Save me!

Untitled Part 2

Hazaérvén az előszobába dobtam le a sulis cuccaimat, gondolván úgyse lesz rá szükségem, majd köszöntöttem az itthon lévőket (vagyis Dean kivételével mindenkit), megebédeltem,  felmentem a szobámba, ledőltem az ágyamra és elaludtam. Elég sokáig aludhattam, ugyanis 1 óra körül értem haza, és fél hétkor arra keltem, hogy a Do I Wanna Know? című Arctic Monkeys szám üvölt. Kómásan keresgéltem a kezemmel a mobilt, aztán végre megtaláltam.
- Igen?
- Na akkor ma este Grill, igaz? 7 óra előtt 5 perccel ott leszünk érted. Puszi - hallottam Sophie hangját. Basszus, a Grill. Ki is ment a fejemből. Gyorsan feltápászkodtam, és bevettem a fürdőszobát. Beálltam a tusoló alá, és hagytam, hogy a víz lassan végigcsorogjon a testemen. Hatalmas megnyugvás volt ez számomra. De mivel sietnem kellett, ezért nem álldogáltam sokáig bent. Kiléptem, felvettem egy tangát és egy sima fekete melltartót, majd belebújtam a fekete koktélruhámba. Hajamat laza kontyba kötöttem. A fülembe raktam 2 fekete fülbevalót, majd felhelyeztem egy kis sminket (szempillaspriál, szemcerka), majd lebattyogtam a földszintre. 
- Merre lesz a menet? - kérdezte apa mosolyogva. 
- Csak a Grillbe, a többiekkel. Nem láttad a terepmintás ingemet?
- Benn a mosószobába.
Gyorsan bementem érte és felvettem. Amikor a bakancsomat húztam fel, apu az előszoba ajtónak támaszkodott és újra mosolyogva nézett rám.
- Nagyon szép vagy, Jan. 
- Köszönöm apa.
- Ne vigyelek el?
- Dave és Sophie felvesznek - mosolyogtam, majd odaléptem hozzá, és szorosan megöleltem. 
- Vigyázz magadra! - suttogta a fülembe.
- Szeretlek apu!
- Én is téged, kincsem - mondta, majd elengedett. Ránéztem, és láttam rajta, hogy az ilyen pillanatok, és a legkisebb gesztusok is mérhetetlenül boldoggá teszik őt. Igen, tud boldog lenni. De ugyanakkor az arca ráncos volt és megviselt. Látszottak rajta az évek nyomai. Pedig még a negyvenet se töltötte be. Itt-ott néhány ősz hajszál is megcsillant a hajában. Nem lehet könnyű neki. A nő, akit szeretett, és szült neki 4 gyereket, egyedül hagyta, egy másik pasi miatt. És most itt van ő, 4 éve egyedül a 4 gyerekkel. Persze előtte is szinte csak ő foglalkozott velünk, de most meg pláne. Látszik rajta, hogy nem így tervezte az életét. Ha belegondolunk, még fiatal ember. És ilyenkor eszembe jut, hogy mennyire nem szeretem azt a nőt, akit anyámnak kéne neveznem. Mert ez tette azzal, akit a világon a legjobban szeretek. Apa nem ezt érdemli. Ő egy világi jó ember. 
Újra megöleltem, majd megbeszéltük, hogy akkor jövök haza, amikor csak szeretnék. Ezután kiléptem az utcára és behúztam magam mögött az ajtót. A telefonomra néztem: még volt 1 percem, amíg ezek ideértek, így hát leültem a lépcsőre, és csak szemlélődtem. Körülbelül minden autó hangra felkaptam a fejemet, mire végre aztán megérkeztek, szóval gyorsan beszálltam hátra. Dave szokás szerint a megengedettnél gyorsabban vezetett, de most se találkoztunk zsaruval, így nem volt, ki megbüntessen. A Grillhez érve már egy halom kocsi ott állt, és amint kiszálltunk a mienkből, és közelebb értünk a már itt lévőkhöz, mindről megtudtam állapítani, hogy kié. Na igen, nem ez az első alkalom, hogy így összefutunk.
- Jan, csinos vagy! - mondta Sophie nevetve, majd átkarolta a vállamat. 
- De csak utánad - mosolyogtam. Hát persze. Sophie gyönyörű lány. Szőke haja van, tökéletes alakja, meseszép és mindenhez ért. Elbűvölő egy lány, az biztos. 
Bent aztán odamentünk a leghátsó asztalhoz, ami egyben a legnagyobb is volt. Társaságunk pedig akárhányszor csak idejöttünk, itt tanyázott. Stacey és Tod itt is elérte, hogy ha megjelennek, az az asztal nyomban üres lesz. Tekintély? Áh, dehogy.
A mai összejövetel is olyan volt, mint a többi, a többiek vedelték a piát, miközben hatalmas sztorikat meséltek vagy röhögtek azokon, én pedig szokésomhoz híven csendben ülve figyeltem a körülöttem lévőket. Aztán kiürült a poharam, szóval gondoltam kérek még, így felálltam és a pulthoz sétáltam.
- Elnézést! Kérhetnék még egy kis colát? - kérdeztem kedvesen a férfitől, aki unottan bicentett, majd kivette a kezemből a poharat, és elindult, hogy újra töltse.
