Save me!

Untitled Part 26

Amikor kinyitottam a szemet, ismételten idegen környzetet észleltem. Sőt. Ez több volt, mint idegen környezet. A karomba egy infuzió volt kötve. Ez a kórház.
- Felébredt! - hallottam meg egy ismerős hangot. Dean. Felültem az ágyban, és ismét feltettem a kérdést, amit múltkor Liaméknek is.
- Mi történt velem?
- Pánikrohamod volt - válaszolta a bátyám keserves arccal.
- Hogy mim? - kérdeztem vissza. Pánikroham? Még soha nem volt ilyenem.
- Az orvos szerint a pánikroham miatt estél össze, de mivel beverted a fejedet, elvesztetted az eszméletedet. És megint egy fürdőbe tetted ezt. Janice, kurvára félek, hogy egyszer valami nagy hülyeséget csinálsz, és komolyabb bajod lesz. Én meg egy idióta vagyok. Nem szabadott volna elengednelek. Főleg nem Louis-val. Egyáltalán ő hol van? Hol volt? Miért nem vigyázott rád? és a legfontosabb: hogy kötöttél ki Harrynél? - dühöngött, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán.
- Ne sírj, Dean! Nem szabad - szorítottam meg a kezét. Összeszorult a szívem. Dean soha nem sírt. Mindig is egy kemény fiú volt. Most pedig jöttem én és a sok hülyeségemmel mindent tönkretettem. Dean miattam sír.
A következő pillanatban kivágódott a kórterem ajtaja, és Harry lépett be rajta. Mindketten oda néztünk. Harry először megtorpant, majd megindult felém. Amikor az ágyhoz ért, letérdelt mellé és szorosan magához ölelt.
- Miért nem mondtad, hogy nem testileg vagy rosszul, hanem lelkileg? - súgta a fülembe, miközben a hátamat simogatta.
- Mert mindig elmúlott. Sosem fajult el idáig a dolog - mondtam, majd kibontakoztam az ölelésből. - Sajnálom. Sajnálom, hogy most miattam itt kell lennetek. Sajnálom. De sokkal jobban érzem magam most. De tényleg. Nem csak mondom, hogy megnyugtassalak benneteket. Már nem fáj itt - mutattam a mellkasomra, miközben elmosolyodtam. - Nem érzek szomorúságot, vagy sötétséget. Úgy érzem boldog vagyok. És szerelmes. És ugrálni tudnék. Azt sajnálom egyedül, hogy galibát okoztam. De már jól vagyok. Esküszöm - mondtam még mindig mosolyogva. És nem hazudtam. Dean és Harry összenéztek, majd egy emberként sóhajtottak fel. - Szerintetek mikor engednek ki?
- Ha minden jól megy, talán este.
- Apa tudja?
- Harry az én elérhetőségeimet adta meg, amikor kérdeztek, szóval még nem - válaszolta a bátyám Harryre nézve. - Gondolom, szeretnéd, hogy ez így is maradjon. De attól tartok, el kell mondanunk neki.