Veszélyes vágyak!

16.Rész.

Federico

Alig bírom levenni a szemem erről a nőről. Megbabonáz, megigéz a szépsége. Ez a piros ruha meg...túl szexi benne. Formás idomait megmutatja, mégis hagy elég helyet a képzeletemnek is. A farkam már most kemény a nadrágomban. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni ezt a mai estét. Régen csináltam már bármi ehhez foghatót. Randizni egy nővel és utána szépen csendben elköszönni tőle? Ez nem én vagyok. Legalábbis, már nem ilyen vagyok. Valaha régen én is beleestem ebbe a szarságba. Kedves voltam, romantikus, hűséges és mit értem el vele? Megcsaltak. Akkor megfogadtam, nem nyitom meg újra a szívemet egyetlen nőnek sem. Mégis Soraya úgy vonz magához mint valami mágnes. Képtelen vagyok nem rá gondolni, vagy róla fantáziálni. Basszus, hiszen azóta mióta megismertem, nem voltam másik nővel sem. Ez már kóros, lehet el kéne mennem vele orvoshoz? Igen, lehet ez lenne a legjobb.
Az utat kéne néznem, de a szemem mindig vissza-vissza pillantgat rá. Gyönyörű és nem túlzok ha azt mondom ez nem is a megfelelő szó. Ma este a város egyik legjobb éttermébe viszem. Le akarom őt nyűgözni. Ide bejutni szinte lehetetlen. Úgy 8-10 hónapra előre nincs szabad hely, de nem nekem. A tulajdonos régi ügyfelem volt. Csúnya váláson van túl és ha én nem lettem volna, a felesége szinte minden pénzétől megfosztja. Szóval tartozik nekem ha úgy vesszük.

Amint leparkolok az étterem előtt, Sorayara nézek és látom mennyire csodálkozik. Sikerült meglepnem, ennek kibaszottul örülök. És ez még csak a kezdet.
-Te az Espacio Umaba hoztál? Hogy? Ez lehetetlen! Hogy sikerült ide asztalt foglalnod?-én megmondtam, hogy nehéz ide bekerülni és ezt ő is tudja.
-Megvannak a kapcsolataim. Jártál már itt?-megrázza a fejét.
-Nem, soha. Sokszor próbáltam már asztalt foglalni de mindig hónapokat mondtak. Santiago, a főnököm már volt itt és mindig ódákat zengett erről a helyről. Tudtad, hogy látvány konyhája van és három séf is dolgozik itt?-csodálkozva bámul kifelé az ablakon. Hazudnék ha azt mondanám ez nem növeli az egómat. Régóta vágyott ide és én most valóra váltom neki. Közelebb hajolok hozzá az autóban.
-Kívülről akarod csak nézni, vagy be is megyünk?-rám mosolyog, az első mosolya felém, amit úgy érzek szívből is jött.
-Most ugye viccelsz? Persze, hogy beakarok menni.-kiszállok az autóból, Soraya már nyúlna a kilincsért.
-Ne, majd én!-megkerülöm az autót és kinyitom neki az ajtót. Hezitálok, de végül a kezemet nyújtom felé. Meglep, de elfogadja a segítségem. A derekára teszem a kezem, közben a parkoló inasnak dobom a kulcsom.
-Vigyázz rá!-ő bólint és beül az autóba. Soraya kuncog mellettem.
-Mi az?-fejet ráz, de nem szól semmit. Gondolom a megjegyzésemen nevet.
-Ez egy Aston Martin DB11 Coupe! Rendelésre készült, még szép, hogy féltem.-erre ő felnevet.
-A férfiak és az ő kocsijaik. Sose értettem ezt a fajta szerelmet, vagy vonzódást amit Ti az autók iránt éreztek.-kevés olyan dolog van amit szeretek. De a nők és a kocsik mindenképpen az első helyen szerepelnek számomra. Újra végig nézek rajta és pontosan tudom mit fogok neki mondani.
-A kocsik számomra olyanok, mint számodra a divat. Szereted a szépet, ahogy én is.-rákacsintok, remélem tudja, hogy nem csak az autókra gondoltam. Az ajtóhoz érünk, bemondom a nevem és már vezetnek is asztalunkhoz. Soraya lenyűgözve pillantgat körbe. A tekintete ide-oda jár a helyiségben. Maga a hely tényleg elég fényűző. Az asztalhoz érve intek a pincérnek, hogy majd én kihúzom a széket a hölgynek. Soraya kedvesen rám mosolyog és én viszonozom a mosolyt. Helyet foglalok vele szemben. A pincér azonnal a kezünkbe adja az étlapokat, vizet tölt, majd megkérdezi mit kérünk inni. Én vezetek, szóval maradok egy frissen facsart narancslénél, Soraya pedig kér egy pohár vörösbort. A pincér eltűnik, én pedig az előttem ülő gyönyörű nőt nézem. Az étlapba temetkezik, de biztos vagyok benne, hogy tudja őt nézem.
-Te már voltál itt, mit ajánlasz?-az étlapra pillantok, pontosan tudom mit fogok kérni.
-Előételnek Gazpachot, főételnek, ha szereted a tengeri herkentyűket akkor  a Paellat, desszertnek, mi mást mint churrost, de a katalán krém is isteni. De ha te valami mást szeretnél...
-Nem, nem ez istenien hangzik. Farkas éhes vagyok!-ezzel nincs egyedül, bár én nem csak az ételre. Intek a pincérnek, aki azonnal jön és felveszi a rendelésünk.
-Most olyan másmilyen vagy!-hirtelen jött a kijelentése, nem is tudom mit feleljek. Az őszinteség eddig bejött.
-Édesem, ez nem jelenti azt, hogy nem kívánlak! Csak próbálom betartani az ígéretem. Azt kérted hagyjam otthon a, hogy is fogalmaztál? A "macsó énem"-vállat vonok. Újabb mosoly a jutalmam és ez egyre jobban tetszik.
-Nem gondoltam, hogy megtudsz lepni, de sikerült. Tetszik amit látok és most nem a kinézetedre gondoltam, mielőtt elszállsz magadtól.-felnevetek, de mindketten pontosan tudjuk, hogy nem vagyok számára közömbös. Azt hiszem megfog még ma este lepődni.