Save me!

Untitled Part 18

Amikor reggel felébredtem, Harry nem volt mellettem. Ez miatt kicsit megijedtem. Mármint a filmekbe kissé gáz szokott lenni, amikor az éjjeli kaland után az egyik fél lelép reggelre, miért ne lenne ez gáz mostanra is? Gondoltam, biztosan a konyhában van, reggelit készít vagy valami. De nem. Álmosan kibattyogtam a konyhába, de ott csak egy üzenet várt a telefonom mellett. 
Dolgozni kellett mennem, sajnálom. Kérlek várj meg! H
Néztem még a cetlit, ugyanis Harry kézírása lenyűgözött. Nagyon szép volt. Megráztam a fejemet, és visszatértem a valóságba. Elkezdtem kaja után kutatni, de csak gabonapelyhet találtam meg tejet, úgyhogy kénytelen voltam azt enni. Közben folyamatosan a lakást szemléltem. A berendezés elég modern és új volt, és többnyire sötét színű, viszont majdnem mindenhol rendetlenség uralkodott. Eszembe jutott, hogy akkor addig rendet rakok, amíg nincs itthon, de úgy döntöttem, nem nyúlok a cuccaihoz. Lehetséges, hogy az egyik ruhakupac alatt fegyver van, attól meg tuti kiborulnék. Szóval elhessegettem a gondolatot, és inkább csak elmosogattam, egyrészt magam után, másrészt pedig a mosogatóban halmozódó edényeket. Ezután áttelepedtem a nappaliba, ahol az asztalon találtam egy fotóalbumot. Persze, hogy nem hagytam ki. Az első képen egy nagyon szép, fiatal nő volt karjában egy pici babával. Harry. Aztán sorba-sorba a képek. Rengeteg kép Harry folyamatos fejlődéséről, akkor voltak családi összejövetelek aztán pedig elérkeztünk a haveros-barátnős korszakhoz. A képeken Harry olyan 16 éves körül lehetett, egyik képen a haverjaival állt karöltve, a következőn pedig egy lánnyal, aki baromi, de tényleg baromi szép volt. Gondolom ő lehetett a barátnője, mert rengeteg közös képük volt az albumban. Aztán megszakadt a dolog, csak üres oldalak voltak, kép nélkül. Harry előző élete eltűnt. Nyoma sem volt már annak a mosolygós, göndör hajú  kisfiúnak. Felnőtt lett. Gondolkodásomból a telefonom csörgése ébresztett fel. Ismeretlen szám hívott, így kissé tétovázva vettem fel. 
- Igen? 
- Jan, Harrynél vagy? - kérdezte egy nagyon ismerős hang.
- Igen - válaszoltam.
- Akkor nyisd ki az ajtót! - hallottam, majd a következő pillanatban dörömböltek az ajtómon. Kinyitottam, majd szemben találtam magam Louis-val és Liammel, ha jól emlékszek. 
- Sziasztok... - makogtam döbbenten. De az ő arcukon is döbbenet volt, mire rájöttem, hogy egy szál fehérneműbe vagyok. Vagyis Harry bokszerébe, és melltartóba. - Bocsi, csak nem rég keltem és nem, volt időm átöltözni, na meg ugye ruhát sem hoztam - kezdtem el magyarázkodni.
- Nem para - vigyorgott aztán Louis, mire én csak a szememet forgattam, aztán beinvitáltam őket.
- Hát ti? - kérdeztem, amikor mind a ketten tökéletes kényelembe helyezték magukat.
- Harry és a többiek melóznak, de szerencsére nekünk nincs feladatunk, így Harry megkért bennünket, hogy vigyázzunk rád - válaszolta Liam.
- Mi? Miért kéne rám vigyázni? Nem vagyok kislány, tudok magamra is vigyázni -  pampogtam.
- Hát én nem úgy hallottam - húzta el a szája szélét Louis.
- Oh, Tommo, bekussolhatsz, nem mindenki válik agresszív köcsöggé az egyik szülője elvesztése után - vágtam a fejéhez, mire ő lehajtotta a fejét. Mindketten tudtuk, mire gondolok, csak Liam nézett értetlenül. 
- Bocs - mondta végül.
- Nem, Louis, én sajnálom. Nem szabadott volna ilyet mondanom - válaszoltam, majd lehuppantam mellé. Rám nézett hatalmas zöld szemeivel, én pedig egyből elmosolyodtam.  - Igazából, hiányoztál. 
- Igazából, te is nekem - vigyorodott el, majd megfogta a derekamat , és magával rántott. Elkezdett csikizni, én pedig egyre jobban nevettem. 
- Na jó, csak én nem értem , mi történik? - szólalt meg Liam, mire mi mindkettőnkből kitört a röhögés.