Veszélyes vágyak!

32.Rész.

Még most is nehezen akarom elhinni, hogy ez velem történik. Olyan mintha egy rohadt tündérmesében lennék. Ha ez csak mind álom és képzelgés, akkor soha nem akarok felébredni. Az elmúlt pár évben megtanultam, hogy minden jót amit kapok, meg kell becsülnöm. Sokáig nem volt benne részem, de talán most, végre én is átélhetem milyen az ha az embert kényeztetik, a kedvében járnak és úgy fogadják el amilyen.

Federico elképesztő, mintha nem is ő lenne. Tegnap este azt hittem mindennek vége. Kipukkad az a képzeletbeli léggömb és a varázslat eltűnik. De ma reggel pozitívan csalódtam. Mintha nem is ő ülne most itt mellettem a kocsiban, hanem egy teljesen idegen ember. Egész nap figyelmes volt, kedves, leste minden óhajom. Még egy meccsre is el vitt. Hagyta, hogy kislányos rajongásomat is kiéljem. Egy szava se volt mikor kiabáltam, üvöltöztem, drukkoltam. Bár mikor az Inter csatára, Lautaro Martinez gólt rúgott és levette a pólóját, megvillantva ezzel csodás felső testét, a kezét a szemem elé tette. Morgolódott valamit a bajsza alatt. Rájöttem nincs oda érte ha más férfiakat megnézek magamnak. De ezt leszámítva minden csodás volt és ő volt az aki mindezt elérte. A meccsnek vége, döntetlen lett a mérkőzés. Hihetetlen élmény volt. Majdnem egy óra volt mire kijutottunk a stadionból, hatalmas volt a tömeg. Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni, de hosszú volt a nap. Holnap reggel indul vissza gépünk Barcelonába. Megkértem Fedét inkább a szobánkba kérjük a vacsorát. Elfáradtam és tudom, hogy ő is. Nagyon meleg volt ma és még most is párás a levegő. Alig várom, hogy megfürödjek. Federico megfogja a kezem és a szájához emeli. Olvadok, de nem csak a hőségtől.
-Jól érezted ma magad?-arra nincsenek is szavak.
-Igen, fantasztikusan. Köszönöm, és nem csak a mai napot, hanem ezt az egész hétvégét. Sose fogom elfelejteni.-felém fordul és rám mosolyog.
-Ennek igazán örülök.
-Te jól érezted magad?-a mosolya halványabb lesz, tudom mire gondol.
-Voltak hullámvölgyek, főleg tegnap este. Kár lenne tagadnom, de nem bánom, hogy beszéltem róla. Úgy érzem túl tudok lépni rajta, nem akarok tovább a múlton rágódni. Sok mindent nem tudok még. Sok dolgot kell lezárnom magamban. De egy dologban biztos vagyok. Bízok benned és csak veled akarok lenni. Remélem ez számít?-sírni tudnék a szavaitól, ha tudná mennyit jelent ez nekem. Igazából csak ez számít.
-Én is bízok benned és csak veled akarok lenni.-fontos, hogy ő is tudja ezt. Újra a tenyerembe csókol.
Igaza volt, tényleg egy érzelmi hullámvasút volt ez a hétvége. Főleg számára. Talán itt az idő, hogy én is megnyíljak neki. De, hogy áll neki egy ilyen beszélgetésnek az ember? Készen állok én erre? Majd máskor beszélek róla, elég volt a szomorúságból.

A szobába belépve, azonnal a fürdőbe  megyek. Vacsora előtt szeretnék megmártózni. A kád mellett döntök. A testemnek jól fog esni egy kis kényeztetés. Megnyitom a csapot és a kád szélére ülök.
-Mit szeretnél vacsorára?-Fede az ajtónak támaszkodik, onnan nézi, ahogy fürdősót öntök a vízbe.
-Igazából mindegy. Oh, várj! Tésztát kérek. Spenótos-ricottás pennét szeretnék.-bólint, majd eltűnik a fürdőből. Amint megtelik a kád vízzel, levetkőzök és elmerülök benne. Becsukom a szemem, a kád falának döntöm a fejem.
-A vacsora fél óra múlva itt van. Oh. Látom te már kényelembe helyezted magad. Csatlakozhatok?-bólintok, de mire kinyitom a szemem, ő már meztelen. Ezt a látványt nem lehet megunni. Előrébb csúszok, ő meg beül mögém. A hátamat a mellkasának döntöm. Átöleli a derekamat és közelebb húz magához. Érzem  az ágaskodó farkát, ahogy a fenekemnek nyomódik.
-Erre most nincs időnk, Fede.-a fülemhez hajol.
-Arra van időnk amire csak akarunk.-belecsókol a nyakamba.
-Nemsokára itt a vacsora.-újabb kínzó csókok.
-Majd gyors leszek.-kit akarok átverni? Én is ugyanúgy akarom. Megfordulok, a kezembe veszem a farkát és beleülök. Egyszerre nyögünk fel mind a ketten. A szájához hajolok, megcsókolom. Majd mozgatni kezdem a csípőm. Egy percre nem állok meg. Hihetetlen mennyire jó vele a szex. Fel-le mozgok rajta. Az ujját a csiklómra teszi és abban a pillanatban elönt a gyönyör. Még párat lök rajtam és ő is követ engem. A fejét a mellkasomra dönti.
-Bassza meg!-elhúzódok tőle, hogy rá nézhessek. A szemében félelmet és bosszúságot látok.
-Nem használtunk óvszert. Ne haragudj, ilyen még sose fordult elő velem. Megfeledkeztem róla. Csak annyira....-megcsókolom. Tudom, hogy ez mennyire fontos, de bízok benne.
-Én egészséges vagyok és gyógyszert szedek.
-Én is egészséges vagyok. Neked ez így megfelel?-bólintok, majd újra birtokba veszem a száját.
Kopognak az ajtón. Valószínűleg megjött a vacsoránk.
-Maradj csak, majd én ajtót nyitok.-Fede kiszáll a kádból, egy törölközőt csavar a derekára és kimegy a fürdőből. Nézem a távolodó alakját, közben azon gondolkozok ha haza megyünk, vajon otthon is minden ilyen jól fog alakulni köztünk?!