Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

21 Fejezet / Styles rezidencia

Míg Perrie a Tv-t nézte, addig mi Harryvel a szobámban feküdtünk. A fejem a mellkasán volt, a fiú pedig a hátamat simogatta. Imádtam így feküdni mert ilyenkor éreztem magam a legboldogabbnak.
- Menjünk el valahova. - Ültem fel hirtelen. - Oké, de hova? - Ült fel Harry is.
- Menjünk el sétálni.
- Rendben. Gyerünk. - Örömöm jeleként adtam neki egy puszit. - Csak egyet kapok?
- Ha jó fiú leszel kapsz még egyet. - Kacsintottam rá.
- Én mindig az vagyok. - Duzzogott.
- Hát persze, szépfiú. - Nevettem el magam.
Felkeltem az ágyból és kimentem a nappaliba, ahol Perrie lelkesen nézte valamelyik idióta sorozatot.
- Pezz mi most elmentünk. Majd jövünk valamikor. Megleszel?
- Persze. Menjetek csak drágáim. - Mosolygott ránk. Időközben Harry utolért és kézenfogva hagytuk el a házat.

Pár óra múlva a kedvenc parkunkban sétáltunk. Be nem állt a szánk, folyton beszélgettünk minden féle dologról. Olyan érzés kelltett hatalmába mintha az elmúlt egy év meg sem történt volna. Egyszer csak Harry egy hatalmas fűzfához húzott és nyomott neki.
- Emlékszel erre a fára? - Mosolygott rám a lehető legdögösebb módon.
- Még szép, hogy emlékszem. - Nevettem el magam. - Itt csókoltál meg először.
- De nem utoljára. - Ajkait az enyémek ellen nyomta. Belekapott az alsó ajkamba, ennek hatására a szájába nyögtem. Nyelvét a számba dugta és erotikus táncot lejtett az enyémmel. Éppen, hogy csak elváltunk mikro hangos visításra lettünk figyelmesek.
- Úramisten!! Harry Styles!!! - Egy tizenéves szőke lánytól származott ez a nyivákoló hang.
Harryvel össze néztünk, majd kézenfogva rohantunk el onnan. Szegény lány a sírás határán állt mikor felfogta, hogy konkrétan tőle menekülünk.
A park területét elhagyva álltunk csak meg. Ott hangos neveltésbe kezdtünk. Percekig csak nevettünk, én már a hasamat fogtam.
- Olyan köcsögök vagyunk kicsim. - Ölelt át Harry.
- Tudom. - Lábujjhegyre állva adtam neki egy szájra puszit.
- Zozy, mit szólnál ha átjönnél hozzánk. Anya már nagyon szeretne látni téged. - Kíváncsian fürkészte a tekintetem. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. - Ha nem szeretnél nem muszáj.
Tette hozzá gyorsan.
- De mehetünk. Csak kicsit meglepődtem. Nevettem el magam kínomban.
- Oké, akkor gyerünk. - Fogta meg a kezem és indultunk el hozzájuk.

Nem sokkal később már a bejárati ajtó előtt álltunk. Idegességem a tetőfokára hágott. Féltem Annetől holott soha nem ártott nekem. Harry kinyitotta előttem az ajtót és illedelmesen maga elé engedett. Még egy bátorító mosolyt is kaptam tőle. A fiú bezárta maga után az ajtót, majd kézen ragadott és besétáltunk a nappaliba, ahol Gemma és Anne éppen Tv-t néztek.
- Sziasztok. - Köszönt Harry. Mire mind a két nő felénk kapta a fejét és ránk mosolygott.
- Sziasztok. - Köszöntem erőtlenül. Gemma hatalmas mosollyal az arcán jött oda hozzánk.
- Olyan jó, hogy újra egymásra találtatok.
Ölelt át minket egyszerre. Kicsit túl szorosan szorított.
- Gemma, megfújtasz. - Nyögtem ki.
- Hupsz, bocsánat Zoe. - Engedett el. Anne is közelebb jött hozzánk.
- Istenem Zoé. Mennyit változtál. Hova lettek a szép szőke fürtjeid? - Utalt a most korom fekete hajamra.
- Gondoltam nem árt egy kis változatosság.
- Hát én mondom neked jól tetted. Mese szép vagy. - Ölelt át a negyvenes éveiben járó nő is.
- Köszönöm Anne. - Mosolyogtam rá kedvesen.
- Mesélj már valamit. Mi jót csinálsz mostanában? - Ültünk le mindannyian a fotelba.
- Hát dolgozgatok a benzinkúton, segítek anyának amiben csak tudok meg ehhez hasonlók. - Néztem rájuk.
- Rendes lány vagy Zoé és minden tiszteletem a tiéd, amiért képes voltál megbocsátani a hülye fiamnak. Szorította meg a kezemet.
- Köszönöm szépen Anne.
- Gyere Zoé, menjünk fel a szobámba.
Szólt rám Harry. Bólintottam, majd követni kezdtem a fiút. Már a lépcsőfordulóban jártunk, amikor Gemma utánunk szólt.
- Harry, remélem nem felejtetted el, hogy a szoba nem hangszigetelt. - Ezen elnevettem magam.
- Gemma, az Istenit! Hagyd már őket békén. - Ripakodott rá Anne a lányára. - Jaj Gemma, mintha te nem felejtetted volna el párszor. - Vágott vissza Harry. Ezen jobban elkezdtem nevetni. Szegény Gem látványosan elsápadt.
Miután már szobán belül voltunk Harry bezárta az ajtót, majd lefeküdt az ágyra. Én pedig befeküdtem mellé.
- Sajnálom, hogy anyáék így letámadtak, ha tudom, hogy ilyenek lesznek biztos nem hozlak ide. - Mentegetőzött Harry.
- Nincs semmi baj. Kedvelem őket. Bár kicsit kínos volt, de nem baj. - Adtam neki egy csókot.
A délutánt így kettesben töltöttük. Filemekt néztünk és élveztük egymás társaságát.