Save me!

Untitled Part 9

 A Sophieval való beszélgetésem másnapján már kezdtem azt hinni, hogy nem is jön el. Az óra 8-at mutatott, és ő még nem volt sehol. De aztán 9 előtt betoppant, és hozott egy pendrive-ot,  amin egy csodálatos videó összeállítás volt látható, az elmúlt éveinkről. Nyaralások, pizsipartik, sulibulik, bálok, lógások, sulis fotók, ovis fotók, tipikus lb-s képek, fényképész által készített fotók, Jamesszel, piknik az ő családjával, kertipartik nálunk, grillezés, sütögetés, bulik, bizonyítványok, oklevelek... Szóval úgy tényleg benn volt a videóba az összes közös képünk, ami valaha készült. Elmondta, hogy egész nap ezen dolgozott, aztán össezdobott egyet Davenek is, a hónapforduló alkalmából, és csak azért tudott ilyen későn jönni. Ezek után persze, hogy nem haragudtam rá. Aztán neki álltunk filmezni, majd teszteket töltöttünk ki, körmöt festettünk, aztán neki álltunk dumcsizni és végül reggel 7-kor dőltünk ki. 
Miután 3 óra fele mindketten felébredtünk, beadtunk egy szokásos lányos készülődést, és elindultunk a plázába, hogy kicsit bevásároljunk. Aztán egy jó 3-4 óra ruhapórbálgatás után felhívtuk Jamest, hogy jöjjön ő is. Mászkáltunk az utcákon, nevetgéltünk, sztoriztunk. Akárcsak régen. De tényleg. Dave előtt majdhogynem mindennap ezt csináltuk. És most baromi jó volt megint Staceyék nélkül lógni.
Aztán ahpgy befordoltunk az egyik elég forgalmas utcába, megláttam Harryt. Az egyik kávézóból jött ki Louis-val. Utóbbi miatt kicsit elgondolkodtam, hogy odamenjek-e vagy sem, de aztán ismét győzőtt a Harry iránti vágyam.
- Nézzétek, ott van Harry és Tommo! - mondtam.
- Az a Tommo? - kérdezte Sophie döbbenten, mire én bólogattam, majd a következő pillanatban Jamesszel együtt elkezdett feléjük sietni. Nevetve mentem utánuk. Sophie és James már Louis nyakában voltak, én pedig megálltam Harry előtt.
- Na hello - köszöntöttem egy hatalmas öleléssel. De ő megragadott, felemelt, és fordult velem egy kört. Amikor letett, nyomott egy puszit a fejemre. Ezután végig néztem rajta. Fekete, szuper szűk nadrág, egy elegáns cipő, félig kigombolt, mintás ing és bőrdzseki. Göndör fürtjei rendezetlenül álltak, csodaszép zöldes szemei pedig csak úgy ragyogtak. És ahogy mosolygott rám, megjelent az az aranyos kis gödröcske is. Hmm, eddig nagyon úgy tűnik, hogy sohasem fogok betelni a látványával.
- Hű, már régen láttam Louist jól érezni magát nem tetovált emberek között - mondta Harry, mire én elnevettem magam. - Mit csináltok errefele?
- Hát, csak úgy lógunk. Mint ahogy régen szoktunk. Ti?
- Hosszú napunk volt, de hosszabb lesz az éjszakánk, szóval megittunk egy kávét.
- Miért, mit fogtok csinálni?
- Melózunk. Ne kérdezd! - mondta. Én ezt egy vállrándítással elintéztem, mivel tudtam, hogy nem fogja elmondani.
 Mikor a barátaim végre leszálltak Louisról, mindketten Harryhez fordultak. James kihúzta magát, hogy jól látszódjon, mennyire ki van gyúrva, majd a kezét nyújtotta Harrynek.
- James Walker, focista. - Ez hülye. Sophie is bemutatkozott, majd elkezdett róla hablatyolni, hogy mi lesz, ha megbánt. Én meg elpirulva fogtam a fejemet.
- Jan? - érintette meg a vállamat Louis. Ránéztem, és megremegett a térdem. A szemei még mindi ugyanolyan szépek voltak, mint anno, és az arcvonásai sem változtak túl sokat. De időközben kész férfi lett. Tetoválásokkal. Furcsa volt újra ilyen közel érezni magamhoz. Anno eléggé szerelmes voltam belé. Louis a szüleink körüli balhé után körülbelül másfél évig járt még a suliba. Amíg nem kezdett el verekedni, hát hogy is mondjam... Mi jártunk, vagy mi. Ő vette el a szüzességemet is. 15 évesen. Sosem voltam rá büszke, de nagyon szerettem Louist. Nem kicsit voltam összetörve, amikor javító intézetbe küldték. Persze onanntól kezdve nem kerestem a társaságát, hanem undorodtam tőle.
- Hű. Fura, hogy most megint itt vagy - mondtam mosolyogva.
- Utálsz, mi?
- Nem, én csak... Figyelj, igen, akkor utáltalak, de nem hiszem, hogy már lenne miért. Fiatal voltam, nem nagyon értettem a dolgokat.
- Szuper. Arra gondoltam, talán majd beülhetnénk egy cukrászdába, mint régen. Még emlékszem, mennyire szeretted a sütiket.
- Louis, azért ehhez még idő kell. Még nem szoktam meg, hogy itt vagy - utasítottam el, szerintem teljesen jogosan. Közelebb lépett hozzám.
- Jan, az elmúlt 2 és fél évben, amíg távol voltam, csak rád tudtam gondolni. Én még mindig szeretlek.
- Sajnálom, Louis, de én már nem úgy tekintek rád. Tudom, hogy rendes srác vagy, hatalmas szívvel. És tényleg nagyon sajnálom.
- Hát még én. De mindegy. Most Harryvel vagy? - terelte a témát kedvesen, mire én az említettre néztem.
- Ez túlzás. Hétvégén megyünk randizni, de egyelőre ennyi. Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle. Amúgy te elég jóban vagy vele, igaz? - Louis bólintott. - Azt állítja, hogy ő rossz ember, és már én is biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel vele és...
- Majd elmondja - vágott közbe Louis hűvösen. - Harry elég bonyolult személyiség, és igen, vannak rossz tulajdonságai. De teljes mértkében megéri megismerni. Ha már velem nem működne a dolog, nagyon remélem, hogy vele fog.
- Köszönöm, Louis - mosolyodtam el, majd szorosan megöleltem. Az illata is ugyanolyan volt. Elmosolyodtam. Iszonyú jó érzés volt megint átölelni.