Save me!

Untitled Part 10

Itt állok a járdán. Az eső zuhog. Én meg sírok. Nem tudom, honnan jön ez a sok könny, egyszerűen csak folyik. Hogy lehettem ekkora hülye? Utálom őt. De inkább leírom, az elejéről.
Eljött az Arctic Monkeys koncert napja. Vagyis az első randevúnk Harryvel. 7 óra körül kissé feszülten kezdtem el kutatni a ruháim között. Végül egy fekete, pántos koktélruhát választottam, majd felvettem egy szagatott, fekete nylon harisnyát. Felhelyeztem egy kis sminket , hajamat begöndörítettem. Magyarul semmi extra.
Eközben Harry már itt volt. Kora délután érkezett. Persze csak azért mertem áthívni, mert Dean elment itthonról, a családom többi tagja pedig leutazott a mamáékhoz. Igaz, hogy én is régen láttam már a mamát, de apa megértette, hogy ez a koncert nekem nagyon fontos.
Amikor kiléptem a fürdőből, Harry tátott szájjal nézett rám.
- Gyönyörű vagy - nyögte ki végül, amikor meg tudott szólalni. Elnevettem magam. - Baromi jól nézel ki, Jan.
- Hát, te sem panaszkodhatsz - dícsértem meg. Elegáns cipő, szűk, fekete naci és V-nyakú, fehér póló. Csak a szokásos, de most is észvesztően jól nézett ki. Felállt az ágyamról és elém lépett.
- Mikor is kezdődik a randi? - suttogta, miközben arca egyre közelebb került az enyémhez, kezét pedig a derekamra tette.
- Ha beültünk a kocsiba - válaszoltam kábultan. 
- Akkor még csinálhatom ezt - mondta, majd egy elég szenvedélyes csókban részesített. Bevallom, eléggé élveztem, de aztán mosolyogva húztam el a fejemet. 
- Indulnunk kéne.
- Csak még egy utolsót - mondta, majd újra megcsókolt. 
Elindultunk lefele. Felhúztam a bakancsomat, a kezembe vettem a bőrdzsekimet, majd jól bezártam a házat. Harry hatalmas, fekete terepjárója ott állt a házunk előtt, és már indultam is volna, hogy bgeszálljak, amikor eszembe jutott valami. 
- Várj! - kiavbáltam rá Harryre, mire ő felvont szemöldökkel fordult hátra. - Nem csináltunk képet. Mármint apa, ha itthon lenne, tuti csinálna rólunk képet. És amúgy is tök jó lenne emléknek. 
- Menjünk! - mondta nevetve. Gyorsan visszamentünk a házba, megkerestem a fényképezőgépet és az állványt, majd időzítőre állítottam. Ezután odaszaladtam Harry mellé, aki lazán átkarolt. Ahogy villant a vaku, megbökte az oldalamat, hogy vigyorogjak rendesen. Mondanom sem kell, elég vidám kép lett. Miután megnéztük, elpakoltam, majd sietősen újra bezártam a házat és elindultunk a kocsihoz. Harry udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, majd be is csukta utánam, aztán ő is beszált. Az autónak baromi jó illata volt. Harry - illat. 
Az utunk Jacksonvillebe viszonylag csendesen telt, ami a beszélgetést illeti. Inkább mindketten énekelgettük a számokat, amit a rádióban játszottak. Harry gyorsan, de jól vezetett. Persze már megszoktam, hogy csak úgy szágulduzunk a kocsival, hiszen Dave eleve a vársounkban is ilyen tempóval megy, és mivel többnyire ő cipel kocsival, nem kezdtem el sipákolni, hogy lassabban.
Negyed 9-kor értünk oda a pubhoz, de úgy döntöttünk, előtte még eszünk valamit. Úgyhogy kerestünk egy gyorskajáldát, hamar megvacsoráztunk, majd visszamentünk a pubhoz. Ahol aztán 9-kor végre kezdetét vette a koncert.
Mit is mondhatnék róla? Baromi jó koncert volt, a legjobb számaikat játszották. Nem voltak sokan, mivel egy pubban volt a dolog, és tényleg baromi nehéz volt jegyet szerezni rá. De a hangulat is jó volt, mindenki tombolt ezerrel. Összefoglalva tényleg rohadt jó volt.
