Save me!

Untitled Part 23

Este Dave és Sophie jöttek értünk a szokásos időpontban, vagyis 7 óra előtt 5 perccel. Felvettek engem és Louist is.
- Louis? Hát te? - kérdezte Sophie, miközben hátrafordult.
- Mivel ugye szarul voltam, Dean csak úgy engedett el, ha Louis is velem tart, ha rosszul lennék vagy valami - válaszoltam, megelőzve Louist. Nem tudhatják meg.
- És mit keresett nálatok?
- Csak benéztem... - mondta most Louis. Istenem, de utálok Sophienak hazudni, de tényleg nem tudhatja meg ezeket. Az évek során sikerült előle eltitkolnom, nem akarom, hogy pont most dőljön össze ez a kártyavár. Ráadásul a babájának se tenne jót, ha most ez miatt idegeskedne.
Ismét elég hamar odaértünk a buli helyszínére, ami ezúttal Todék hatalmas háza volt. Az utca tele volt a már jól ismert kocsikkal, és a házból csak úgy dübörgött a zene. Az előkertben részeg tagok futkoztak, miközben wc-papírt húztak végig maguk után.
- Biztos ezt szeretnéd? - súgta a fülembe Louis. Bevallom, a szívem szaporábban vert, és kissé le is izzadtam, na meg a zene is zavart, de bólintottam. Szükségem volt egy kis vidámságra.
- Mire várunk még? - kiáltottam, majd megindultam befele. Ahogy azt már említettem, bent üvöltött a zene. Sötét volt, csak a diszkólámpák világítottak. Minden tele volt emberekkel. Egyesek a nappaliban táncoltak pohárral a kezükben, mások a konyhában iszogattak hatalmas hanggal, egy csapat üvegezett, egy másik pedig piramisozott, de szokás szerint voltak azok a párok is, akik mit sem törődve a tömeggel, majdnem dugtak.
- Oh, itt vannak az én kis drágáim! - lépett oda hozzánk Stacey. Alig tudott megállni, látszott rajta, hogy ő is be van baszva. Megölelt minket, majd maga után húzott minket. A konyhába vezetett, ahol elővett 4 darab poharat, majd tele öntötte pezsgővel. Ezután szétosztotta közöttünk, és a saját poharába is öntött.
- Emelem poharam rám és Todra! - mondta, majd koccintott velünk. Közben megállás nélkül nevetett. Csak néztem. Az lehetséges, hogy valaki ennyire önfeledt legyen, amikor részeg? Lehet, hogy nekem is csak innom kéne, és boldog lennék. Talán akkor a tömeg se zavarna. Meg ez a szörnyű zene... Úristen, honnan jön? Valaki kapcsolja ki...
Az egyik kezemmel a fejemhez kaptam. Lihegtem, és ismét folyt rajtam a víz. Louis megfogta a derekamat és fülembe suttogott.
- Jan, biztos jól vagy? Ne menjünk el?
- Ne - válaszoltam, majd egyben lehúztam a pohár tartalmát. Mindig is utáltam a pezsgőt, olyan furcsa íze van. Most mégis jól esett. Szembe fordultam Louis-val. - Bulizni jöttünk, nem?
- De...
- Akkor meg ne legyél ilyen fafejű - mosolyogtam a képébe. Megfogtam a poharát és a szájához emeltem. Ő is lehúzta. Mire oldalra néztem, Stacey, Sophie és Dave már sehol se voltak. Ez remek. Viszont kiszúrtam a piramisozók között Jamest, szóval megragadtam Louis kezét, és odamentem.
- James! - öleltem meg hátulról a nyakát.
- Janice! Mizujs? - kérdezte. Ő is segg részeg volt. Éppen ezért nem vont kérdőre, amikor elvettem -mellőle a vodkát és a poharainkba öntöttem. Csak röhögött.
- Köszike - nyomtam puszit az arcára, majd Louist magam után húzva odébb álltam.
- Mit művelsz? - kérdezte Louis, amikor újra kinyeltem a poharam tartalmát.
- Szórakozok - mosolyogtam rá ismét, majd mint a régi szép időkben, összekulcsoltam az kezeinket, és felágaskodtam. A szánk így egy vonalba került. Tudtam, hogy csak így tudom rávenni, hogy ő is megigya a vodkáját. Valamiel hatnom kellett rá.
- Jan, neked elment az eszed... - rázta meg a fejét, de végül is megitta.
A következő egy óra nagyjából így telt el, mindenféle piát össze ittunk, míg nem kellően be voltunk csiccsentve mindketten. Elindult egy elég depressziós szám. Tove lo - Habbits, remix változatban. Tommoval mi ekkor már rég a nappaliban táncoltunk, összesimulva. Ez a szám pedig pontosan leírta a mostani érzéseimet. Elmentél, nekem pedig mindig a toppon kell maradnom, hogy ki tudjalak zárni. Eszembe jutott a klippje. Az is ugyanez volt. A depressziós lány elmegy bulizni, és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, pedig igazából semmi sincsen rendben. Hirtelen újra érezni kezdtem azt a fájó valamit a mellkasomba, és bármerre is néztem, Harry arcát láttam. Ki kell őt vernem a fejemből.
Mivel eddig úgy táncoltunk, hogy Louisnak háttal álltam, most megfordultam és megcsókoltam. Éreztem, hogy először elmosolyodik, de aztán visszacsókolt. Belekapaszkodtam a tarkójába, másik kezemet pedig a vállára tettem. Elkapta a derekamat, és közelebb húzott magához.Még mindig iszonyatosan jól csókolt. És imádtam. Jól esett. Amikor elhúzta a fejét, ismét Harry arcát láttam magam előtt. De te nem ő vagy... Szörnyű bűntudatom támadt. Kihasználtam azt, hogy Louis szeret engem. Nem szabadott volna. És mégis újra és újra megcsókoltam. Végül pedig a hálószobában kötöttünk ki.
- Akarlak - nyögte Louis két csók között, miközben lehúzta rólam a gatyámat.
- Én is akarlak, Tommo - lihegtem, majd kisegítettem a pólójából. Aztán az ágyra döntött, levette rólam a trikómat, majd fogaival a bugyimat is leszedte. Már ez is teljesen beindított. Szinte úgy téptem le róla a nadrágját és a boxerét. Elkezdtem csókolgatni, miközben egyre lejjebb és lejjebb haladtam. A mellkasánál megálltam és harapdálni kezdtem. Aztán ismét lefelelé haladva csókolgattam. Halk nyögéseket hallatott. Úgy döntöttem, nem elégítem ki, így a köldökénél megálltam és abbahagytam.
- Miért teszed velem ezt? - kérdezte, majd átfordított. Alulra kerültem és onnantól pedig történtek a dolgok. Felhúzott egy kotont, majd...
Deja vu fogott el. Akkor is pontosan ilyen volt. Egyszerre mentünk el.
Amikor végeztünk, a mellkasára dőltem. Szorosan magához húzott.
- Szex részegen? Ez egy kurva nagy hiba volt, Jan - mondta, de én ezt már csak félálomba hallottam. Elaludtam.