Lehetetlennek tűnő szerelem

10.rész

Másnap reggel arra kelltem fel,hogy valaki még békésen szuszog mellettem és arra hogy szét szakad a fejem. Oldalra néztem majd láttam hogy nem Richard az aki mellettem fekszik hanem Paul. Vissza feküdtem mellé majd elkezdtem szenvedni mire a férfi felkellt.
P:Mi a baj?
H:Szét megy a fejem.
Válaszoltam a férfinak aki vett elő a táskájából egy gyógyszert majd felültem és az éjjeli szekrényről elvettem a poharam majd bevettem a gyógyszert.
H:Köszönöm.
Mondtam Paulnak majd nyomtam egy puszit az arcára. Kimásztam mellőle az ágyból majd a ruháimat a kezembe véve a fürdőbe mentem. Miután felöltöztem a szoba felé vettem az irányt ahol Paul épp a pólóját cserélte át.
H:Bocsi.
Mondtam a férfinek majd gyors becsuktam az ajtót.
P: Jöhetsz.
Válaszolta két perc múlva mire én kinyitottam az ajtót.
P:Nyugodtan be jöhettél volna hisz épp a pólóm vettem át szóval semmi olyat nem láttál volna max a nagy maci hasam.
Mondta nevetve a férfi mire én is elkezdtem nevetni.
P:Végre nevetsz.
Válaszolta majd oda jött hozzám és megölelt.
H:Lemegyünk reggelizni?
Kérdeztem a férfitól aki csak bólintott majd megindultunk le a konyhába ahol Till és Christina épp az asztalnál ültek. Érkezésünkre felkapták a fejüket majd barátnőm oda rohant hozzám és szorosan magához ölelt.
C:Mi történt? Tegnap este olyan gyorsan eltűntettek és Richardot azt se tudjuk hol van.
Mondta nekem a lány miután elengedett az ölelésből.
H:Neked is jó reggelt. Tegnap este történt egy kis incidens és úgy döntöttünk Paullal jobb ha inkább haza jövünk.
C: Mesélj már mi volt az a kis incidens? Semmit se tudunk.
Válaszolta a lány aggódva. Éreztem hogy belőlem előtörnek a könnyek majd mikor a lány észre vette szorosan magához húzott.
C:Babám mi történt?
Kérdezte aggódva a lány. Én nem tudtam abba hagyni a sírást így Paul válaszolt helyettem.
P:Tegnap míg ti táncoltatok addig Richard elment magának italt kérni és hát mi Han-nal őt néztük és egyszer csak elkezdett beszélgetni egy lánnyal majd megcsókolta.
Válaszolta helyettem a férfi mire belőlem jobban kitört a sírás.
T:Pedig direkt megmondtam neki,hogy ne szúrja el a dolgokat.
Mondta Till szomorúan a fejét rázva majd ő is oda jött hozzám és megölelt. 5 perc múlva abba tudtam hagyni a sírást.
H:Köszönöm,hogy vagytok nekem.
Válaszoltam a 3 embernek szipogva.
C:Minden rendben lesz kicsim. Till menjünk el megkeresni Richardot addig Han elmegy pihenni Paul meg tud rá vigyázni.
Válaszolta a lány majd elmentek megkeresni a férfit. Én és Paul a szobába mentünk majd én lefeküdtem az ágyba és azonnal el is nyomott az álom. Bár ennyi sírás után nem is csodálom. Fájt..Nagyon fájt ami történt annak ellenére hogy nem vagyunk együtt Richarddal főleg hogy reggel engem csókolt meg. Fél óra telhetett el mióta aludtam mikor is hallottam,hogy valakik oda lent kiabálnak. Kinyitottam a szemem majd láttam,hogy Paul még mindig mellettem ül és simogatja a hátam.
P:Szia jobban vagy?
Kérdezte tőlem a férfi mire én csak bólintottam.
H:Mi ez a kiabálás?
P:Nem tudom,maradj itt megnézem. Oké?
H:Oké.
A férfi le ment majd 5 perc múlva hallottam ahogy valaki épp trapol fel a lépcsőn.
C:NEM AKAR TÉGED LÁTNI.
Hallottam barátnőm hangját majd még több dobogást a lépcsőn. Richard nyitott be az ajtón mire én felültem az ágyba majd rá pillantottam.
R:Han beszéljük meg...
Kérlelt a férfi majd kezdett hozzám közelebb jönni én pedig távolodni.
H:Menj ki,most nem akarlak se látni se beszélni veled. Hagyj békén egy kicsit.
Vágtam hozzá a férfihoz aki csak szomorú fejjel nézett rám. Paul lépett be a szobába majd oda jött hozzám és megölelt.
T:Richard hagyd most békén Han-t.
Hallottam meg a férfi hangját aki az ajtóban állt.
C:Amíg Han nem gondolja úgy hogy akarna veled beszélni addig a kanapén tudsz aludni.
Hallottam meg most már legjobb barátnőm hangját is. Miután mindenki ki ment a szobából Pault szorosabban magamhoz húztam majd megint elkezdtem sírni.
H:Miért velem történik ez meg? Érted,rá várok már mióta hogy végre találkozzak vele erre végre teljesül az álmom és együtt lakunk és alszunk és még meg is csókolt. Aztán most meg ilyeneket csinál? Miért érdemlem ezt?
Kérdeztem sírva a férfitól aki csak ölelt tovább és hallgatott.
P:Nem tudom miért ilyen hülye. Nem így ismertem meg annó.
Válaszolta nekem a férfi. Még sírtam egy kicsit majd éreztem hogy lecsukodnak a szemeim a férfi karjai között.