Save me!

Untitled Part 12

Harry természetesen bejött hozzánk. Rengeteg mondanivalója volt mindkettőnknek. Miután leült az ágyra a maszatos tányérak közé, rám mosolygott és így szólt:
- Kezd te! Látom rajtad, hogy mennyi mondani valód van.
- Nem, én azt szeretném, hogy te kezd.
- Mit is mondhatnék? Irtó boldog vagyok, hogy még így is elfogadsz. Ez igazán nagylelkű és hogy is mondjam... Szóval nem gondoltam volna. Csak az a baj, hogy még most is félek, mert féltelek téged. Nehogy magammal ragadjalak a mocsokba. Jan, én tényleg egy szörnyű ember vagyok, és tényleg nem tudom, hogyan másszak ki belőle.
- Nem Harry, nem vagy szörnyű ember. Segíteni fogok neked, rendben? Veled leszek, akkor is, ha gáz van.
- Janice, nekem kéne rád vigyáznom és nem pedig fordítva. Megoldom.
- Büszkeség, mi?
- Baszki, csak nem akarlak belekeverni! Most, hogy ezeket az információkat tudod a bandáról, akár még te is lehetsz bűnrészes - mondta elég szigorú tekintettel. Lehajtottam a fejemet. - Senki nem tudhat róla. Még Sophie sem. Érted? És ezzel főképp benneteket akarlak védeni.
- Rendben - egyeztem bele, majd én is letelepedtem az ágyra, aztán belekezdtem. Elmeséltem, mit éreztem, mit csináltam. Harry közbe figyelmesem hallgatott végig. Mikor mondandóm végére értem, ismételten bocsánatot kért. Nevetve mondtam, hogy váltsunk témát.
- Figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de közted és Louis között volt több valaha, mint hogy együtt mentetek suliba? - kérdezte. 
- Ő volt az első barátom - mondtam ki egy nagy sóhaj után, majd lehunytam a szemeimet és úgy folytattam. - És ő vette el a szüzességemet is. 15 évesek voltunk. - Ahogy kimondtam, nevetni kezdtem. Olyan vicces volt, hogy én a legjobb barátjával vesztettem el. Tényleg kicsi a világ.
Harry óvatosan elmosolyodott.
- Akkor te vagy az a lány... Amióta ismerem Louist, mindig csak egy lányról beszélt és soha nem volt neki barátnője. Mert hogy ő azt a lányt szereti. Ugye tudod, hogy még mindig szerelmes beléd?
- Igen, mondta. De az én érzéseim iránta már kialudtak. Pedig élveztem vele minden pillanatot.
- Jó, azér ennyire mélyen nem érdekel ám a dolog, mégiscsak a legjobb haveromról és a nekem tetsző lányról van szó, helo.
- Harry, te szerelmes vagy belém? - bukott ki belőlem egy kérdés. Harry erre felkapta a fejét és feljebb ült.
- Azt nem mondanám. Vagyis, még nem.
Válaszától baromi boldog lettem. Így volt ez velem is. Még nem voltam belé szerelmes, de nagyon vonzott. A rossz dolgai ellenére is. Maximum lesz egy kis izgalom az életemben.
Miután mindent tisztáztunk, megbeszéltük, hogy filmezünk. Először egy romantikus filmet néztünk meg, amit meglepő módon Harry is élvezett. Ezután jöhetett egy akciófilm, amit ő választott, aztán egy horror. Ekkora már kint egészen besötétedett.
- Nem félsz? - kérdezte Harry a film egyik olyan részénél, ahol meg kellett volna ijedni. Megráztam a fejem. - Kár, így nem fogsz hozzám bújni.
Mondanom sem kell, hogy azonnal odabújtam. Fejemet a mellkasára tettem, két kezemmel pedig átöleltem a derekát. Ő egyik kezét a hátamra tette, másikkal pedig az én ujjaimmal babrált.
Miután vége lett, Harry indulni készült, de én meginvitáltam, hogy aludjon itt. Egy idő után beleegyezett. Gyorsan összedobtam vacsorának valami szendvics félét, amit ő örömmel fogyasztott el. Aztán visszamentünk az emeletre, én szokásomtól eltérően gyorsan letusoltam, majd az ágyban ülve vártam, hogy Harry is végezzen. Közben helyzetjelentést küldtem Sophienak, aki még semmit se tudott.
Harry egy szál alsógatyában jött ki a fürdőből, aminek kifejezetten örültem, hiszen így láthattam azokat a csodálatos tetoválásokat. Újra megcsodáltam őket, majd pedig Harryt is, aki mosolyogva feküdt be mellém az ágyba. Egy darabig még beszélgettünk, aztán villanyt oltottunk. Harry hamar elaludt, nekem viszont kattogott az agyam ezerrel. Ott feküdtem egy olyan fiú vállán, akit egy hete ismerek, és ráadásul bűnöző. Én meg együtt alszok vele. Talán megbolondultam, de én ezt a szituációt mégis tök normálisnak tituláltam. Pedig nagyon sántított a dolog.