Veszélyes vágyak!

7.Rész.

A szavai hatással vannak rám. Nem kéne, hogy így legyen, semmit nem akarok ettől a férfitól. Játszik velem, kizárt, hogy legyenek érzelmei. Ugyanolyan mint a többi. Nem akar mást tőlem csak szexet, de azt elfelejtheti. Nem adom meg magam, de játszani én is tudok. Talán ez nem a legjobb ötlet, de nem igazán gondolkodok, csak cselekszem. Teszek egy lépést felé, majd még egyet. Egészen addig megyek, míg csak centiméterek választanak el az arcától.
-Szóval csókot akarsz?-végig simítok az öltönye hajtókáján. Kérdőn mered rám. Nagy játékos, így pontosan tisztában vagyok vele, hogy elemzi minden egyes mozdulatomat.
-Mit csinálsz?-oh, ha azt te tudnád.
-Nem ezt akartad? Közelebb kerülni hozzám, megérinteni, megcsókolni?-megmozdul a szája széle, de nem szól semmit. Így tovább megyek. Talán ez már veszélyes, de vállalom. Az egyik kezem még mindig a mellkasán, a másik kezemet az arcához érintem. Az arcán a borosta tökéletesen megnyírt, ápolt, megérintem. A mutatóujjammal végig húzom az álla élét. Határozottan érzem, hogy megborzong az érintésemtől.
-Fejezd be! Ne incselkedj velem, mert ráfázol!-ebben biztos vagyok, de ha már el kezdtem képtelen vagyok leállni. Nem tagadom rám is hatással van a közelsége. Az illata mámorító és amikor megérintem....az ujjam is bizsereg a bőre alatt. Mi történik velem? Gyorsan megrázom a fejem, hogy ezt a kábulatot elűzzem. Én akartam játszadozni vele, mégis a testem kezd cserben hagyni. Sokáig nem folytathatom ezt.
-Nem csinálok semmit. Nem ezt akartad, hogy megadjam magam neked?-tovább megyek. A füléhez hajolok, épphogy végig húzom a szám a füle alatti érzékeny ponton. Hatással van rá. Olyan közel állok hozzá, hogy érzem a testén a remegést. Apró megnyilvánulás, de érezhető. Ha ez nem lenne elég a hasamnak feszülő férfiassága ékes bizonyítéka annak, hogy akar engem. A kezemmel végig simítok a hátán, csak egy pillanatra érintve a kőkemény fenekét. Te jó isten, ez a férfi csupa izom. Szívesen megnézném ruha nélkül! Jesszus, miket beszélek, ez sose fog megtörténni.
-Ezt akarod? Engem?-nagy levegőt vesz és még közelebb von magához. A kezét a derekamra helyezi. Még ruhán keresztül is érzem az érintését.
-Ez nem kérdés! Attól a perctől fogva akarlak amint megláttalak.-rajtam is borzongás fut végig. De nem engedhetek neki, rossz vége lenne. Ezért teszek egy lépést hátra, majd még egyet. Máris hiányzik a keze a derekamról és az illata, de muszáj erősnek lennem.
-Helyes, de csak, hogy tudd, sose kapsz meg! És ha most megbocsájtasz, várnak rám oda lent.-azzal megfordulok és elindulok a lift felé. Őrültség amit tettem, egy ilyen férfival játszadozni nem éppen a legjobb ötleteim közé tartozik. Amint megérkezik a lift beszállok, egyedül. Nem jött utánam, talán még mindig próbál magához térni. Vagy a bosszút forralja ellenem, mert nem kérdés, számolnom kell a haragjával. Játszottam vele, incselkedtem, felhúztam és most magára hagytam. Mikor megfordulok, még mindig ugyanott áll. Összehúzott szemöldökkel mered rám. Megnyomom a gombot és az ajtó összezárul előttem. Próbálom összeszedni magam, de az előbbi kis műsorom rám is hatással volt. Ez a férfi teljesen megőrjít, minden értelemben. Nem, nem gondolhatok többet rá. Meg kell keresnem Santiagot, mellette biztonságban vagyok, legalábbis remélem. Kinyílik a lift ajtó és én azonnal elindulok megkeresni. Még mindig Antonnal beszél, nem kéne megzavarnom, de hova is mehetnék? Nem ismerek itt senkit. Újra a főnököm felé nézek. Ha oda megyek talán elszalasztom az esélyét. Anton Barcelona egyik legelismertebb építésze. De rohadt makacs egy ember. Santiago évek óta küzd azért, hogy meggyőzze őt és a segítségéért könyörögjön. Van egy gyermek kórház, ehhez hasonló amiért most van ez a jótékonysági bál, ahol adományokat gyűjtenek a kórház részére. A szóban forgó kórházat senki nem támogatja, annyira pici és elég rossz környéken van. Santiago szeretné ha Anton segítene és felajánlaná a segítségét az épület felújításában, de ő hallani se akar róla. Kevés olyan ember van aki ingyen megtenné ezt, de a főnököm mégse adja fel. Már én is futottam egy kört Antonnal, de semmi esélyem se volt. Hajthatatlan. Amint tovább nézem őket, megérzem a hátam mögött valakinek a testét. Nem finomkodik, mindkét kezét a derekamra teszi és megfordít.
-Ez nagyon nem volt szép tőled. Játszol, majd magamra hagysz? Azt hiszed ennek nem lesz következménye? Oh, édesem nem ismersz te engem! De kapsz még egy utolsó esélyt. Gyere el velem vacsorázni.-tudtam, hogy a tűzzel játszom és most felébresztettem az alvó oroszlánt. Nincs segítségem, Santiago nem tud rajtam segíteni, de akkor eszembe jut valami. Bíró, befolyásos ember és vannak kapcsolatai. Talán egy próbát megér! Lássuk mennyire akarja azt a vacsorát!