Veszélyes vágyak!

9.Rész.

Még szinte fel se fogtam ami az előbb történt itt. Komolyan azt gondolta, hogy le fogok feküdni vele? Kinek gondol ez engem? Már a csók is önmagában sértő, de ennyit talán én is hozzátehetek a saját részemről, persze ha sikerrel jár. Elég elszántnak tűnt, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is tudja győzni Antont.
Amint Federico odaér hozzájuk, látom Santiago azonnal végig méri. Nem hibáztatom érte, borzasztóan jóképű. Talán ha nem lenne ennyire arrogáns és öntelt, még magamtól is elgondolkoztam volna azon a randin. A főnököm elindul felém, magukra hagyja a két férfit.
-Újabb kudarc, Anton hajthatatlan. Hogy lehet valaki ilyen szívtelen? Egy zsugori kis fasz, elképzelni se tudom a felesége mit lát ebben a férfiban!-hallom amit mond, de a tekintetem még mindig Federicon van. Egyenes, határozott kiállása van, ha ő se tudja meggyőzni, akkor senki.
-Figyelsz te rám egyáltalán? Neked beszélek Soraya!-Santiagora emelem a tekintetem.
-Persze, ne haragudj! Igazad van, fogalmam sincs a felesége mit lát benne! De talán meggondolja magát!-kérdőn pillant rám.
-Lemaradtam valamiről?
-Igen! Nem! Nem mondanám!-mi van velem?
-Na jó, rohadt furcsa vagy! Mi történt?-nagy vonalakban felvázolom neki ami a tetőteraszon történt, megemlítve a pár üzenetet amit váltottam Federicoval. Elkerekedett szemmel hallgatja végig a mondandóm.
-Ez a pasi odáig van érted! Bár ezen semmi meglepő nincs. Gyönyörű vagy. Adhatnál neki egy esélyt!-felhorkanok, hallja egyáltalán magát?
-Figyeltél te rám? Szexet akar, beakar jutni a bugyimba. Ennyi! Nem romantikázni és kézen fogva andalogni akar velem.-kezdem felhúzni magam, hogy nem látja mindezt?
-Ugyan már kislány, gondolod ennyi mindent megtenne ha csak megakarna fektetni? Virágot küldött és édességet. Azt mondtad zaklat az üzeneteivel. Én ennyi energiát nem tennék bele egy szimpla dugásba, már bocsánat. Nézz rá arra a férfira, bárkit megkaphatna. Kár, hogy nem meleg, én azonnal rárepülnék, akár csak egy éjszakára is.-ezen elnevetem magam. Igaza van Santiagonak, tényleg helyes, vonzó férfi. Minden ujjára jutna egy nő, mért ragaszkodik ennyire hozzám?
-Randizz vele, fogadd el a vacsora meghívását! Még utána is tudsz nemet mondani. Nem kell vele ágyba bújnod.-erről jut eszembe, a legfontosabbat még el se mondtam neki.
-Lehet muszáj is lesz! Belementem a randiba ha meggyőzi Antont, hogy segítsen.-Santiago a szája elé emeli a kezét. Tudom milyen fontos neki ez az ügy, nekem meg ő fontos. Szeretném ha sikerrel járna Federico. Egy rohadt vacsorát csak kibírok. De ott van még a csók is! A francba, talán abba nem kellett volna belemennem, késő bánat.
-Soraya! Istenem, el se hiszem. Köszönöm, nem is tudom mit mondjak?!
-Semmit, az se biztos sikerül neki.-bár, ahogy feléjük nézek épp nevetnek valamin. Talán alábecsültem Federico képességeit.
-Bárhogy is alakul, nekem már az sokat számít, hogy ezt megtetted értem.-csörögni kezd Santiago mobilja.
-Ne haragudj Benjamin hív, ezt fel kell vennem.-bólintok és nézem, ahogy a főnököm magamra hagy. Úgy döntök jól esne egy ital, ezért a bár felé veszem az irányt. Kérek egy pohár pezsgőt. Most veszem észre, hogy van egy oldalsó terasz is. Nem is lenne rossz egy kis friss levegő. Nincsenek kint sokan. A korláthoz lépek, onnan csodálom Barcelona csodálatos fényeit. Talán egy csöppet hűvös van, de nem zavar, jelenpillanatban most egészen jól esik. Lépteket hallok, de nem fordulok meg. Majd megérzem a vállamon, hogy valaki rám terít valamit. Megfordulok és Federico áll mögöttem.
-Erre semmi szükség, nem fázok.-már venném is le a zakóját, de megállít.
-Hűvös van, hagyd csak magadon.-most először látok rajta másmilyen érzelmet. Nem macsóskodik, inkább figyelmes.
-Köszönöm!-szorosabbra húzom magamon az anyagot, de ekkor megérzem az illatát. Oh istenem, most segíts meg. Nem csábulhatok el.
-Igazán nincs mit. Nem is vagy kíváncsi?-persze, hogy az vagyok, de ezt nem fogom kimutatni.
-Ha sikerrel is jártál, azt már az orrom alá dörgölted volna!-mosolyra húzza a száját és ez nem tetszik. Rosszat sejtek.
-Remélem holnap ráérsz?! Mert velem fogsz vacsorázni!-mi? Ilyen nincs! Megcsinálta?
-Sikerült? Belement?-alig akarom elhinni.
-Az arcodból ítélve nem sok reményt fűztél hozzá. Ez sértő.-vállat vonok.-Tartozott nekem, igazából könnyű dolgom volt.-ezt az önelégült fejet. Végig tisztában volt vele, hogy sikerrel fog járni. Lóvá tett engem!
-Átvertél! Végig előttem jártál egy lépéssel!
-Azt gondoltad nem lesz következménye annak amit odafent műveltél? Én is tudok játszani ha kell!-legszívesebben felképelném, hogy az a vigyor eltűnjön az arcáról.
De sikerrel járt ezért tartom a szavam és elmegyek vele vacsorázni.
-Holnap nem érek rá, de majd megírom mikor és hol találkozzunk.-hangosan felnevet.
-Oh édesem, azt hiszed alkudozhatsz? Kötöttünk egy egyezséget, nem táncolhatsz vissza.
-Nem táncolok vissza, de a holnap nem jó!-ebből nem engedek.
-Legyen, írd meg mikor, de a helyet én választom ki!-bólintok. Idegesen toporgok, biztos vagyok benne, hogy az alkunk másik felére is igényt tart.
-Csókolj meg, hogy letudjuk végre az alku másik részét is. Mennék, dolgom van!-mért vagyok ilyen ideges? Ez csak egy rohadt csók. Ő közelebb lép, megemeli az állam és a szemembe néz.
-Kétséged se legyen felőle, megfoglak csókolni....de nem most!-azzal elenged és elsétál. Magamra hagy. A zakója még mindig rajtam van. Most mit akar, hogy én menjek utána?