Veszélyes vágyak!

13.Rész.

Nem hiszek a saját szememnek. Többször el kell olvasnom az üzenetét amit küldött, hogy egyáltalán felfogjam mi áll benne. Most tényleg megkért, hogy menjek el vele vacsorázni? Talán mégis csak hatottak rá a szavaim. Nem, nem az ki van zárva. Valami másnak kellett történnie. Talán részeg, vagy nem is ő írta. Megkérte az egyik haverját írjon nekem, mert ő túl részeg hozzá. Miket hordok itt össze?! De akkor is hihetetlen számomra ez a változás. És ha mégis miattam lenne? Mármint attól amit a fejéhez vágtam. Ha nem írok neki vissza akkor ugyanolyan leszek mint ő. De mit írjak? Akarok vele vacsorázni? Talán előbb jobb lenne kideríteni mi ez a nagy változás. Lehet mégis csak igazam van és a pohár fenekére nézett.

Én: Részeg vagy??

Szinte azonnal jön a válasz.

Federico: Nem vagyok részeg! Miből gondolod ezt?

Én: Túl kedves volt az üzeneted! Nem hibáztathatsz érte, hogy szkeptikus vagyok.

Hosszú percekig nem jön válasz tőle. Aztán végül megszólal a telefonom. Nem üzenetet jelez. Bejövő hívást. Talán nem kéne felvennem, de győz a kíváncsiságom, hogy mit akarhat.
-Szia!
-Szia!-megvolt a kötelező köszönés, de utána csak a csend fogad. Ő hívott, ha akar valamit neki kell megszólalnia. Így is tesz.
-Utálok üzengetni.-a hangja határozott, ez mosolyra késztet.
-Hát persze, hogy utálsz. Én szeretek chatelni.-valamit morog a telefonban, de nem értem.
-Mit is mondtál? Nem értettem!-tudom, hogy direkt motyogott.
-Csak annyit, hogy gondoltam!-jól van azért nem teljesen veszett el a személyisége.
-Ezt, hogy érted?
-Sehogy, hagyjuk!
-Na, nem! Ha elkezdted, fejezd is be! Hallani akarom!-most valahogy másmilyen. Nem hallani a hangján, hogy részeg lenne.
-A nők általában szeretnek üzengetni.-talán igaza van, de ezt sose vallom be neki. Szeretném tudni mért változott meg! Bár ez erős túlzás, de mégis az üzenetében már nem volt követelőző.
-Szóval ha nem vagy részeg, akkor mi változott?-tisztán hallani, ahogy felsóhajt.
-A szavaid amiket felém intéztél elgondolkodtattak. Semmit nem tudok neked ígérni, elég rossz vagyok ebben. De szeretnék veled találkozni és elvinni vacsorázni. Nem indult valami rózsásan a kapcsolatunk, talán újra kezdhetnénk?!-őszintének tűnnek a szavai. Már csak az a kérdés, hogy én akarom-e hogy újra kezdjük. Talán nem ő lenne a legideálisabb személy arra, hogy újra randizni kezdjek. Mégis valami vonz felé, ezt kár lenne tagadni. Egy esélyt talán adhatok neki!
-Federico Balocci kedves és kér valamit? Mikor volt erre utoljára példa?-a flörtölésben nincs semmi rossz. Kicsit játszadozhatok vele, mielőtt válaszolnék neki.
-Ne feszítsd túl!
-Én csak érdeklődő vagyok.-majdnem felnevetek. Gyorsan a szám elé kapom a kezem.
-Édesem, mindketten tudjuk, hogy csak játszol. Én próbálok kedves lenni, te pedig húzod az agyam.-most elszólta magát.
-Szóval kedveskedsz!-nem bírom tovább, elnevetem magam.
-Most kinevettél? Szerencséd, hogy nem vagyok ott!-kíváncsivá tett.
-Mesélj mit tennél?
-Hidd el nem akarod tudni.-lehet hallgatnom kéne rá, de nem megy.
-Hát jó, ha nem árulod el, lerakom!-ez nem volt szép tőlem, csak úgy kibukott belőlem.
-Most akkor ki zsarol, kit?
-Elismerem! De szeretném tudni!-olyan sokáig hallgat, hogy már azt hiszem nem is fog mondani semmit, aztán végül mégis megszólal.
-Ha most ott lennék, felkapnálak, a térdemre fektetnélek és kiporolnám azt a gyönyörű fenekedet, azért amiért kinevettél. Majd az ágyra fektetnélek és végig csókolnám a kipirosodott bőröd. A kezemmel simogatnám a sajgó fenekedet.-mért izgat fel ez ennyire? Nem kéne, hogy ezt váltsa ki belőlem. Nagyon nem!
-A hallgatásodból ítélve, te is élveznéd!-igaza van és ezt utálom. Hatással vannak rám a szavai és nem csak azok. Ő maga is. Nem szabad ezt kimutatnom. Maradnom kell a biztonságos zónában.
-Te csak azt hiszed. Egy kicsit elvagy telve magadtól, nem gondolod?-most ő nevet fel.
-Talán, de csak az miatt mert tudom, hogy igazam van, hiába tagadod. Előbb-utóbb magad is befogod ismerni.-mért érzem azt, hogy igaza van?
-De menjünk előbb csak szépen sorjában. Randizz velem!-felhorkanok, nő létemre nem szép megnyilvánulás, tudom.
-Bocsánat! Átfogalmazom. Nagyon szeretném ha eljönnél velem vacsorázni valamelyik este!-máris jobb. Haladunk! Még mielőtt átgondolhatnám már válaszolok is neki.
-Rendben! Elmegyek veled vacsorázni! Egy feltétellel.
-Megint itt tartunk? Én próbálok úriember lenne, de nem könnyíted meg édesem.-válasza mosolyra késztet.-Halljuk, mi lenne az!
-Nem próbálsz meg nyomulni és otthon hagyod a macsó szöveged!-sokkal jobban tetszik ha kedves és figyelmes. Azt a Federicot szívesen megismerném. De ezt nem kell tudnia.
-Vállalható feltétel, szóval benne vagyok. Holnap ráérsz?-a hetem kész katasztrófa. Holnap meetingem van a varrókkal és egy beszállítóval is aki az anyagot küldi Santiagónak. Basszus!
-Nem tudom! Santiago szinte elzárkózott a külvilág elől, minden az én nyakamba szakadt. Fogalmam sincs mikor végzek!-felsóhajtok.
-Nem gond, szeretnélek már látni, ezt nem tagadom. Mit szólsz ehhez?! Ha időben végzel üzensz és érted megyek?!-egész jól hangzik.
-Rendben! De ha nem haragszol most elköszönök. Hosszú volt a napom. Jó éjt Fede!-a szám elé kapom a kezem. Hogy neveztem?
-Fede? Ez új! De tetszik! Jó éjt, édesem!-ezzel le is rakja.
Csak bámulom a kezemben lévő telefont és próbálok magamhoz térni. Már becézem is? Tényleg elvette az eszem!