Save me!

Untitled Part 16

Aztán egészen késő estig Sophieval voltam, és nagyjából sikerült átbeszélnünk a dolgokat. Dave-vel megbeszélték, hogy megtartják a babát, aztán majd Dave nővére felneveli. Ennek azért örültem, mert mégsem kellett aburtuszhoz folyamodni, ráadásul Dave nővérének, Tamaranak úgysem lehet gyereke, szóval így mégis csak jól jön ki a dolog. Már amennyire. Ugyanis a baba születése pont suli időre jön ki, vagyis addig Sophie magántanuló lesz. Tehát titokban sem lehet tartani a dolgot.
Sophie körülbelül a harmadik adag jégkrémét kezdte el zabálni és a Hannah Montana 2. évadjánál jártunk (ne kérdezze senki, Sophie még mindig imádja a sorozatot), amikor csörgött a telefonom.
- Igen? - szóltam bele vidáman, miután megláttam Harry nevét a kijelzőn.
- Hát, mára végeztem. Van kedved még csinálni valamit? Elmenjünk esetleg kajálni? Moziba? Vagy mondjuk a tánc még áll? - kérdezte.
- Az a helyzet, hogy Sophie még kicsit mindig odavan, szóval kell a támogatás. De gyere csak ide nyugodtan, nem fogsz zavarni - mosolyodtam el, majd lediktáltam a címet.
A csengő körülbelül 10 perc múlva meg is szólalt. Dave nyitott ajtót, majd bevezette Harryt.
- Sziasztok - biccentett, majd leült mellém a kanapéra. Magához húzott és egy puszit nyomott a homlokomra, majd Sophiera nézett.
- Hogy vagy?
- Hát már egész jól. Már amennyire egy tini mami jól lehet.
- Jó lesz, hidd el - mosolygott rá Harry, majd átnyúlva rajtam, megsimította a lábát. Sophie arcán is átsuhant egy lágy mosoly.
- Köszönöm. De most ha nem haragszol, csendet szeretnék, nézem a sorozatomat.
- Ez most komolyan Hannah Montanat néz? - súgta Harry a fülembe, mire felkuncogtam.
Később Harry és Dave elmentek kajáért, szóval kettesben maradtam a legjobb barátnőmmel.
- Rendes gyerek ez a Harry. Ahhoz képest, hogy tiszta tetkó, meg hogy látszülag egy bunkó tag, igazából tök normális. És tök jól esett, hogy így foglalkozik velem. Aranyos srác. Janice, szerintem ne hagyd kárba veszni.
- Nem szeretném, csak hát hogy is mondjam... Vannak furcsa dolgai. És titka is van, nem is kevés.
- Várjuk ki a végét, ez tök normális dolog. - mondta aztán. Hmmm. Nem is tudom. Harry a munkája ellenére tényleg nagyon rendes srác, hatalmas szívvel. Akármi lehet köztünk. Nem szabad elcsesznem. Ezt most nem. Harrynek talán segítségre van szüksége. Tőlem megkapja ezt is, a figyelmen és a szereteten kívűl. Nem mindennap futok össze ilyen sráccal, ki kell használnom az alkalmat és meg kell őt becsülnöm. Hiszen ő nem csak egy semmi kis bünöző. De nem ám. Ő ennel ezerszer több. Ő Harry Styles.