Veszélyes vágyak!

15. Rész.

Ideges vagyok! Talán nem is ez a megfelelő szó az állapotomra. Mióta megírtam Federiconak, hogy este találkoznék vele, azóta szinte nem vagyok teljesen önmagam. Úgy viselkedek mint valami kamasz lány aki az első randijára készül. Bár a valóságtól nem állok messze. Túl rég voltam kettesben egy férfival. Félek hibát követek el. Ha ő is pont ugyanolyan mint Diego? Még egy erőszakos embert nem tudnék elviselni az életemben. Képtelen lennék újra átélni azokat a szörnyűségeket. El kell felejtenem, nem szabad erre gondolnom. Federiconak nagy szája van és hatalmas önbizalma, de nem hasonlítható össze az exemmel. A munkára kell koncentrálnom, szerződéseket kell írnom a modelleknek. Az aggódást későbbre kell halasztanom. Már bőven elmúlt 6 óra mire mindennel végzek. Reggel úgy készültem, hogy hozok magammal egy váltó ruhát, mégse kosztümben megyek el az első randinkra. Miket beszélek, milyen első? Ezt úgy mondom mintha számítanék többre. Pedig nem!
Hazugság!
Amit ma estére választottam, egy vörös, szatén ruha. Pánt nélkül, pont annyit mutat amennyit kell. Elől combig hasított. Imádom ezt a ruhát. Santiagotól kaptam évekkel ezelőtt, de soha nem volt rajtam. Szerintem tetszeni fog neki. Ettől a gondolattól elmosolyodok. A telefonom csörögni kezd. Biztos ő hív, hogy lemondja, közbe jött neki valami. Ilyen az én szerencsém. De, ahogy a kijelzőre nézek, Luna neve jelenik meg rajta. Ha most felveszem soha nem vakarom le magamról, viszont ha nem, egész este hívogatni fog. A francba.
-Szia csajszi! Mi újság?-próbálok minél előbb a tárgyra térni. Már csak 20 perc.
-Szia! Végeztél mára? Arra gondoltam beülhetnénk valahova. Rég láttalak és lenne mit mesélnem.-felnevet, ez csak egyet jelent. Pasi van a dologban. Nem akarom lerázni, de hazudni se akarok neki.
-Ne haragudj a ma este nem jó! Talán holnap?-nem fogom megúszni.
-Azt ne mond, hogy még mindig az irodában vagy.-az órára nézek, még 15 perc.
-Igen, még itt vagyok, de lassan lelépek. Santiago, bezárkózott, én csinálok mindent szinte. Rengeteg dolgom van.-hallom valamivel zörög, majd kattanás. Mi a fenét csinál?
-Érted megyek, ha most végzel, várj meg!
-NE!-ez túl erős volt. Még 10 perc. Muszáj elmondanom neki, különben elkések.
-Mármint ne gyere ide. Ma este randim van.-a sikítása annyira erős, hogy el kell tartanom a fülemtől a telefont.
-Mesélj már bassza meg! Ki az? Ismerem? Hogy néz ki? Alig hiszem el, hogy randizol. Izgatottabb vagyok mint te! Remélem mindenedet legyantáztad, sose lehet tudni, hogy végződik az este.
-Luna!-de csak mondja tovább.-LUNA!-végre elhallgat. Mint a buldózer, ilyenkor le sem lehet lőni. Még 5 perc. A francba, rövidre kell fognom.
-Ha csendben maradnál egy percre, talán tudnék válaszolni. Sőt tudod mit, majd holnap elmesélem.-megfog őrülni holnapig.
-Na ne szívass! Nem teheted ezt velem! Legalább azt áruld el ki az!-felsóhajtok, ezt igazán elmondhatnám neki, nem?
-Rendben! De nincs több kérdés és utána lerakom.
-Oké! Halljuk!
-Federico Balocci! Megkaptad a válaszod. Jó éjt, holnap beszélünk. Puszi!-azzal lerakom a telefont. Kell pár perc mire leesik majd neki, ki is az pontosan. Az órára pillantok. A jó büdös életbe! Már elmúlt 7 óra. Amilyen gyorsan tudom összeszedem ami kell. A telefonom jelez.

Luna: Most csak szívatsz! Te a bíróval mész el ma randizni? Mindent tudni akarok. Amint hazaértél hívj fel!! Azonnal! Azért érezd jól magad!

Tudtam, hogy így fog reagálni rá. De most nincs időm ezzel foglalkozni. Elkéstem.
Kilépve az ajtón, megpillantom Federicot. Ugyanott áll mint tegnap. Hanyagul, az autónak támaszkodva. Fekete öltönyt visel, de zakó helyett, mellénnyel. Ezen a férfin minden tökéletes. Magabiztos léptekkel indul meg felém. Egy percre sem veszi le rólam a szemét. Már a nézésétől nedves lesz a bugyim. Hogy tud egy férfi ennyire vonzó és szexi lenni? Megáll előttem.
-Keresem a szavakat amivel letudnám írni mennyire káprázatosan nézel ki. De mindegyik csak egy ócska jelző lenne, nem fedné a valóságot.-közelebb hajol és egy csókot nyom az arcomra. Az illata is elbódít, de amit az előbb mondott, már az teljesen levett a lábamról. Tele van meglepetésekkel.
-Az már kiderült tegnap, hogy tudsz kedves és figyelmes lenni. Ma pedig még egy bókot is hallottam tőled. Elkényeztetsz.-megfogja a derekam, egy gyors mozdulattal a karjába zár.
-Ez csak a kezdet édesem. Hidd el tudnék még ezt azt mutatni neked. De nem ma! Nem árulhatok el mindent egy nap alatt.-rám mosolyog és én viszonozom.
-Mehetünk?-bólintok. Elindulok az autó felé. A kezét végig a derekamon tartja. Az ajtóig kísér, kinyitja és megvárja míg beülök. Előzékeny. Egy újabb jelző amit felírhatok a felsoroláshoz a neve mellé.
Most már kíváncsian várom ezt a vacsorát.