Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

20 Fejezet / Alkohol gondok

Három kínzó és hosszú nap telt el Harry távozása óta. A fiú szüntelenül hívogatott, gondolom bocsánatkérés gyanánt. Tegnap ebből elegem lett ezért kikapcsoltam a mobilomat. Dolgozni sem mentem a főnök mint mindig most is elhitte, hogy beteg vagyok. Az egyetlen ember akivel hajlandó voltam beszélni az Perrie. Eleanor időközben vissza ment Londonba. Maradni akart velem, de nem hagytam neki. Éppen a kávémat szürcsőlgettem és valami idióta Tv műsort néztem, amikor hangos ajtó csapódásra lettem figyelmes.
- Ha még egyszer így jösz be a szőke hajad fogja bánni. - Szinte biztosra vettem, hogy Perrie trappolt be.
- Még jó hogy nem szőke vagyok. - Röhögte el magát egy férfi hang. Hirtelen felálltam és Harryvel találtam magam szemben, aki erősen imbolygott. Jól érezhető volt alkohol fogyasztásának a mértéke.
- Még dél sincs, de te már részeg vagy. Mire jó ez? - Kérdeztem tőle miközben a csípőmre raktam a kezem.
- Szeretlek Zoé és sajnálom. - Jött volna közelebb, de megbotlott a saját lábában és a földre zuhant. - Kemény a padló.
- Nem mondod észlény. Magamtól rá sem jöttem volna. Most pedig állj fel és huzzál innen.
- Ne Zozy ne dobj ki kérlek. - Feltérdelt és úgy mászott oda hozzám, majd kezeivel átölelte a combjaimat, fejét pedig a hasamnak döntötte. - Megbántam mindent. A világ legnagyobb hülyére vagyok. Én marha elcsesztem pedig képes voltál megbocsátani nekem. De én elbasztam mert mindent elbaszok. Te vagy a mindenem Zoé Benett. Kérlek adj még egy esélyt.
- Ezt csak azért mondod, mert részeg vagy. - Karjait szorosabban fonta körém.
- Te is tudod, hogy a részeg ember mindig igazat mond. - Ezen kijelentéselén már elnevettem magam.
- Na gyere te nyakigláb. Elmegyünk józanodni. - A karjainál fogva próbáltam felhúzni, ami nagy nehézségek árán, de sikerült. Bevonszoltam a fürdőszobába, ahol meginditottam a zuhany kabinban a hideg vizet. Harryt megállítottam a fürdőszobába közepén és neki álltam levetkőztetni.
- Hmm. Imádom ha levetkőztetsz. - Búgta a fülembe.
- Én azt imádom ha józan vagy, de úgy látszik ezzel most várnom kell. - Rángattam le a nadrágját róla. - Kár, hogy részeg vagy pedig mutattam volna egy két dolgot, de így lemaradsz róla.
Suttogtam érzékien a fülébe. Harry szemei kitágultak és feltett kézzel lépett egyet hátra.
- Józan vagyok. - Jelentette ki.
- Szuper. - Csaptam össze a tenyeremet. - Akkor letudsz egyedül is tusolni.
Mondtam, majd ott hagytam lesokkolt állapotban lévő fiút. Magamban öröm táncot jártam, bár azért kicsit sajnáltam.
Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra, ahol gondolkozni kezdtem a kapcsolatomon Harryvel. Muszáj volt ezt megbeszélni, de nem úgy, hogy a fiú félig még részeg. Jó negyed óra múlva jött csak ki Harry a tusoló alól. Egy szál törölközővel a derekán, ami tökéletesen kiemelte a V vonalát. A levegőt élesen szívtam be mikor mellém ült.
- Szia. - Fordult felém.
- Szia. - Mosolyogtam rá. - Kijózanodtál?
- Ki. - Mordult fel. - Kaphatok fájdalom csillapítót?
- Persze, gyere. - Sétáltam be a konyhába, ahol előkotortam egy aspirint, amit egy pohár víz kíséretében adtam át neki. Harry azonnal be is kapta a gyógyszert és a vizet is megitta az utolsó cseppig.
- Egy angyal vagy. - Adott egy puszit.
- Nem mondasz újat. - Kacsintottam rá. Elvettem tőle a poharat és a mosogatóba dobtam. Hmm csoda, hogy nem tört össze. Kezeimet Harry nyaka köré fontam, ő pedig a csípőmet ölelte át.
- Miért ittad le magad a sárga földig?
- Azért mert haragudtam magamra és el akartam felejteni milyen paraszt voltam veled. - Homlokát az enyémnek nyomta.
- De ez nem megoldás. - Simitottam végig az arcán. - Még akkor sem ha tényleg paraszt voltál.
Nem bírtam ki és megcsókoltam. Apró csóknak indult, de több lett belőle. A dolgok egymást követték. Egy biztos, most jól jött, hogy csak miénk a ház.

* pár órával később *

A kanapén teljesen összegabalyodva feküdtünk egy takaró alatt meztelenül.
- Beszélnünk kell. - Könyököltem fel. Így egy kicsit én voltam a magasabb.
- Miről kicsim? - Simogatta meg a hajam. Imádtam mikor így hívott, mert a pillangók a gyomromban újra éledtek.
- A kapcsolatunkról. Mivel eddig csak veszekedtünk és néha szexeltünk is meg minden. Mi legyen kettőnkkel? Mert hát fontos vagy nekem és azt hiszem sőt tudom, hogy szeretlek. - És tessék végre kimondtam. Hosszú évek óta először a szívemre hallgattam és nem az eszemre. Harry utolsó szavam hallatán látványosan megkönnyebbült.
- Én is szeretlek. Szerintem próbáljuk meg megint a párkapcsolatot. Ha neked is megfelel.
- Nekem tetszik az ötlet. - Hajoltam le hozzá és adtam neki egy csókot.
Harry már a nyakamra akart áttérni mikor megzavartak minket.
- Jézusom, megvakultam. - Visitott hirtelen Perrie. - Értem én, hogy most nagyon nagy a szerelem, de miért pont a kanapén? Pedig most akartam leülni Tv-t nézni.
- Még ide jöhetsz. Tudod Pezz édes hármas meg minden ami kell. - Harry most sem hazudtólta meg önmagát. Én meg viccből pofon vágtam. A fiú feljajdult, pedig nem ütöttem akkorát.
- Ne színészkedj. Nem áll jól. - Próbáltam csúnyán nézni rá, de de elnevettem magam. - Perrie adj két percet és jöhetsz Tv-t nézni.
- Oké, de ugye védekeztetek? Mert nem akarok semmibe sem beleülni. - Nevette el magát. A baj csak az volt, hogy pont fején találta a szöget. Harry és én nem védekeztünk. A nagy hév miatt elmaradt. Perrienek is hamar leesett, hogy rosszat mondott, ezért abba hagyta a nevetést. Harry kitágult szemekkel nézett rám.
- Ugye te...?
- Igen, szedek tablettát. - Vágtam rá azonnal.
- Huhh. - Könnyebbült meg. -Hidd el Zoe. Szeretlek meg minden, de még nem szeretnék apa lenni.
- Én sem akarok még anya lenni.
- Rendben drágaságaim adok két percet, hogy rendbe szedjétem magatokat. - A lány bement jelenlegi szobájába. Mi pedig neki álltunk felöltözni. Egész idő alatt azon járt az agyam, hogy nem szándékozom anyává válni. Majd valamikor lehet, de nem most. Ahoz még mindketten nagyon fiatalok vagyunk...