Veszélyes vágyak!

27.Rész.

Federico

A repülő út elég simán ment. Kevesebb mint 2 óra az út Milánóba, közvetlen járatra foglaltam és természetesen az első osztályra. Örülök, hogy tisztáztuk ezt a dolgot ami köztünk van. Nem vagyok hülye, pontosan tudom mit takar, hogy ő sincs más pasival és én se vagyok másik nővel. De egyenlőre jobb ez így, nincs kimondva és ezáltal nincs rajtam nyomás. Élvezni akarom ezt a három napot vele. Más nem számít.

A reptérről azonnal a szállodába megyünk. Rendeltem egy reptéri transzfert, nem vagyok itt jártas. Még sose voltam Milánóban, szóval ugyanúgy új nekem is itt minden, mint Sorayanak. Tetszik, hogy együtt fedezhetjük fel a várost.
-Hol lesz a szállásunk?-az autóban ülünk, fogom a kezét. Mióta felszálltunk Barcelonában azóta el se engedtem szinte.
-Palazzo Cordusio, a Gran Melia Hotel. Remélem tudtam segíteni!-az arcát nézve nem igazán.
-Annyit tudok, hogy a belvárosban van. Elvileg minden nagyon közel van hozzá. A képek alapján jól nézett ki.-bólint és tovább kémleli a tájat. Mosolyog, tetszik neki. A kocsi megáll és mikor kiszállunk, még az én szám is tátva marad. Nem semmi egy hotel, úgy néz ki megéri az árát.
-Basszus, Fede! Ez valami káprázatos.-hátulról átölelem, a válla felett nézem én is az épületet. Majd a füléhez hajolok és belesuttogok.
-Igazad van, impozáns épület, de káprázatos, az te vagy. Gyere, menjünk be.-látom az arcán a döbbenetet. Azért egy-egy bókra még én is képes vagyok.
A hotel tényleg eléggé fényűző. Hatalmas beltér fogad, ahogy belépsz az ajtón. A csillárok talán aranyból vannak, a fene tudja. Sorayat elvesztettem úgy érzem. Csillog a szeme, el van bűvölve teljesen, de nem hibáztathatom érte. Minden pénzt megért ez a hely. Még bőven tartogatok neki meglepetést. A recepcióhoz lépek, addig Sorayat magára hagyom. Elkérem a szobánk kulcsát, majd visszamegyek hozzá.
-Nálam a kulcs. Megnézzük a szobánkat, vagy te itt maradsz és nézelődsz még egy kicsit?-a vállamba bokszol, mire én elnevetem magam.
-Lehet te hozzá vagy szokva ehhez.-mutat körbe a kezével.-De én nem! Szeretném kiélvezni, szabad?-a derekára teszem a kezem. Közelebb hajolok.
-Úgy mint tegnap este mikor elmentél a nyelvemen? Ezt a fajta élvezetet én is kiélvezném, újra.-rám emeli a tekintetét ami szinte éget. Zavarba hoztam, de nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát. Semmi szégyellni való nincs ebben.
-Menjünk!-elindul előttem, én meg le se tudom venni a szemem a fenekéről. Gyorsan utolérem, a kezéért nyúlnék, de elhúzza. Elnevetem magam. Durcás a kislány.
-Most haragszol?-a lifthez érünk, megnyomom a gombot, ami azonnal kinyílik. A harmadik emeleten van a szobánk. Szerencsére a lift üres, rajtunk kívül nincs bent senki. Amint bezárul az ajtó. Neki nyomom a falnak, kevés az időnk. A lift hamar felér az emeletünkre. A nyakát csókolom, harapom, az egyik lábát a derekamhoz húzom. Elkerekedik a szeme. Pontosan tudom mit érez. Engem. Vágyom rá, letagadni se tudnám.
-Tudod mért jó, hogy itt csak ketten vagyunk?-suttogom a szavakat a fülébe. Ő megrázza a fejét.
-Mert itt, nincs hova menekülnöd előlem!-válaszolni már nincs ideje, mert nyílik az ajtó. Megfogom a kezét és magam után húzom a szobánkig. Belépve az ajtón, még magam is ámulatba esek.
Hatalmas nappali fogad, ahonnan egy erkély nyílik, rálátva ezzel a városra. Nincsenek ajtók, az egész egy nagy, nyitott tér. A hálószoba is elég mutatós, nagy franciaágy, amit minél előbb kiszeretnék próbálni. A fürdő egy üvegfal mögött van. Ha nem ég bent a lámpa, átlátszó. Viszont ha van bent valaki és felkapcsolja a lámpát, az üveg elsötétedik. Most már én is úgy gondolom, hogy minden pénzt megért ez a hely. Soraya egyik helyről a másikra jár. Élvezet nézni mennyire tetszik neki. Amint végzett a szemlével, visszajön hozzám.
-Itt csak egy ágy van!-micsoda észrevétel. Majdnem elnevetem magam, ahogy újra körbe néz.
-Nem mondod? Biztos?-úgy teszek mintha én is körbe néznék. Látva az arcát nem bírom tovább, elnevetem magam.
-Te most szórakozol velem?-próbál mérgesen nézni, de inkább még viccesebb így.-Jól van, tied a kanapé.-abba hagyom a nevetést, mert ez már nem poénos. Megfogja a táskáját, az ágyhoz megy. Most ugye csak viccel?
Utána megyek.
-Nem fogok a kanapén aludni, azt felejtsd el!-leülök az ágyra. Oh anyám, ez rohadt kényelmes. Ezek után meg pláne nem!
-Jó, akkor majd alszok én!-elkapom mielőtt megléphetne. Bár itt nem tud hova, ahogy arra már felhívtam a figyelmét.
-Édesem, hatalmas ez az ágy. Bőven elférünk benne mind a ketten. Ha akarod megígérem. egy ujjal se érek hozzád ha nem akarod.-bármit megteszek csak nem akarok egyedül aludni. Aztán elneveti magát. Játszott velem! Szóval így állunk?!
-Remélem kiszórakoztad magad!-felkapom és az ágyra dobom.
-Ez nem volt szép tőled! Mit érdemel az aki rosszat csinál?-még nevet, de nem sokáig. Élvezni fogom ezt a három napot.