Veszélyes vágyak!

22.Rész.

Még mindig hihetetlen számomra, hogy egy olyan férfi, mint Federico Balocci, érdeklődik utánam. Az elmúlt pár nap viszont ez bizonyítja. Azóta az este óta, mikor megjelent a házamnál, szinte minden nap találkoztunk.
Nem kért, nem követelt és nem erőltet rám semmit. Egy-egy apró megjegyzése volt, de ez csak a játék része ami köztünk van. Már nem küzdök olyan erősen ellene, mint az elején. Talán hihetek neki és megbízhatok benne. Ezért is mentem bele, hogy ma vele vacsorázok, nála. De, ahogy közeledik az este 8 óra, egyre jobban kezdek elbizonytalanodni. Nem volt ez olyan jó döntés. Mi van ha leakar velem feküdni, de én nem akarok? Vagy ha végig csak erre játszott? Annyi kérdés és teória zakatol a fejemben, de egyikre se tudom a választ, csak találgatni tudok.

Merengésemből halk, majd egyre hangosabb léptek zaja ébreszt. Ki a fene lehet az? Csütörtök van, Santiago a héten még biztos nem fog bejönni az irodába. Az asztalomnál ülök, de mikor felnézek egy idegen férfi áll az ajtómban. Valami egyenruha féle van rajta és a kezében egy hatalmas csokor vörös rózsa.
-Senora Ortiz?-kérdezi, még mindig a küszöbön ácsorog.
-Igen, én volnék.-beljebb jön, a kezembe adja a rózsát és alá irat velem valami papírt.
-További szép napot!-azzal el is megy.
A rózsákra nézek, gyönyörűek. Vázába teszem és akkor megpillantok köztük egy papírlapot. Mosolygok, hiszen sejtem kitől jött.

Édesem, tudom, hogy most éppen próbálod lebeszélni magad a ma estéről, de ne tedd. Ez csak egy vacsora, semmi több. Este találkozunk! Legyen szép napod!

F.B.

Tényleg tudja mi jár a fejemben, ez félelmetes. A kezembe veszem a telefonom. Szeretném megköszönni neki a virágot, de az pont most kezd el csörögni. A főnököm keres. Meglepő, hogy ilyenkor egyáltalán jelet ad magáról, de biztos fontos.
-Szia Santiago! Baj van?-persze, hogy ez az első kérdésem, sose szokott hívni mikor "alkot" ahogy ő nevezi.
-Szia! Már mért lenne? Minden rendben. Jól haladok, jövő hétre meglesznek az első tervek, aztán utána beszélek a varrónőkkel. Az anyag megérkezett már, nem?-jó ezt hallani, ha ilyen jól halad akkor talán nem fog a sírba vinni.
-Persze, a raktárban van. A modellek is meg vannak, kézben tartok mindent!-pontosan tudja, hogy mindent elintézek. Nem is értem most ezt az egész beszélgetést?! Évek óta vagyok vele, nem ez az első kollekciónk.
-Nagyon jó, ezt örömmel hallom. Rengeteget dolgoztál a héten, holnap maradj otthon. Élvezd ki a hétvégét. Pihenj, megérdemled.-mi a fenéről beszél? Valami itt nem kerek.
-Megvagyok, nem kell otthon maradnom. Inkább átnézem még holnap a szerződéseket!-kuncogni kezd a telefonban. Rosszat sejtek.
-Nehezebb eset vagy mint gondoltam.-mi? Nem értem!
-Mi folyik itt Santiago? Tudom, hogy van valami, sose hívsz ilyenkor és nem szoktál csak úgy szabadnapokat adni.-most már hangosabban nevet.
-Túl jól ismersz. Kérdezd azt a szexi félisten pasidat.
-Nem a pasim!-csattanok fel. Nem az, ugye?
-Most azonnal mond el mi ez az egész?
-Majd ő elmondja. Én csak annyit mondok, holnap nem kell bemenned az irodába, pihenj és ami a legfontosabb! Élvezd! Jó légy.-még hallom a nevetését, majd lerakja a telefont.
Na jó, kezdek ideges lenni. Mit talált ki Federico és mért került meg engem? Nem volt joga felhívni a főnököm, ezt nem teheti. Fogom a telefont és felhívom. De hiába, nem veszi fel. Most persze nem beszél velem. Rendben, ő akarta. Írok neki!

Én: Mi folyik itt Fede? Jobb ha felveszed a telefont és elmondasz szépen mindent!

Elküldöm neki, de semmi válasz. Még órákkal később se kapok tőle magyarázatot. Abban maradtunk, hogy a lakásomhoz jön és ő maga fog elvinni hozzá. Hát azt lesheti, addig nem megyek sehova amíg szépen mindent meg nem magyaráz.

Már majdnem 8 óra és még mindig nem válaszolt arra a rohadt üzenetre. Egyre mérgesebb vagyok. Nem készültem el, nem öltöztem fel. Rövid nadrág és egy bő póló van rajtam. Ez kényelmes, otthoni viselet. Nem kell kiöltöznöm, úgyse megyek el vele.
Félóra múlva, pontban 8-kor csengetnek. Szinte kivágom az ajtót Federico előtt. Basszus. Mikor meglátom majdnem elájulok, hogy tud valaki ilyen jól kinézni? Nem öltöny van rajta. Egy fekete farmer és fekete ing, ami könyékig fel van tűrve. Látszik izmos alkarja amit tetoválás borít. Vajon több is van rajta? Látni akarom! Miket beszélek? Előbb tudnom kell mit titkol. Nem köszönök neki, azonnal rákérdezek.
-Mi folyik itt? Jobb ha azonnal megmagyarázod!-mint aki nem is hallja amit mondok. Tetőtől talpig végig mér. Majd mosolyra húzza a száját. Most meg mi a fenéért mosolyog?
-Neked is szia. Csodásan festesz!-erre a mondatára én is elnevetem magam. Borzasztóan nézek ki.
-Csodásan? Na ne viccelj. Nem megyek veled, legalábbis addig, míg nem adsz magyarázatot erre az egészre.
-Bemehetek előbb?-kitárom az ajtót és engedem, hogy beljebb jöjjön. Amint az ajtó becsukódik, közelebb lép. Megakar csókolni, de elfordítom a fejem. Felnevet. Már megint, mi olyan vicces?
-Nem könnyű neked meglepetést szerezni, az már biztos. Ma felhívtam a főnököd és megkértem, hogy holnapra adjon neked egy szabadnapot.-ezt már én is tudom.
-De miért?-egyre kíváncsibb vagyok.
-Vacsora után elmondom. Öltözz fel és menjünk.-most azt kéne mondanom, nem! De hiába, túl kíváncsivá tett. Még mindig mérges vagyok rá, ez nem változott. Jobb ha ezt ő is tudja. A hálószoba ajtajából még vissza szólok neki.
-Nehogy azt hidd, hogy most te nyertél.-az az önelégült fej...
-Oh édesem, mindig én nyerek!-nem válaszolok, felesleges. Kezdem elhinni, hogy igaza van.