Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

2 Fejezet / Neked bármit

*Visszaemlékezés*
- Zoé, gyere ide. Mutatok valamit - szólt göndör hajú barátom. Szökelve szaladtam le az emeletről oda hozzá.
- Mit? - a kérdésre azonnal megkaptam a választ. A kezében egy kölyök kutya nézett rám nagy szemekkel. - Istenem de édes. Mi a neve?
- Találd ki te hiszen a tiéd - a fiú zöld szemei csak úgy csillogtak válaszomat várva. - Boldog szülinapot kicsi Zozy.
- De csak holnap leszek tizenhat éves - vettem kezembe a kiskutyát.
- Tudom, viszont én akartam lenni az első. Szóval mi lesz a neve?
- Hmm. Legyen mondjuk Bundás - leraktam a csöpp állatot a földre és Harry nyakába ugrottam - Köszönöm szépen Hazza.
- Neked bármit egyetlen Zozym - adott egy cuppanos puszit az arcomra.
*Visszaemlékezés vége*

Reggel verelytékezve ébredtem fel. Bundás mellettem aludt az ágyban. Nagyon szerettem ezt a kutyust, annak ellenére, hogy Harrytől kaptam. Felkeltem az ágyból és elindultam fürdeni, amikor nyílt az ajtó Bundás vakkantott egyet jelezve, hogy ő is jönni akar.
- Gyere blöki, de csak csöndben - mint aki érti szép halkan kisétált a nyitva hagyott hátsó ajtón ki az udvarra. Bementem a fürdőszobába, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Örömmel fogadtam a tényt miszerint szombat van. Viszont a dátum felkavarta a bennem lévő érzelmeket. Január 25.-e volt és pontosan egy hét múlva lesz Harry szülinapja. Tavaly ilyenkor még minden szépnek és jónak látszott. De a látszat néha csal.
A tegnapi vita anyával ráébresztett igazságtalan voltam Gemmával, a szavaim amit a lánynak címeztem talán túl durvák és kemények voltak. De még idő kell, hogy elé álljak és bocsánatot kérjek valamint én magam is megbocsátsak. Ezekkel a gondolatokkal léptem csurom vizesen a zuhany kabinból. Felöltöztem és kimentem a konyhába reggelit csinálni, de Anya megelőzött.
- Jó reggelt Zoé - mosolygott rám kedvesen.
- Neked is - leültem az asztal mellé, ő pedig elém rakta a piritost.
- Sajnálom, hogy tegnap megbántottalak de azt szeretném ha tovább tudnál lépni. - szemeiből az őszinte sajnálatot olvastam ki.
- Én sajnálom. Nem te tehetsz róla. Majd valamikor lehet, hogy beszélek Gemmával, de csak lehet. - sütöttem le a szemeimet.
- Jó ötlet - nyúlt át az asztal felet és megszorította a kezem.
- Csak félek, hogy találkozok Harryvel.
- Drágám, nem menekülhetsz állandóan előle, mégha nagyon fáj is, ami történt. - sajnos legbelül nagyon is jól éreztem anyának teljesen igaza van. Holmes Chapel kis város, itt nem lehet elbujni egy világsztár elől. Bármennyire is szeretnél, lehetetlen.

* Harry Styles szemszöge *
Két nap választ el attól a pillanattól, hogy haza mehessek. Nagyon ideges vagyok a nagy találkozástól, mert Gemmával a végzetes este óta nem beszéltem, ahogy Zoéval sem. Megpróbálom majd rendbe hozni mindkét lánnyal a kapcsolatomat, bár ez Zoéval borzalmasan nehéz lesz. Persze teljes mértékben megértem a lányt ha látni sem akar, de én nem arról vagyok híres hogy feladom. És most sem lesz ez másképp.
A fiúkkal közös Londoni házunk kanapéján ülve néztem ki a fejemből. A Tv be volt kapcsolva, de semmit nem fogtam fel belőle. Halványan érzékeltem, hogy valaki mellém ült, de egészen odáig nem foglalkoztam vele míg Louis rám nem szólt.
- Föld hívja Harold Edward Stylest! - lengette meg kezét a szemeim előtt. Hirtelen megráztam a fejem és kíváncsian felé fordultam.
- Mi az?
- Indulnunk kell az interjúra. Gyere, nem akarok elkésni - lassan felkeltem. A telefonomat zsebre vágtam, felvettem az asztalról a kocsi kulcsot és már mentem is a többi négy srác után.

Pár óra múlva már rajtra készen álltunk a srácokkal ès Paul - a menedzserünk - utasításokkal látott el minket.
- Semmi olyat nem mondhattok, ami veszélybe sodorná a karriereteket. Például Harry nem beszélhetsz a lányokról. - olyan komoly képpel mondta ezt, hogy ha az ember fia ránézett még az élettől is elment a kedve.
- Arról nehéz lenne, főleg hogy már rég volt csajom - vágtam be a durcást. Még a gondolat is sértő, hogy volt valakim azok után, amit Zoéval tettem.
- Ne duzzogj, nem vagy öt éves - csak egy szem forgatással válaszoltam neki.
- Hölgyeim és uraim, fogadják hatalmas szeretettel a One Direction nevű fiú banda tagjait. Név szerint: Louis Tomlinsont, Liam Paynet, Harry Stylest, Niall Horant és végezetül de nem utolsó sorban Zayn Malikot - ahogy felsorolták neveinket, úgy léptünk be a stúdióba. Borzasztó nagy taps viharral köszöntöttek minket. Helyet foglaltunk a számunkra kijelőlt helyeken.
- Sziasztok fiúk - mosolygott ránk kedvesen a riporter nő. - Ha nem bánjátok csapjunk is a lecsóba. Zayn veled kezdeném. Napvilágot látott egy kép, ahol te és Perrie éppen veszekedtek. Mi volt a gond?
- Sajnálom, de ez csak a menyasszonyomra és rám tartozik, de annyit elárulhatok, hogy minden a legnagyobb rendben. - szegény Zayn, nem lennék a helyében.
- Oh, semmi baj. Nos akkor folytassuk. Harry, ha jól tudom, a héten egy új tetkóval gazdagodtál. Megmutatnád nekünk? - hogy ez a nő mindent tud. Pedig nem akartam nagy dobra verni. Az ingem ujját felhajtottam, így tökéletesen látszódott a horgony.
- Mese szép. Ki vagy mi miatt varattad magadra ezt a vasmacskát?
- Az egyik számomra rendkívül fontos személy inspirálta. És mielőtt megkérdezed, nem egy újabb barátnő - kezdett elegem lenni a csajból.
- Eszem ágában sem volt ezt gondolni - nevette el magát.
Még legalább egy órát ott ültünk és jót pofiztunk. Többször is megpróbálta kiszedni belőlem a tetkóm ihletőjét. De Zoé nevét nem tudta meg. Soha nem fogom nyilvánosan kijelenteni, hogy a lánnyal való kapcsolatomat szimbolizálja a tetoválásom.
Este éjfél tájban hulla fáradtan zuhantam ágyba és minden este most is az én kék szemű szerelmemmel álmodtam.