Save me!

Untitled Part 6

Szóval elmentem a többiektől. Csak sétáltam a tenger mentén, és ez kifejezetten jót tett. Teljesen lenyugodtam, egészen addig, amíg egyszercsak jéghideg kezek érintették meg a derekamat. Felsikítottam. 
- Nyugi, csak én vagyok! - hallottam meg azt a csodálatos mély, rekedtes hangot. A szívem ezerszer gyorsabban dobogott, de aztán eszembe jutott a  dolog, amin tegnap gondolkodtam.
- Hagyj békén! - szóltam rá, majd megfogtam a kezeit, és levetettem magamról.
- Mi a baj, Jan? - kérdezte, amikor szemben álltam vele.
- Te tudtál arról a meggyilkolt nőről, igaz? Azért voltál olyan biztos benne, hogy megtalálják Seant. Igaz? - vádoltam. Harry lehajtotta a fejét.
- Igaz. Tudtam róla.
- Jézusom! És volt hozzá közöd? Harry, segítettél megölni azt a nőt?
- Nem. 
- Talán igazad volt, és tényleg nem kéne barátkoznunk.
- Pedig  megtarthattuk volna azt a bizonyos első randit. Van két jegyem Arctic Monkeys koncertre. 
- Micsoda? - tátottam el a számat. A szomszéd nagyvárosban lesz egy Arctic Monkeys koncert, de én bárhol próbálkoztam, már sehol nem kaptam jegyet, mert mind elkelt. - Hogy szerezted? Ugye nem rablással vagy...?
- Nem gyilkoltam meg senkit miatta, jó? Egyszerűen csak van ismeretségem. Szóval Jan, lenne kedved eljönni velem egy randira?
- De elmagyarázol mindent. A kicsapongó életmódot, hogy miért vagy rossz és hogy hogyan láttad azt a gyilkosságot - adtam be a derekemat pár perc gondolkodás után. 
- Rendben. De nem ijedhetsz meg tőlem.
- Nem fogok - mosolyodtam el. Most már szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy Harryvel nem stimmel valami, de a kíváncsiságom és a  külseje iránti vonzalmam ismét győzőtt. Pedig semmit nem tudtam róla, az ég egy adta világon. Jobb esetben hozzá sem szóltam volna, most meg szinte egyből belementem a randevúba. És már csókolóztam is vele. Jan, te barom... Ezek után szemem a felsőtestére tévedt. Nem az a nagyon kidolgozott volt, de azért nem is nézett ki rosszul. És még tetkók is voltak rajta. Mit tetkók? Mindkét keze tele volt varrva. Csodálattal néztem rajta végig. A tetkók mindig is lenyűgöztek. Főleg az a két madár a szegycsontja mellett. 
- Mi az? - kérdezte mosolyogva.
- A madarak... Olyan szépek...
- Tetszenek? Az egyik neve Peter, a másiké meg Paul.
- Mint abban a gyerekdalban? - kérdeztem nevetve.
- Igen. Lehet, hogy ez kissé beteg dolog, de szerintem ötletes.
- Az biztos - nevettem. Harry csipőre tett kézzel állt előttem.
 - Fürödtél ma már? - kérdezte felhúzott szemekkel. Megráztam a fejemet. - Akkor épp itt az ideje - mondta, majd megragadott, az ölébe vett, és elkezdett velem befelé szaladni a vízbe. Nem sikítoztam, csak nevettem. Régen nevettem már ennyire őszintén. Olyan volt, mint egy drog. Habár tudtam, hogy rossz és hogy nem szabad, örömöt okozott és boldog lettem tőle. A víz felszínére is nevetve jöttem fel, miután belevágott. 
- Jan, te olyan szép vagy - nézett rám Harry mosolyogva.
- Dehogy vagyok - ráztam meg a fejem. 
- Nézd már, a nagy Styles csajozik! - kezdett kiabálni valaki, mire mindketten arra fordítottuk a fejünket. 4, agyon tetovált fiú igyekezett felénk a vízbe. Harry egy elég cifra káromkodást hallatott. 
- Mutasd már be a barátnődet! - röhögött a szőke.
- Janice Carter - mondtuk egyszerre Harryvel.