Veszélyes vágyak!

39.Rész.

Elfog a rettegés, ahogy beülök Diego kocsijába. Kezem, lábam remeg. A könnyeim potyognak. Félek. Sose gondoltam, hogy ilyesmire képes lenne. Emberrablás? Azért ez sokkal súlyosabb mint amikor csak szavakkal bántott.
Beül mellém, a két lába közé teszi a pisztolyt és elindítja az autót. Nem tudom levenni a szemem a pisztolyról. Honnan szerezte? Mióta van meg neki? És a legfontosabb, mit akar tőlem?
-Hiányoztál, Soraya. Ugye én is neked?-ha nem félnék ennyire most szemközt röhögném.
-Hova viszel?-megszólal a telefonja. Előveszi a kabátja zsebéből, vet rá egy pillantást, de nem fogadja a hívást. Visszateszi oda, ahonnan elővette.
-Milyen kérdés ez? Természetesen haza, oda ahol eddig is lenned kellett volna.-teljesen megőrült.
-Diego, engedj el. A barátom már biztos rohadt mérges és aggódik. Ha most elengedsz nem szólok senkinek, ígérem.-a kezébe veszi a pisztolyt és az arcomhoz nyomja.
-Fogd be a szád. Előttem ne emlegesd azt a görényt. Ő vett el tőlem!
-Ez nem igaz!-csattanok fel. Lejjebb viszem a hangerőt, nem akarom, hogy felindulásból elsüljön az a fegyver a kezében.-Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Federicot nem is ismertem mikor mi szakítottunk. Saját magadnak köszönhetsz mindent. Légy őszinte és ne csak hozzám, magadhoz is. Sose szerettél, nem voltam fontos neked. Te csak uralkodni akartál rajtam. Kizsigereltél és elpusztítottál mindent belőlem. Sose megyek vissza hozzád.-olyan hangosan felnevet, hogy az üvegek visszaverik a hangját és még hangosabbnak tűnik. Visszarakja a lábához a fegyvert.
-Ne legyél ennyire drámai csillagom. És ami azt illeti, most is itt vagy velem, nem igaz?
-Igen, kényszerből. Mert egy rohadt pisztolyt szegeztél nekem és kényszerítettél, hogy jöjjek veled. Ezt nem fogod megúszni. Ez sokkal súlyosabb mint a zaklatás. Teljesen elment az eszed.
-Fogd be a szád! Hallod? Fogd be!-teszem amit mond. Eléggé felhúztam. Nem ismerek rá, sose volt ilyen. Mindig csak szavakkal bántott, nem gondoltam, hogy ilyesmire képes. Meg kell szöknöm. Senki nem fog rám találni, még Federico sem. Annyit tud csak róla, amit elmeséltem neki. A telefonom a zsebemben egyfolytában rezeg. Biztos vagyok benne, hogy ő hív. Ha legalább valahogy feltudnám venni és vonalban tudna maradni akkor lenne esélyem. Kockázatos, de meg kell próbálnom. Óvatosan a jobb kezemmel hátra nyúlok, kitapogatom a hátsó farzsebemben a telefont. Gyerünk már, menni fog Soraya. Hol van már az a rohadt gomb?
Diego félre rántja a kormányt, a fejemet az az oldalsó üvegbe ütöm.
-Aú...a rohadt életbe, ez fájt.-Diego leállítja a motort. A fejemhez kapok. A kezem csupa vér, a meleg folyadék végig csurog az arcomon.
-Magadnak köszönd, és most kérem a telefonod. Szép próbálkozás volt.-nem szívesen, de kénytelen vagyok neki odaadni a mobilom. Megfogja és a sajátja mellé rakja.
-Valaki nagyon kitartó.-meg se kéne néznem, anélkül is tudom ki próbál meg elérni engem. Az a férfi aki soha nem viselkedne így velem. Akit szeretek és valószínűleg sose fogok látni többé. A fejem fáj, kezdek szédülni. Egyre több vért vesztek.
-Diego, vigyél kórházba. Nem vagyok jól, én....-de nem tudom befejezni a mondatot. A képek összecsúsznak a szemem előtt és elájulok.

Mikor magamhoz térek és kinyitom a szemem, egy idegen szobában találom magam. Az ágyban fekszek, a ruháim még rajtam vannak. A fejem lüktet, hasogat. Be van kötve, tehát valaki ellátott. Diego? Vagy valaki más? Megpróbálok felkelni, de amint felállok vissza is zuhanok az ágyra. Szédülök, sok vért vesztettem. A ruhámat, a karomat és a hajamat is beteríti a vérem. Erőt kéne gyűjtenem, de ahhoz folyadék kéne. Éhes is vagyok. A szemem kezd újra lecsukódni. Próbálom nyitva tartani, de nem sok sikerrel. Újra elájulok.

Az ébredés még fájdalmasabb mint az előző. Alig bírom kinyitni a szemem. Bántja a fény, inkább csukva tartom. Aztán hangokat hallok. Diego kiabál valakivel. Nem hallom a másik felet, biztos telefonál.
-Nem! Mondtam, hogy mindent kézben tartok. Ne gyere ide. Maradjunk a tervnél.-kivel beszél? Ki van még ebben benne?
-Te foglalkozz azzal a faszfejjel, Sorayat bízd rám. Elláttam a sebét, nem olyan vészes, elájult, ha felébred adok neki enni és inni. Pár nap alatt visszanyeri az erejét.-kire akarja rábízni Federicot? Nem értem. Semmit se értek. Nem maradhatok itt pár napig Diegoval, kettesben.
-Maradunk a tervnél. Ne vitatkozz velem és ne nyavalyogj már. Amint jobban lesz, elviszem innen. Mr. Tökély soha nem fogja megtalálni, erről kezeskedek.
-Rendben. Holnap hívlak.-a beszélgetés véget ér.

Nem tudom ki lehet az a másik személy. De amit tudok, hogy pár napom van mielőtt elvisz Barcelonából. Kik kell innen jutnom!