Save me!

Untitled Part 20

Miközben Harryvel táncoltam, teljesen olyan volt, mintha az egész táncparketten ketten lennénk. Én tényleg nem tudok táncolni, de Harry valahogy úgy pörgetett, hogy úgy éreztem, már több éve táncolok. Egymás után jöttek a pörgősebbnél pörgős számok, mégpedig mind régebbről. Szörnyen élveztem, és egész este csak nevettem. Harry pedig igencsak bele élte magát, az összes számot kívülről fújta és tényleg tudta, hogy mikor hogyan forgasson. Éppen egy Shakira szám ment, és éppen Harrynek háttal ráztam a popómat, amikor Louisék jöttek oda. 
- Elkérhetem egy körre? - nézett Harryre, aki odapörgetetett hozzá, Louis pedig lepasszolta Hayleyt.
- Hello - mosolygott rám kissé elbűvölően Louis.
- Hello - válaszoltam nevetve.
- Hát most ismét itt tartunk... Együtt táncolunk, és megint sikerült lenyúlnom téged a partneredtől - vigyorgott.
- Mint régen, a sulibulin. Emlékszem ám - válaszoltam, miközben megpörgetett.
- Basszus, nem tudom elégszer mondani, de tényleg nagyon örülök, hogy ismét a közeledben lehetek. És tudod, lehet bármilyen szép és egzotikus Hayley, nekem te mindig különlegesebb leszel  - suttogtam, majd megdöntött. Elég romantikus pillanat lett volna, de nem most és nem vele. Megakadt a szavam, csak tátogva meredtem rá, mire ő felhúzott.
- Bocsánat... - dadogta, én pedig csak megráztam a fejem, és visszabattyogtam Harryhez. Ő persze azonnal fogadott, és szolídan elküldte Hayleyt. Ismét egész jól belejöttem, és szerintem éppen az est csúcspontjánál jártunk, amikor Harry komolyan rámnézett, és így szólt:
- Jan, beszélnünk kell. - Így hát elindultam vele a teraszra. Egy két páron kívül senki nem volt itt. 
- Tessék? - néztem rá még mindig hatalmas mosollyal az arcomon, pedig tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Ugye, amint észrevetted, délelőtt nem volt jó kedvem. Nos az a helyzet, hogy ez az utolsó randink. 
- Tessék?

- A főnök nem engedi, hogy veled legyek. 
- Hogy mi van?
- Nem szimpi neki, hogy bevertem annak a Seannak, miattad. 
- Nem mindegy, hogy annyi gyilkosság mellett van egy verekedésetek is? - fakadtam ki. 
- Janice, vagy engem, vagy téged iktatnak ki, ha nem fogadok szót. Nem találkozhatunk többet, érted? - nézett mélyen a szemembe. - Mondtam, hogy nem szabadna barátkoznunk, mert így vagy úgy bántani foglak. Vessünk ennek véget, mielőtt valamelyikőnk élete ér véget - mondta, miközben egy hatlmas könnycsepp folyt végig az arcán. 
- Nem félek a haláltól. Veled akarok lenni. 
- Nem tudnám elviselni, ha miattam esne bántódásod. Kérlek szépen, Janice.
- És az nem számít, hogy én mit akarok? Öljenek meg, bántsanak, engem nem érdekel, de nem vehetnek el tőlem téged is...
- Janice... Így lesz a legjobb, hidd el.

- Jó, hát legyen. Menj a kis bandáddal, táncolj úgy, ahogy ők fütyülnek. Én segíteni akartam. De ha nem, hát nem - tártam szét a karjaim, majd megfordultam, és futni kezdtem befele. Hallottam, ahogyan a nevemet kiabálja, de nem érdekelt. A mosdó felé vettem az irányt, ahol aztán a csapra támaszkodtam és sírni kezdtem. Miért velem történik ez? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ebből lesz valami komoly, és erre jön ez...
Leültem és fejemet a falnak támasztottam, így sírtam tovább.
- Jan! - hallottam meg egyszercsak Trixi hangját. - Jézusom, mi történt veled? - kérdezte, miközben a fejemet a mellkasához szorította és simogatni kezdett. 
És íme, itt egy újabb szar befejezés egy ilyen csodálatos napnak.