Veszélyes vágyak!

28.Rész.

Nem bírtam megállni, hogy ne incselkedjek vele. Megérdemelte. Én is tudok játszani. Mikor közöltem vele, hogy alhat a kanapén, vagy alszok én, fényképet érdemelt volna az az arc amit vágott. Nem bírtam tovább, elnevettem magam. Vágyom rá és ő is rám. Letagadni se tudjuk. Belefáradtam a tagadásba, nem érdekel mi lesz holnap vagy holnapután, akarom Federicot.
-Érints meg!-könyörgök neki. Nem érdekel a város, a szoba, de még ez a rohadt hotel sem. Ahogy rám néz, tüzet látok a szemében, vágyat. Ő sem akar már tovább várni. Az ajkát a számra szorítja és vadul falni kezdi. Amint a nyelvünk összeér, felnyögök. Többet akarok. Az ingén lévő gombokhoz érek. Egyesével kigombolom őket. Látnom kell, érinteni, csókolni akarom. Letolom az inget a széles vállán. A mellkasát enyhe szőr borítja, megérintem. A kezemet végig simítom a kockás hasáig. Mikor van ideje edzeni? Az övcsathoz érek, de ő megfogja a kezem. Egy gyors mozdulattal maga alá temet. A nyakamat csókolja, a szája már a kulcscsontomnál jár. Istenem, mennyei érzés, ahogy az ajka a bőrömet érinti. Kiráz a hideg. A testem remeg, ahogy a keze a hátamra simul. Egy nyári ruha van rajtam, könnyedén kibújtat belőle. Nem marad más rajtam csak a melltartóm és a bugyim. Elhúzódik tőlem, végig néz rajtam. Az a vágy amit a szemében látok, elemészt. Éget.
-Gyönyörű vagy.-a melltartóm kapcsához ér és kicsatolja. A kezét végig húzza a mellem vonalán. Amint megérzem a száját, felnyögök. A nyelvével ingerli a mellbimbóm, előbb az egyiket, majd a másikat is a szájába veszi. Lassan elindul lefelé, a hasamat cirógatja a szája. Az ujját beleakasztja a bugyim pántjába és egy gyors mozdulattal lehúzza rólam. Az egyik lábamat a vállára teszi és eltűnik a lábam közt. A lepedőt markolom. Vonaglok a nyelve alatt. Fel-le, körbe-körbe. Nem kímél, szinte felfal a szájával. Nem bírom tovább. Az orgazmus olyan erővel csap le a testemre szinte levegőt is alig kapok. Próbálok lélegezni, de nem megy. Túl sok és mégis, túl kevés. Felülök, érte nyúlok. Azt akarom, hogy mellettem legyen, rajtam, bennem. Bármit csinálhat velem, az övé vagyok. Még mindig kábultan fekszem, becsukott szemmel. A matrac megmozdul, hideg csapja meg a testem. Magamra hagyott! Mért ment el? Kinyitom a szemem, de erre a látványra semmi nem tudott volna felkészíteni. Nincs rajta nadrág, csak egy fekete alsó. Ami tökéletesen ráfeszül izmos combjára, feszes fenekére. Nyelnem kell, de a szám kiszáradt. Halk kuncogás térít magamhoz.
-Tetszik amit látsz?-oh, de még mennyire. Megakarom érinteni, de a táskához lép és egy óvszert vesz elő. Az ágyhoz lép.
-Tedd szét a lábad, édesem.-zavarban kéne lennem, még sose tárulkoztam így ki senki előtt. Nem érzek késztetést, hogy elbújjak. Teszem amit kér. A fenekem az ágy szélét súrolja. Közelebb jön, a lábam közé áll. Felhúzza az óvszert, végig simít rajtam. Még szinte fel se fogom mi történik, de ő már elmerül bennem. Felkiáltok.
-Basszus, édesem.-nem mond többet, csak mozogni kezd bennem. A lábamat a derekára kulcsolom, még közelebb akarom őt érezni magamhoz.
Ki, be!
Ki, be!
Megérzem a bizsergést, közel vagyok, túl közel. De nem hagyja, hogy átéljem azt az édes kielégülést. Kihúzódik belőlem és megfordít. Szinte fel se térdelek az agyon, ő már bennem van. Az egyik kezét a csípőmre teszi, a másikat a puncimra. Így mozog bennem. Lökései egyre intenzívebbek. Előre fogok esni. De a kezét a hasamra teszi és a mellkasára húz. Pont olyan gyorsan veszi a levegőt mint én. A nyakamhoz hajol.
-Sikíts! Azt akarom, hogy az én nevemet kiabáld mikor elmész! Ne fogd vissza magad!-nem is tudnám. Egyre gyorsabban döfköd. A gerincem mentén elindul az ismerős bizsergés és már ott is van. A nevét kiabálom. Pár lökés után ő is követ engem. Kihúzódik belőlem, máris hiányzik. Az ágyra rogyok, arccal előre. Mozdulni se bírok. Nem érzem a végtagjaim, olyan mintha lebegnék. Voltam már férfival, de mégse. Az nem szex volt, csak testek kielégülése. De ez? Tűzijáték! Minden értelemben. Fede visszafekszik mellém, majd magához húz.
-Jól vagy?
-Nem!-elneveti magát, a számhoz hajol. Megcsókol.
Talán hagyni kéne a fenébe Milánót és a szobában maradni. Az se érdekel ha semmit nem látok a városból.
-Fürdés? Aztán egy ebéd a városban?-hogy van ennyi energiája? A lábamat se érzem. Esélytelen, hogy én innen felkeljek.
-Jól hangzik, de később. Nem tudok felkelni.-a nevetése betölti a szobát. Értem nyúl és a karjába emel.
-Ebben tudok segíteni.-a fürdőbe visz.-Zuhany, aztán ebéd!-a fülemhez hajol.-Enned kell! Még nem végeztem veled. Közel sem volt elég belőled!
A szavaitól megborzongok. Félő, hogy mire véget ér ez a három nap, járni se tudok majd. Vállalom!