Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

1 Fejezet/ Ne tedd ezt velem

-Most pedig következzenek sztár híreink. A tinik által imádot One Direction újabb sikereket ért el - na ez volt az a pillanat, amikor megnyomtam a távirányítón lévő piros gombot. Hánynom kell ettől az öt dalos pacsirtától. Nem értem mit vannak úgy oda értük a tizenéves kölkök. Morogva kelltem fel a kanapéről és az órára nézve sírhatnékom támadt. Egy óra múlva a helyi benzinkúton kell helyt állnom. Utálom a munkám de kell a pénz az egyetemi tanulmányaimra, ugyanis eléggé szegényes családból származom. Nem azt mondom, hogy éhezünk, de bizonyos dolgokra, mint mondjuk az egyetemre nincs pénzünk.
A szobámba érve felvettem a munkás ruhámat, majd kiszaladtam az udvarra Bundást - a kutyámat - megetetni. A teraszon füttyentettem, mire öreg labradorom farokcsóválva szaladt felém.
- Okos kutya vagy Bundás - mondtam neki miközben falatozni kezdett. - Most dolgoznom kell, de sietek.
Sokan bolondnak tartanak, amiért állatokkal beszélek, de nem tehetek róla imádom őket. Bundást egy számomra egykor fontos személytől kaptam. De ez egy régi történet, ami talán igaz sem volt.
Fél óra múlva léptem be a benzinkút épületébe. Még mindig morcosan ültem be a pénztár mögé. Pontosan dél volt, ilyenkor váltottam Maximot akié a délelőtti műszak. Én este hatig unatkozom itt, utánam a főnök lép a helyembe.
- Szia Zoe - köszöntött széles mosollyal Maxim, amikor felvette a téli kabátját. Hát igen Holmes Chapelben januárban hűvös szeles hideg van.
- Szia - tőlem csak egy apró mosolyra jutotta. Hónapok óta nem nevettem, pontosan egy éve. Ugyanis Ő akkor tönkre tett, de ez már a múlt. Nem szabadna vele foglalkoznom. Végszóra megszólalt a rádióban a One Direction What Makes You Beautiful című száma.
- Istenem, mit tettem, hogy ezt érdemlem.- emeltem a plafon felé a tekintetem és egy gyors mozdulattal elkapcsoltam egy másik adóra.

Hat órakor hulla fáradtan léptem ki a csípős hidegbe. Hirtelen megcsörrent a mobilom. A kijelezőn anya képe jelent meg.
- Szia anyu - szóltam bele.
-Szia Zoe. Megtennéd, hogy hozol haza egy kis tejet?
- Persze, sietek.
A házunktól nem messze volt egy kis zöldséges, ahol régi legjobb barátnőm dolgozott. Sajnos mostanában nem beszéltünk és ennek is Ő az oka. Ahogy átléptem az ajtót egyből megpillantottam Gemmát. Fájt, hogy egy nyamvadt éve nem beszéltünk, de amit tett az megbocsáthatatlan. Elsétáltam mellette, anélkül hogy köszöntem volna neki. Persze Gemma még így is észrevett és utánam is szólt.
- Zoé, ne tedd ezt velem, kérlek. Ne zárj ki az életedből. - könyörgött. Lassan megfordultam, hogy mélyen a szemébe nézhessek.
- Sajnálom, de a szememben egy senki vagy
- Nem tudsz nekem megbocsátani, Zozy?- szemei könnyesek voltak.
- Nem mivel hátba támadtál és ezt soha nem fogom neked megbocsátani. - álltam a sarat - Különben is a nevem Zoé, nem Zozy.
- De már egy éve történt
- Pontosan. Egy éve egy roncs vagyok. Egy éve elvesztettem mindenemet miattatok. - a végét már ordítottam. Ott hagytam Gemmát a fájdalmaival.
Hazudnék ha azt mondanám nem fáj ami történt, de megtanultam együtt élni a fájdalommal.
Nagy nehezen megtaláltam a tejet és a pénztárhoz mentem fizetni. Egész idő alatt magamon éreztem Gemma tekintetét. Lehet egy nap képes leszek megbocsátani neki, de ez a nap még nem érkezett el.

Anya hétkor ér haza és addig van még pár percem. Gondoltam csinálok neki valami finomat. A rántotta a kedvence ezért neki álltam elkészíteni. Pont akkor végeztem mikor belépett a házba.
- Szia kislányom - ért be a konyhába és adott egy puszit amit viszonoztam.
- Szia. Milyen volt a meló? - anyu egy irodában dolgozik tizenkét órában. Bűntudatom van mivel azért teszi, hogy nekem mindenem meglegyen.
- Fárasztó - ült le az étele elé. Látszott rajta mennyire kimerült. Biztos voltam benne, hogy minden vágya egy kis pihenés. - Köszönöm szépen, hogy helyettem csináltál vacsit.
- Az enyém is és szívesen máskor is. - küldtem felé egy mosolyt - Ma találkoztam Gemmával és megint összevesztünk.
- Kincsem, nem gondolod, hogy eleget hagytad szenvedni szegény lányt - édesanyám arcán is jelen volt a fájdalom, amit a múlt év okozott.
- Nem. - vágtam rá azonnal és határozottan.
- Te is tudod, hogy a testvérét védte - csattant fel hirtelen, ami teljesen lesokkolt. Anya soha nem rivalt még rám, de úgy látszik ennek is eljött az ideje - Boríts fátylat a múltra Zoe Benett. Azt megértem ha Neki nem bocsátasz meg, de Gemmának meg kellene.
- Miért? - Nem tudtam mi okból nem az én oldalamon áll, ahogy egy anyának tennie kell ha a lányáról van szó.
- Mert Gemma nem tehet róla, hogy Harry Styles nővére és megvédte. - a neve hallatán könnybe lábadt a szemem. Fájdalommal telve álltam fel az asztaltól és ott hagytam anyát, majd felrohantam a szobámba. Bent magamra zártam az ajtót és az ágyra zuhanva álomba sírtam magam.