Ki lennél te? || Ekhoe x Pogány Induló FF||

27. Változni sosem fog

Fogalmam sincs mi állhat a borítékban, de nem is érdekel. Felkaptam az asztalról, a fürdőbe mentem, darabjaira téptem, majd a vécé kagylóba dobtam, és lehúztam. Ne levelezgessen velem, hagyjon békén a picsába. Egyszer nem kér belőlünk, utána meggondolja magát és mégis hiányzunk neki. Többet nem játszhat velem. Lehet hogy egyikőjükkel sem kellene még szoba állnom sem, nem hogy találkozni, és időt tölteni.
- Anya - kiáltott Kolen. Haza ért.
A fürdőből a nappaliba indultam, ahol Kolen a kanapén ugrált.
- Szállj le Kolen, le fogsz esni - mosolyogtam rá, majd felkaptam, megpusziltam, és letettem őt.
- Minden rendben volt? - néztem apára, aki Kolen kistáskáját hozta unokája után.
- Persze - ült le a kanapéra. - Szót fogadott, ügyesen evett és ivott - nézett Kolenre ahogy mesélt.
- Ennek örülök - ültem le mellé.
- Kicsim, anyád szeretné látni Lorát - félve mondta ki apa.
- Apa - sóhajtottam. - Nem szeretném hogy lássa, nem szeretnék találkozni vele, se semmit.
- Én megértem Nelli, de a nagymamája, és Lorának is joga van megismerni őt, és fordítva - fogta meg apa a kezem. Rá néztem mosolyogva, de nem őszintén. Lorának joga van megismerni a mamáját, és valahol tudom hogy nem rossz ember, de egyszerűen nem tudok túl lépni azon amit művelt, bár lehet hogy jelen időben is tudnék beszélni erről, mert fogalmam sincs hogy miket tervez még. Nem vagyok abban biztos hogy ez jó ötlet lenne, egy kicsit sem. De Lora miatt, csakis miatta engednem kell.
- Csak akkor, ha te is itt leszel - kötöttem az ebet a karóhoz, ugyanis hármasban nem vagyok hajlandó vele egy légtérben lenni.
- Megbeszélem vele - felelte.
- Mit kell ezen megbeszélni, apa? - háborodtam fel. - Vagy így találkozik az unokájával, vagy sehogy.
- Rendben kislányom, akkor így lesz - adta meg magát.
- Köszönöm - feleltem, de még mindig nem vagyok biztos abban hogy ez jó ötlet.

*
12:38

- Gyertek srácok, beszélgessünk kicsit - csináltunk a terem közepén egy nagy kört, majd egymás mellé törökülésben le ültünk.
- Nelli néni, én kérdezni szeretnék valamit - kezdte a sort Kíra.
- Hallgatunk - mosolyogtam rá.
- Nelli néni tényleg egy fiatal fiúval van együtt? - magabiztosan kérdezte, amitől én teljesen lefagytam.
- Kíra, miket beszélsz - nevettem kínosan.
- Nelli néni is fiatal - kiáltotta Beni.
- Senkivel sem vagyok együtt, nincsen barátom Kíra - feleltem a kérdésére, bár nem értettem hogy honnan van ennyire jól informálva.
- Ki mit csinált a hosszú hétvége alatt, meséljétek el nekünk - néztem körbe a gyerekeken.
- Mi sütit sütöttünk a szülinapomra - újságolta Beni.
- Boldog Születésnapot Beni - mosolyogtam rá, majd a többiek kántálva kívánták neki ugyanazt.
- Én fellépésen voltam - mondta Kíra.
- Szuper, talán a testvéred lépett fel? - érdeklődtem, ugyanis sanda gyanúm volt hogy nincs is olyan messze az a forrás.
- Igen - felelte. - Hallottam hogy Nelli néniről beszélnek, és Kolenről - folytatta.
A gyerekek ismerik Kolent, és Lorát, és talán az egyik hülyét is, így nem volt nehéz össze kötni nekik kiről is van szó.
- Kíra, ki jön ma érted? - kérdeztem tőle.
- A bátyus jön - mosolygott.
- Szuper - mosolyogtam én is rá.
- Utolsó kérdés - álltam fel. - Kinek van kedve cicázni? - vigyorogtam körbe, majd a gyerekek egyesével pattantak fel.
A játék során végig azon gondolkodtam, hogy miért az én életem van a középpontban? Mitől ilyen érdekes egyes emberek számára? Szimplán egy fiatal nő, aki folyamatosan rossz döntéseket hoz, és nem tudja irányítani az életet. Ha könyv lenne, se olvasnám az első pár oldalnál tovább.
- Bátyus - szaladt Kíra az ajtó felé.
- Kíra - guggolt le a fiú, majd át ölelte.
- Szia - igyekeztem oda hozzájuk, bár kezdett a bátorságom elhagyni, ahogy közeledtem a srác felé. Nagyon érdekelt mégis miért vagyok én a téma, de lehet jobb ha nem bonyolódok bele.
- Tudnánk beszélni egy kicsit? - álltam meg a srác előtt, aki jóval magasabb volt mint én. Lenézett rám, majd bólintott.
- Elmondanád, hogy a nyomi kis haverjaiddal miért tartjátok számom az életemet? - karjaimat összefontam a melleim alatt.
- Nem tartjuk számon, kénytelenek vagyunk hallgatni - vigyorgott.
- Talán a rádión játszák? - forgattam a szemeimet.
- Andris magyaráz rólad állandóan, mennyire hiányoztok neki, és látni akarja a lányát, és téged. Hidd el, mindenki kurvára unja már hogy ez a téma állandóan, de nem szólunk neki, mert teljesen ki van a gyerek, és szar így látni - megvonta a vállát.
Hirtelen nem tudtam mit mondjak rá.
- Értem - ennyit tudtam kinyögni. - Bocsi, de állandóan én vagyok a téma, és az életem plusz a gyerekeim - egy fél mosolyt eresztettem felé.
- Ne parázz - mosolygott rám. - Amúgy nem lenne rossz ha beszélnél vele, mert nem tudom meddig fogja bírni.
- Újra és újra eltaszít magától, a lányát kijelentette hogy nem akarja látni. Én nem fogok neki könyörögni hogy jöjjön és látogassa, azt elhiheted.
- Figyelj, én elhiszem hogy sok faszságot csinált a gyerek, de te azt hidd el, hogy ő változni sosem fog, ahogy az irántad érzett szeretetet sem - szavai meggyőzőek voltak, és talán jól is esett. Volna, ha tényleg így lennének.
- Oké, figyelj, ezt ne erőltessük de tényleg - nevettem.
- Nekem mindegy amúgy, de látom rajta hogy ki van mint a kutya - nevetett ő is.
- Ő döntött így - zártam le.