Másnap aztán egész nap csak az ágyamban feküdtem, popcornt és fagyit zabáltam felváltva, miközben mindenféle romantikus filmeket néztem. És közben sírtam. Mint egy szakítás után szokták a lányok. Pedig nem is jártunk Harryvel. És mégis, valamiért úgy éreztem, szakítottam vele. Éppen a következő filmemet akartam kiválasztani, amikor énekhangra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon. Harry állt ott lenn, kezében egy szál gitárral, miközben az I wanna be yours című AM számot énekelte. Még hozzá nem is rosszul. Kit akarok áltatni, nagyon is jól. Ismét eleredtek a könnyeim. Gyönyörű volt. Még soha, senki nem szerenádozott nekem. Jajj, és meg kell említsem még, hogy Harry mögött az úton ki volt rakva rózsaszirmokból, hogy 'sajnálom'. Átgondoltam az ő szempontjából a dolgot. Valamikor, amikor még kis tini fiúka volt, csatlakozott ehhez a bandához. Akkor még nem volt semmi komoly. De most már annyira elfajult a helyzet, hogy kilépni se tud. Nem olyan rossz ember. Csak belekerült ebbe a szituba. Nem tehetett semmiről sem. Így átgondolva, behúztam a függönyömet, megtöröltem az arcomat, majd rohantam is lefele. Szinte feltéptem a bejárati ajtót, és onnan is rohantam tovább, egészen Harryig, aki addigra már lerakta a gitárját, így simán fogadta, amikor rá ugrottam. Még mindig sírva szorosan öleltem, miközben beszívtam az illatát.
- Nem érdekel, milyen gyilkosokkal barátkozol, én veled akarok lenni - suttogtam a fülébe, mire éreztem, hogy jobban magához szorít.
- Elmondhatatlanul örülök, hogy még szóba állsz velem - mondta aztán. Elhúztam a fejem, így szembe kerültem vele. Belenézhettem abba a gyönyörű zöld szempárba. - Te sírtál?
- Enyhe kifejezés... - válaszoltam.
- Istenem... Hogy hozhatnám helyre?
- Gyere be, és ne menj el! - mondtam, majd megcsókoltam.
YOU ARE READING
Save me!
FanfictionAz egész olyan, mint egy mese. És itt tényleg ő a rossz, én pedig az áldozat. Vagy csak mentőöv. Kétségkívül segítségért kiáltozott, én pedig mindent megtettem. De közben elkövettem egy hatalmas hibát: beleszerettem.
