Save me!

Untitled Part 3

- Szeretnéd, hogy hazakísérjelek? - kérdezte aztán Harry.
- Igen, kérlek.
- Hű, bízol bennem. És nem félsz tőlem. Ritka az ilyen. 
- Mivel megmentettél attól a barom Seantól, gondolom nem vagy olyan rossz ember.
- Tévedsz... Mármint azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok olyan rossz ember. 
- Ezt meg hogy érted?
- Rá fogsz jönni.
- Nem tudom, miről beszélsz - meredtem magam elé értetlenül. Szótlanul ballagtunk egymás mellett, nekem meg kattogott az agyam ezerrel.
- Azért a nagy gondolkodás közepette hozzám szólhatnál ám - vigyorgott egyszercsak rám full random a megmentőm. Megmentőm? Jesszus, mi ez, valami rossz romantikus film? Mintha megint kis szerelmes tini lány lennék. Szent ég... Mi van velem? Gyorsan elhessegettem a gondolatot és inkább feldobtam egy témát. 
- Amikor bejöttél a Grillbe, még nem ez a ruha volt rajtad.
- A te hajad meg kontyba volt. De igen, én átöltöztem. Az a ruha túl elegáns az esti kicsapongó életmódhoz. 
- A mihez? - kérdeztem nevetve.
- Olyan kis naív vagy. Persze, ez tökre tetszik, mert jól áll. Meg ez a ruha is. Tudod, valamilyen szinten megtudom érteni azt a bunkót, ez a ruha tényleg elég szexis és kihívó. Pedig nem tűnsz túl könnyen kaphatónak. Sőt azt is lemerem fogadni, hogy igaz, hogy nem vagy szűz, de még csak egyszer volt részed szexuális élményben. Te vagy a társaság csendes és kedves tagja, miközben teljesen elvont vagy, és tulajdonképpen teljesen más a világnézeted, mint azoknak a bunkóknak, akikkel barátkozol. Benned vannak értékek, értesz a művészetekhez és nagyon intelligens vagy, míg nekik a foci és a szurkolás az életük. De te más vagy, és másnak is érzed magad. Imádod az apukád. És nagy valószínűséggel imádod az Arctic Monkeyst is.
- Na jó, ezeket meg honnan tudtad? - néztem rá elég döbbenten.
- Rádnéztem - húzta meg a vállát. - Mindenki kiismerhető. 
- Te ránézel egy emberre, és mindent megmondassz róla?
- Nehogy azt hidd, hogy nekem .valami szuper képességem van, vagy spirituális erőkkel vagyok megáldva. Itt az a lényeg, hogy hogyan nézel rá valakire. Csak meg kell tanulni. De nem bonyolult. 
- Te megtudod tanítani?
- Majd a második randi után lehet róla szó.
- Miért, ez most egy randi?
- Jan, ki mondta, hogy az? - nézett rám, mire elnevettem magam. Tetszett, hogy így állt a dolgokhoz. Az egész stílusa, mind a beszédében, mind az öltözködésben annyira más volt, mint a barátaimé. És ezt mégis közelebb éreztem magamhoz, és élveztem, hogy nem a megszokott módon alakul egy beszélgetésem.  - Félsz a magasságtól? - kérdezte aztán. 
-  Igen, egy picit. 
- És mikorra kell hazaérned?
- Amikor csak szeretnék. 
- Nem bánod, ha teszünk egy kis kitérőt, mielőtt hazakísérnélek? - Megráztam a fejem, majd csak követtem. - Nyugi, nem a lakásomra viszlek - kacsintott, amikor megálltunk egy ház kaputelefonjánál. Beütötte a kódot, majd lazán belökte az ajtót. Kezét felém nyújotta, így én megfogtam azt. Elindult felfele, én pedig ismét csak követtem. Az épület tetején kötöttünk ki. De úgy tényleg. Harry holt nyugodtan kisétált a legszélére, majd leült, lábát lefele, a semmibe lógatva.
- Úristen, gyere el onnan, mi lesz ha leesel? - kérdeztem elég kétségbeesetten. 
- Meghalok. De nem fogok leesni.  Gyere inkább te is! - Hangja ugyanolyan nyugodt volt, mint eddig.
- Megőrültél? Biztos, hogy nem.
- Nem fogsz leesni. Foglak. Nem szabad félned. 
- Jézusom, te átakarod mosni az agyamat? - kérdeztem gúnyosan nevetve, mire ő hatalmasat röhögött, majd feltápászkodott és hozzám lépett. Igen közel. Mellkasa surolta az enyémet. Felnéztem rá, mélyen bele azokba a csodálatos zöld szemekbe. Gyengéden megfogta az államat.
- Soha nem akarnám, hogy olyan legyél, mint én. 
- Harry...
- Jan, én látok benned valami különlegeset. Más vagy, mint a többiek. Bízol bennem. Pedig tényleg nem szabadna.
- Ezeket miért mondod? Annyira összezavarsz...
- Csak ülj ki velem a szélére! Megígérem, hogy nem lesz bajod. Vigyázok rád - mondta, ismét a kezét nyújtva. Én pedig ismét megfogtam azt. Óvatosan lépdelt velem a ház széléig, majd együtt leültünk. Nagyon szorosan mellé ültem és szorítottam a kezét. Mikor már kissé megnyugodtam, ráhajtottam a fejem a vállára. - Látod, nem is olyan ijesztő, mint aminek látszik. 
- Elárulod, miért hoztál fel ide?
- Mert féltél. És hogy megnézhesd a Nap felkeltét. 
- Köszönöm - suttogtam magam elé. Aztán felemeltük a fejünket és mindketten végig néztük, ahogy a Nap szép lassan feljön az égboltra. 
- Gyönyörű, nemde? - nézett rám Harry egy féloldalas mosollyal, mire én vigyorogva bólogattam. - Mondták már, hogy te milyen gyönyörű vagy? - Lesütöttem a szemeimet. - Az vagy. 