Ami ezután jött, az viszont kevésbé. 
- Van kedved még egyet sétálni, mielőtt hazamegyünk? - kérdezte Harry, amikor odaértünk a kocsihoz. Bólintottam, aztán elindultunk a parkoló melletti kis parkba. Sétálgattunk, majd leültünk egy jól kivilágított padra, aminek a környékén egy lélek nem volt rajtunk kívül. - Azt ígértem, mindent tisztázok, igaz? Hogy miért vagyok rossz, és hogy miért nem szabadna barátkoznunk. - Ismét bólintottam. - Nem tudom, hogy helyes-e, hogy már 1 hét után ennyire megbízok benned, hogy ezt elmondom neked, de úgy érzem, hogy el kell, hogy mondjam. Megérdemled az igazságot. Szóval... Igen, tudtam a gyilkosságról, sőt, ott voltam, amikor megtörtént. Jan, én végig néztem, amikor azt a nőt megkéselték. De nem én voltam. 
- Miért nem jelentetted a rendőrségen?
- Mert bűnrészes vagyok. Tagja vagyok egy bandának, és ez a banda követi el az összes gyilkosságot. Én még egyszer se cselekedtem, de bűnrészes vagyok. Beszálltam ebbe a bandába, az elején még jó buli volt, később aztán már sikátorokban balhéztunk. Ebben még benne voltam. Ezután jött a lopkodás, aztán a bunyó és most már a gyilkolászásnál tartunk. De nem tudok kiszállni. Nem lehet. És ha jelentem őket a rendőrségen, azt meg én nem élem túl. Janice, én rossz ember vagyok. Tudod hány embert vertem már össze? Rengeteget. A kocsim csomagtartójában és a lakásomban is egy halom fegyver van. Pisztoly, puska, kések... De nem használtam még egyiket sem. Ha lebukunk, én börtönbe kötök ki. 
- Talán ott is lenne a helyed - motyogtam magam elé, mire rámnézett. 
- Igen, igazad van. Távol kellett volna tartanom magam tőled. Ne haragudj, hogy bemocskoltalak. Nem szabadott volna. 
- Vigyél haza... - suttogtam, majd felpattantam a padról. Harry nagyot sóhajtott, majd ő is felállt, és követett a kocsihoz. Szerintem mondanom sem kell, hogy hozzá sem szóltam. Amikor megállt a ház előtt, én egy szó nélkül kiszálltam, becsaptam a kocsi ajtót, majd álltam, és néztem, ahogy elhajt. Ekkor hatalmas mennydörgést hallottam, és a következő pillanatban már zuhogott az eső. Ott álltam a járdán, az eső zuhogott. Kicsordult az első könnycsepp is. Aztán követte a többi. Zokogni kezdtem. Hogy lehettem ennyire naív és hülye? Hogy szállhattam be mellé a kocsiba? Hogy engedethettem be  a házunkba, a szobámba? Ő egy bűnőző. Utálom. Gyűlölöm. Ártatlan embereket összeverni nem jó buli. Gusztustalan és undorító. Hogy tehet egy ember ilyet az embertársaival. Hidegvérrel végig nézni, ahogy azt a nőt megkéselik... Szörnyű. Utálom őt. Egyenesen gyűlölöm. Minden vágyam iránta elszállt. Már nem akartam érezni, nem akartam, hogy megcsókoljon, vagy egyáltalán a közelében lenni.
Nem tudom, mióta állhattam ott. Elmélkedésemből Dean hangja ébresztett fel.
- Janice! - üvöltött, mire én a hang irányába fordítottam a fejem. Az utca végén volt, és ahogy meglátott, sprintelni kezdett felém. Amikor ideért hozzám, az ölébe kapott, és bevitt a házba. - Megölöm azt a szemetet... Mit csinált veled? - kérdezte dühösen, miközben levette rólam a vizes ruhákat. 
- Velem semmit... Magát cseszte el - szipogtam, majd újra kitört belém a zokogás. 
- Jól van, csss! - ölelt magához. Ott feküdtem a  bátyám ölében, csurom vizesen, zokogva, miközben ő próbált csitítani, és a hátamat simogatta.  Olyan volt az egész, mintha egy filmbe lennénk. És ez nagyon nem tetszett.