Save me!

Untitled Part 15

Úgy látszik, ezen a napon mindenki minket akart elérni. Alighogy elment a rendőr, Harry kapta a hívást a főnökétől, hogy 2-re ott kell lennie a törzshelyen.
- Úgyhogy asszem lőttek a mai együttlétünknek - nézett rám Harry, miközben visszarakta a farzsebébe a telefonját. - Pedig este elakartalak volna vinni táncolni.
- Hogy mit csinálni? - kérdeztem vissza nevetve, miközben ledőltem a kanapéra.
- Táncolni - mondta egy elbüvölő mosoly keretében.
- De én nem tudok, szóval ezt kihagyhatjuk - nevettem még mindig.
- Ne már, egy kis tánc mindig jó - mondta, majd elkezdte tekerni a csípőjét. - Már megint úgy bámulsz, majd kiesik a szemed - szólt rám, majd a kanapéhoz lépett és eldöntött rajta. Fölém került, és belepuszilt a nyakamba. Nevettem. - Pont mi anno a Grillben - mondta, mélyen a szemembe nézve, majd elmosolydott és megcsókolt. El is lettünk volna így, ám ekkor valaki megszólalt.
- Khm, nem zavarok? - Azonnal szétrebbentünk. A nappali közepén a bátyám állt.
- Asszem' most elcsesztem az első benyomást - állt fel Harry, miközben Dean mellé lépett.
- Nem, haver, ha te vagy Harry, akkor már rég elcseszted - válaszolt a bátyám. Harry összeráncolta a szemöldökét. - Jövök haza tök jókedvűen csajomtól, erre mit találok a ház előtt? A hgomat, ahogy zuhogó esőben bőg...
- És azt tudod, hogy miért sírt? - kérdezte Harry nagyot nyelve.
- Nem mondta el, de tuti valami nagy szarságot csináltál, Jan nem bőgős. - Láttam Harryn, ahogy megkönnyebbül a választól. Gondolom azt hitte, elmondtam Deannek.
- Az csak egy félreértés volt amúgy, amit azóta sikerült megbeszélnünk, szóval szent a béke - mondta aztán, mire én egyetértően bólogattam.
- És vigyázol Janre?
- Jobban, mint hinnéd.
- Abban az esetben... Dean vagyok! - nyújtotta a kezét a bátyám.
- Harry Styles - mosolygott rá Harry, aztán ezzel a mosollyal engem is megajándékozott. Amúgy ez a helyzet vicces volt, mivel Harry majdnem egy fejjel magasabb volt, mint Dean, na meg azért a tetkók is virítottak a karján, és mégis a bátyám volt a kemény fiú.
Ebédre rendeltünk kínait, aztán Harry elment, én pedig úgy döntöttem, elmegyek Sophiehoz.
Becsöngettem, mire Dave nyitott ajtót. Elég megviseltnek tűnt. Azonnal beengedett, és a nappaliba vezetett. A kanapén ott ült Sophie, egy párnát szorongatva, sírva. Körülötte egy halom gyűrött papírzsepi. Egyből odarohantam, és átöleltem.
- Basszus Jan - szipogta. - Gyerekem lesz.