Veszélyes vágyak!

25.Rész.

Federico

Teljesen elment az eszem?! Mi a fenét művelek ezzel a nővel? Pontosabban, ő mi a fenét művel velem. Egy gyors, egyéjszakás kalandot akartam. Most mégis Milánóba készülök vele menni. Egy teljesen másik országba, egy idegen városba viszem. Én nem vagyok romantikus, se kedves, és pláne nem leszek ebbe a nőbe szerelmes. Nem, ez nem történhet meg.

Soraya vacsora után elment. Hiába próbáltam marasztalni, nem maradt itt velem. Arra hivatkozott, ha azt akarom, hogy eljöjjön akkor engedem, hogy haza menjen és összepakoljon. Azt akartam, hogy itt aludjon, az ágyamban legyen, a közelemben. Most már biztos, hogy nem stimmel velem valami. Még sose aludtam együtt senkivel ebben a házban. Igazából már évek óta nem, mióta Teresaval szakítottam. Azt se tudom mit csinálok. Talán ha megdugom, ez az érzés, hogy akarom őt alább hagy és eltudom engedni. De megígértem neki, hogy megpróbálom! Mit is? Egy kapcsolatot? Vagy csak vele lenni, minden kötöttség nélkül? Magam se tudom. Bassza meg. Még most is csak rá gondolok. Az ízére, az illatára, a puha, bársonyos bőrére, ahogy nyögdécselt, sóhajtozott miközben nyaltam. Újra és újra visszakúszik a kép a szemem elé. Nem lehet őt, csak úgy elfejteni.

Összepakoltam, de még mindig jár az agyam. Talán nem jó döntést hoztam. Megfogom bántani, ismerem magam. Túl jól ismerem, ez a baj. A telefonom pittyen egyet, üzenetem jött. Talán ő írt, meggondolta magát. Mért önt el félelem ezzel kapcsolatban? Nem akarom, hogy meggondolja magát! Közben meg itt őrlődök magamban, hogy jól döntöttem-e. Az ágyhoz lépek és felkapom a telefonom. De nem Soraya írt. Pilar. Mi a fenét akarhat? Nem voltam elég világos a múltkor? Rendeznem kell ezt az ügyet minél előbb.

Pilar: Látni akarlak, hiányzol. Most még megbocsájtom a múltkorit, de kárpótolnod kell érte. Találkozzunk ma este!

A picsába. Ez a nő nem adja fel? Rossz érzésem van. Pontosan tudom, hogy bármire képes, ha el akar érni valamit. Találkoznom kell vele, de nem most. Le kell zárnom ezt vele.

Én: Rendben! Találkozzunk, de a ma este nem jó. A hétvégére elutazom. Közbe jött egy fontos üzleti ügy. Ha visszajöttem kereslek.

Remélem megelégszik ennyivel és nem áll neki faggatni.

Pilar: Már alig várom. Csók.

Egyre jobban undorodom ettől a nőtől. Már azt se tudom, hogy voltam képes egyáltalán megdugni. A telefonom újra megszólal, de most a legjobb barátom hív, León. Ma egészen forgalmas ez a nap.
-León. Kellemetlen meglepetés.-felnevet a megjegyzésemen.
-Annyira nem is kellemetlen, valld be hiányoztam!-nem mondanám.
-Csak szeretnéd!
-Jaj édes ez fájt!-most én nevetek fel. Na ezért ő a legjobb barátom.
-Elég elfoglalt voltál mostanában Federico. Mi a helyzet a csajjal? Megfektetted már?-nem tetszik, ahogy Sorayaról beszél. Alpári. Eddig sose érdekelt mit mond egy nőről akivel épp dolgom volt, de most mégis zavar.
-Semmi újság vele. Igazából még magam se tudom mi a helyzet. Jól érzem magam vele.-felsóhajtok és bevallok neki mindent.-Elvittem vacsorázni, aztán a felvonóhoz. Szinte minden este elmentem elé a munkahelyére. Most meg épp készülök Milánóba vinni!-egy percig nem szól, majd röhögni kezd.
-Most csak szívatsz ugye? Nem ismerek rád. Federico Baloccit behálózta egy nő. Hát ez jó.-még mindig nevet.-Teljesen az ujja köré csavart és még csak észre se vetted. És mi a terved? Házasság, gyerek, boldog élet?-ennek elment az esze. Ennyire ne szaladjunk előre.
-Bekaphatod. Még egyszer nem csinál bolondot belőlem egy nő sem. Tény, hogy vágyok erre a nőre, jobban akarom őt mint bárki mást.-nem mondok semmi mást. Mert nem tudom a válaszokat.
-Te tudod, de egyet mondok. Ha megdugod és utána eltűnsz az életéből, sose fog megbocsájtani neked. Ez a nő nem olyan mint akikkel eddig ágyba bújtál. Ő többet akar. Készen állsz erre?-pontosan tudom, de vágyom rá. Vajon ennyi elég lenne? Elég ahhoz, hogy többet akarjak, vagy újra megbízzak egy nőben?
-Nem tudom, hogy készen állok-e. De a hétvégét már nem mondom vissza, talán megtudom a válaszokat amíg vele vagyok.-úgy vonz magához ez a nő mint valami mágnes. Ki kell derítenem miért.
-Hát akkor jó szórakozást! Majd beszélünk.-azzal lerakja, én meg itt maradok egyedül a gondolataimmal.
Írni akarok neki, jó éjszakát kívánni és elmondani mennyire várom, hogy újra láthassam, de nem teszem. Félelemből-e, vagy valami más okból, nem tudom. Kettősség van bennem. Akarom, hogy velem legyen, csakis velem. Ha arra gondolok, hogy mással van, elönt a méreg. Ugyanakkor képtelen vagyok elkötelezni magam. Mért nem tudom ezt az érzést elengedni? Válaszokat akarok, és ha lehet minél előbb!