Save me!

Untitled Part 25

A legjobb érzés a világon, ha Harry mellett ébredhetek. Amikor kinyitottam a szemeimet, ő már fent volt, és mosolyogva nézett. Aztán látva, hogy én is felébredtem, magához húzott és csak ölelt.
- Ugye már jól vagy? - kérdezte.
- Igen - válaszoltam. Tényleg jól voltam. Vagyis jobban, mint az este. Egyedül a fejem sajgott, illetve azt éreztem, hogy mindjárt szétégek. Ezt nevezik belső láznak, de nem foglalkoztam vele. 
- Akkor elmondod mit vettél be tegnap este? - fordította komolyra a szót. 
- Tessék? - nyeltem nagyot.
- A kérdés adott. Ugyan már Jan, látszott rajtad, hogy gyógyszerezve vagy.
- Én nem vettem be semmit.
- Ne szórakozz, kérlek! Ez komoly dolog...
- Nem számít...
- De igenis számít, Jan! - csattant fel egy picit. Hangja eddig teljesen nyugodt volt. 
- Talán nyugtatót... - motyogtam. Éreztem, hogy kiver a víz. Harry kikelt az ágyból, és kissé idegesen lépdelni kezdett. 
- Hányat?
- Kettőt.
- Miért? - tárta szét a karjait. Elmondjam neki? Nem szabad. Nem szabad... 
- Csak így tudtalak kizárni. Sajnálom. Sajnálom... - ismételgettem inkább magamnak, mint neki.
Visszaült mellém, és magához húzott.
- Mostantól nem kell kizárnod, oké? Együtt leszünk. Megígérem. És tudod mit? Vállalom a következményeket, inkább meghalok, de nem akarlak soha többet ilyen állapotban látni, érted? - simította végig az arcomat, miközben mélyen a szemembe nézett.
- De ha meghalsz, megint ez lesz - hajtottam le a fejemet. - De hát Trixi és Liam is együtt lehetnek.
- Trixi bandatag.
- És én nem lehetnék az? - kaptam fel a fejem. Nem nagyon érdekelt, hogy újdonsült barátnőm is egy bűnöző.
- Felejtsd el! - nézett rám Harry szigorúan. - Trixi nem Liam miatt lépett be. Ő már a kezdetektől fogva benne van. Csak hasonló okokból nem tud kilépni, mint ugye én. Szóval ezt már most kiverheted a fejedből. Nem rángatlak magammal bele ebbe a hülyeségbe.
- Nem rángatsz, ha magamtól megyek. 
- De nem mész! Megértettük egymást? - szorította meg a csuklómat. Elég szigorú volt a tekintete, szóval nem mertem ellent mondani neki. Valahogy úgy is is kiharcolom. 

A homlokomra tettem a kezemet. A fejem tűzforró volt. Hát persze. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Átmentem érzékeny, nyálas kislányba. Hangulatingadozás. Levert a víz. A pulzusom szaporább lett. - Janice, jól vagy? - fürkészte gyönyörű zöld szemeivel az arcomat. 
- Persze. Kimegyek a mosdóba - tápászkodtam fel és talán túlságosan is sietősen vettem irányba a fürdőszobát. Az ajtót kulcsra zártam és megeresztettem a vizet a csapból. Megmostam az arcomat. Na nem mintha sokat segített volna. Elkezdtem keresgélni a fiókból. Muszáj találnom egy nyugtatót. Muszáj. De még mielőtt megtaláltam volna, minden elsötétült.