Lehetetlennek tűnő szerelem

43.rész

,,Richard szemszöge"

1 hét telt el a baleset óta. Han még mindig kómában fekszik én pedig az egész napomat nála töltöm hisz bármikor felkelhet. A mai nap is nála voltam és a kávé automatára vártam,hogy elkészüljön a kávém. Vissza sétáltam a szobába és leraktam a szekrényre a kávémat majd megfogtam Han kezét és elmeséltem neki mi történt a mai nap. Minden nap elmeséltem neki hogy milyen volt a napom hisz mindig is érdekelte mi van velem és gondoltam attól,hogy kómába van még hallja mi történik körülötte. Pont a mondandom végére értem mikor belépett az orvos majd rövid beszélgetés után ki kellet jönnöm a folyosóra hogy elvégezzen pár vizsgálatott. Miután végzett vissza mentem és továbbra is fogtam Han kezét ülve...

,,2 hét múlva"

2 hét telt el a baleset óta és még mindig semmi az én fejemen a seb már be gyógyult,de a lány még mindig nem kellt fel. Bár ha most meglátná,hogy nézek ki. Szemeim alatt vörös foltok jelentek meg a sok esti sírás miatt amit a jég kockák se tudtak eltüntetni. Délelőtt volt,így orvosi vizsgálat folyt bent a szobában.Én néztem ahogy a betegek járkálnak mikor is egy kislány futott oda hozzám fehér kórházi ruhában és elbújt a lábam mögé. Egy nővér elől rohant el.
N:Emy gyere vissza és ne zaklasd az urat.
E:Nem megyek.
Kiabálta vissza a nővérnek a kislány majd elnevette magát.
N: Elnézést uram,de Emy ma elég csíntalan.
R:Semmi baj.
Feleltem a nővérnek.
R:Szia Richard vagyok.
E:Szia én pedig Emy.
Köszönt nekem a kislány.
R:Nővér majd én vissza kísérem Emyt a szobájába.
N:Rendben,köszönöm.
Válaszolta a nővér majd én és a kislány leültünk egy- egy székre és elkezdtünk beszélgetni.
E:Na és te miért vagy itt?
Kérdezte tőlem csillogó szemekkel a kislány. Én csak lehajtottam a fejem majd szomorú tekintettel rá néztem.
R:2 hete autó balesetett szenvedtem a barátnőm társaságában és ő kómába esett.
Válaszoltam a kislánynak de mielőtt mondhatott volna rá bármit is kijött az orvos a szobából és intett,hogy nyugodtan mehetek vissza be Hanhoz.
R:Be jössz velem hozzá?
A kislány csak bólintott majd megfogta a kezem és bejött velem barátnőmhőz.
Amint meglátta az ágyon fekvő lányt szája elé kapott és könnybe lábadtak pici szemei.

Leültünk mellé Emy pedig az ölembe ült hogy elérje a lányt. Elkezdte simogatni a kezét majd hozzám bújva csak nézte a lányt.
E:Hogy hívják?
Kérdezte hirtelen tőlem.
R:Han.
Feleltem a kislánynak.
E:Szia Han, én Emy vagyok. Remélem minél hamarabb megismerhetjük egymást.
Mondta a kislány miközben a barátnőm kezét fogta. Emy elmesélte Hannak,hogy hogy sodort minket össze az élet majd kicsivel később a kislány elfáradt így vissza kísértem a szobába. Útközben elmesélte,hogy miért került kórházba majd vissza felé siettem vissza Hanhoz. Szokásossan a széken ültem fejemet az ágyra raktam miközben fogtam a lány kezét. Már majdnem elaludtam mikor is éreztem,hogy Han rá szorít a kezemre. Felnéztem,de azonnal vissza is hajtottam a fejem mert betudtam annak a dolgot, hogy biztos csak fáradt vagyok. Pár perc elteltével megint éreztem,hogy megszorította a kezem majd újra felnéztem és láttam,hogy tényleg megszorította a kezem.
R:Han ébren vagy?
Kérdeztem tőle majd 2 perc múlva kinyitotta a szemeit. Először hunyoritva majd teljesen.
H:Szia.
Köszönt nekem erőtlenül.
R:Szia szerelmem.
Mondtam neki már szinte kiabálva.
H:Mi történt?
Kérdezte tőlem.
R:Balesetett szenvedtünk aminek következtében kómába estél és ....elvetéltél..
Válaszoltam a lánynak akinek könnybe lábadtak a szemei.
H:El akartam neked mondani,hogy terhes vagyok a hónap forduló estéjén,de nem tudtam,hogy mikor jön el a megfelelő pillanat...
Mondta nekem sírva hisz megérintette a baba elveszítése. Én szorosan magamhoz öleltem majd kimentem a szobából szólni az orvosnak,hogy Han felkellt. Amíg az orvos megvizsgálta én kijöttem és leültem az ajtó előtti székre és vártam,hogy mi lesz most. 10 perc múlva kinyílt az ajtó és az orvos behívott.
O:Na Han értékei nagyon jók viszont ma még bent tartjuk hátha történik valami baj,de nagyon reménykedem hogy nem lesz semmi.
Mondta az orvos majd magunkra hagyott minket. Vissza ültem az ágy mellé és megfogtam a lány kezét.
H:Amúgy szőrös vagy.
Mondta nekem a lány mire én elmosolyodtam.
R:Tudom,majd ma megborotválkozom.
Feleltem neki majd megpusziltam. Este haza indultam majd elmondtam a többieknek is,hogy holnap már jön haza Han viszont pihennie kell pár napig még...