- Egy kis türelmet kérnék, pont most fogyott ki, mindjárt hozok a raktárból - szólt vissza, majd eltűnt egy ajtó mögött. Nagyot sóhajtva feltámaszkodtam a pultra. Ám egyszercsak valaki megállt mellettem. A bal oldalamon. Odafordítottam a fejemet. Magas srác, szűk, fekete farmerben, szintén fekete, V nyakú pólóban, és hosszú, kigombolt szövetkabátban. Ehhez társult viszonylag hosszú, göndör barna haj és egy kissé mogorva tekintet. Elég rossz fiús hatást keltett, és tulajdonképpen valami miatt a hideg rázott tőle, de volt benne valami vonzó. Emellett pedig valamiért nagyon ismerős volt,  de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. És ez miatt csak néztem, és néztem. Valószínűleg ez feltűnt neki, mert ő is rámnézett.
- Mi az? - Hangja kissé rekedt és mély. De ugyanakkor férfias és szexi.
- Semmi, én csak... - kezdtem habogni, majd inkább lehajtottam a fejemet. - Semmi. 
- Határozott csaj vagy - mondta felvont szemöldökkel, maj megcsóválta a fejét. A pultos férfi visszajött a colámmal, majd ahogy meglátta a mellettem lévő srácot, egy csomagot nyomott a kezébe. Igaz, hogy már nálam volt a várva várt üdítőm, de továbbra is csak néztem a fiút. Belenézett a csomagba, aztán arcára elégedettség ült ki. Még egyszer rám nézett. 
- Viszlát, kedves bámészkodó lány. Remélem még látjuk egymást - mondta, majd kacsintott egyet. Elmosolyodtam, aztán ő megfordult, és kiment. 
És akkor jöttem rá, hogy még csak a nevét se kérdeztem meg. És szinte biztos, hogy nem látom többet. Ismét sóhajtottam egyet, majd inkább visszamentem a többiekhez. Az óra éjfelet mutatott és már senki nem volt szomjas. Olyan illuminált állapotban volt az összes, hogy azt elmondani nem lehet. Ilyenkor nem vagyok rájuk büszke, nagyon nem. Míg ők a táncparketten rázták magukat, én csak az asztalunknál könyökölve olvastam egy könyvet, amit a pultos nénike (műszakváltás volt) adott a talált tárgyakból. Edgar Allen Poe. Nem a kedvencem, de egynek elmegy. És jobb, mint az ivászat. Telt az idő, és körülbelül semmi nem változott. Egészen addig, amíg Sean, az egyik focista fel nem kért táncolni.
- Naaa, gyere már! - kérlelt már vagy 5 perce.
- Sean, én nem tudok táncolni.
- Csak gyere! - mondta, mira aztán végül 'egye fene' alapon felálltam, és hagytam, hogy húzzon maga után. Bevezetett a táncparkett közepére, és táncoltatni kezdett. Alapjáraton tetszett volna a dolog, hiszen Sean már elég régóta bejön nekem, csak hát éppen full részeg volt, és amúgy se voltam jó kedvemben. Mindegy, nem volt semmi gáz, eltáncikáltunk. De aztán közelebb húzodott hozzám, keze a derekamról a fenekemre csúszott, fejét pedig a nyakamba fúrta és csókolgatni kezdte. 
- Sean,  mit művelsz? - kérdeztem, miközben próbáltam eltolni magamtól.
- Felizgatsz - lihegte, majd folytatta tovább. - Szeretnéd, hogy inkább kimenjünk? - kérdezte amikor feltűnt neki, hogy nem nagyon élvezem a helyzetet. Bólogattam. Szóltam Sophienak, majd Sean mögött, szépen csendben mentem. Körülbelül 2 utcát, ott ugyanis újra elkapott, és magához húzott. - Én megmondtam, hogy felizgatsz, Jan. 
Elkezdett csókolgatni, összevissza mindenfele, én pedig közben próbáltam eltolni magamtól, de nem nagyon sikerült. 
- Szállj le rólam! - nyögtem két csók között. De nem hagyta abba. Ha ez itt most megerőszakol, nekem tuti végem. Így ütni kezdtem, mindkét vállát. De ugye focista, így elég izmos. Nem volt eredménye a dolognak.
- Szállj már le róla! - hallottam meg egyszercsak egy rekedtes hangot, majd a hang tulajdonosa letépte rólam Seant, és izomból orrba vágta. Sean a földre zuhant. Elájult, és orrából ömlött a vér. A srác kezével felém nyúlt. - Gyere! 
- Mi? De hát nem hagyhatjuk itt! És ha valami komolyabb baja lesz?
- Meg fogják találni, csak kérlek gyere már!

- Mi az, hogy meg fogják találni?
- Bízz bennem! Csak gyere! - könyörgött, úgyhogy megfogtam a kezét, és rohantam utána. Mikor kiértünk a kivilágított főútra, a srác lehúzta a csuklyáját, majd rámnézett. 
- Na jó, amikor azt mondtam, hogy remélem, még látjuk egymást, nem pont így gondoltam - mondta egy mosoly keretében. Hatalmas kő esett le a szívemről. Ő volt az. A fiú a Grillből. 
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ugrottam a nyakába, hirtelen felindulásból. 
- Ugyan. Egybéként hogy hívnak? - kérdezte, amikor leszálltam róla.
- Janice Carter vagyok, de hívj csak Jannek.
- Harry Styles.