Boldogság járta át a testemet ettől a bóktól. Habár lehet, hogy nem is attól, hanem aki mondta. Könnyen megeshet, hiszen Harry iszonyatosan vonzó volt. 

Hazafele valami kísérletről mesélt, amit látszólag figyelmesen hallgattam, de igazából csak Harry vonásait figyeltem. Gyönyörű, zöldes szemek, mosolygós száj, gödröcske, göndör haj, az arccsontja... Annyira tökléletes volt. 
- Nem is figyeltél rám, igaz? - kérdezte mosolyogva, amikor megálltunk a házunk előtt.
- De. Rád figyeltem, csak arra nem, amit mondtál - válaszoltam, mire elnevette magát.
- Tényleg nem szabadna barátkoznunk. 
- Harry, miért mondogatod mindig ezt? Úgy állítod be magad, mintha legalább egy gyilkos lennél.
- Nem akarok rossz hatással lenni rád. De látni szeretnélek még. 
- Hát, holnap Sophie szerint a strandon leszünk - kacsintottam, bár gondolom ez nem sikerült olyan jól, mint neki, ugyanis nevetett egyet. 

- Köszönöm. 
- Én köszönöm. Mindent. Hogy megmentettél, hogy felvittél, hogy hazakísértél... - soroltam, mire ő közelebb lépett hozzám.
- Első randin nincs csók, ugye? - dörmögte, miközben a szája egyre közelebb került az enyémhez. 
- Még szerencse, hogy ez nem egy randi - suttogtam, majd a következő pillanatban már éreztem ajkait. Jéghidegek voltak. Nyelve utat kért a számba, szóval engedtem. Valami elmondhatatlan érzés járt át. Az egész pillanat olyan varázslatos volt. 

- Még látjuk egymást - mondta, miután elhúzta a fejét, aztán még adott egy búcsúcsókot, és távozott. Mosolyogva indultam befele, de azért még egyszer hátrapillantottam rá.