Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

8 Fejezet/ Menj innen

* Harry Styles szemszöge *

Anyám, hogy ez a lány mekkorát tud rúgni. A golyóim a hasamba kerültek akkorát rúgott. Komolyan mondom elmehetne focistának. Niallt kellett felhívnom, hogy segítsen haza menni. Nagy nehezen sikerült az utcára kibotorkálnom. Niall ahogy ígérte öt percen belül ott termett. Röhögve jött oda hozzám.
- Haver, egy lány így kikészített? Nem vagy formában - ír haverom segített beszállni a BMW-be. A kocsiban elmeséltem neki mi történt pontosan a boltban. - Hát Harry ezt jól elbasztad, de ha nyugtat a tudat ma engem is majd nem kicsinált.
- Mi?(!) - most Niallön volt a mese mondó szerepe. - Te bementél hozzá?
- Ja - rántotta meg egyszerűen a vállát.
Az út további része csendesen és nyugodtan telt.
Otthon szerencsére nem volt senki. Semmi kedvem nem volt Gemmával veszekedni. Már pedig ha otthon lett volna valószínűleg egymás torkának ugrottunk volna.
Bent leültem a kanapéra és Niall hozott nekem jeget, amit a fájó pontra helyeztem. Miután Niall meggyőződött arról, hogy megmaradok és nem halozom el, lelépett. Egy óra ücsörgés megtette a hozzá fűzödő reményeket. Kezdett a fájdalom alább hagyni.
Éppen azon gondolkodtam, hogy csinálni kellene valamit magammal, amikor a zár kattanása ütötte meg a fülemet. Már kezdtem megijedni, hogy Gemma az. Nagy szerencsémre azonban szeretett édesanyám volt az. Roham léptekben száguldott a nappaliba, ahol rögtön megállt és kérdőn nézett rám.
- Téged meg ki hagyott így helyben és miért?
- Zoé volt és azért mert letapiztam a boltban - mondtam nemes egyszerűséggel.
- Jézusom kisfiam ezt most miért kellett? Hadd már békén szegény lányt. Én megértem, hogy ki akarsz vele békülni, de ne terrorizáld már - rázta a fejét idegessége jeleként.
- De anya, én nem akarom örökre elveszíteni - vallottam be fájdalommal telve.
- Jaj Harry, pedig ezzel a viselkedéseddel még jobban ellököd magadtól. Meg különben is már van valakije. Ne avatkoz bele az életébe - ripakodott rám.
- Hogy érted azt, hogy van valakije? - ugrottam fel ültemből.
- Jól hallottad Harold - mikor így hívott volt a legidegessebb - Maxim Anselinnel láttam tegnap és boldognak tüntek.
- Nem létezik, hogy azzal a bájgúnárral legyen. Mos ezt szépen ki is derítem - a fájó testtájammal és anya kiaválásával nem foglalkozva rohantam ki a garázsba, hogy minél előbb a benzinkúton legyek.

* Zoé Benett szemszöge *

Otthon vettem észre, hogy a kulcsimat a benzinkúton hagytam ezért gyorsan vissza fordultam értük.
Hamar oda értem és amikor beértem azonnal megláttam Max kezében a keresett tárgyat. Oda mentem érte, de a fiú feltartotta így esélyem sem volt elérni.
- Max, add ide kérlek - mivel elbántam Harryvel fantasztikus kedvemben voltam ezért nem haragudtam Maximra a kis játéka miatt.
- Csak ha kapok egy puszit a számra - vette fel perverz vigyorát.
- Nem - vágtam rá.
- Akkor ma nem jutsz be a házba - kacsintott rám.
- Szerencséd, hogy jó kedvem van - adtam be a derekamat.
Kezeimet össze kulcsoltam a nyaka körül és így egy hosszú szájra puszit adtam neki. Még mielőtt elszakadhattunk volna egymástól nyílt az ajtó és Harry rontott be rajta.
- Azonnal enged el Anselin, vagy nem éled meg a holnapot - sebtiben elváltunk egymástól és szembe fordultam Harryvel. Akinek a szemei villámokat szórtak a dühtől.
- Talán nem voltam elég világos a boltban? - húztam fel a szemöldököm.
- Zoé, te még is mit akarsz ettől a festett szőke hülyétől? - lépett közelebb.
- Neked ahhoz semmi közöd. Ha nem rémlik tavaly szakítottunk úgy hogy el lehet kotrodni. Meg különben is te hány lánnyal is csaltál meg? Lássuk csak ott volt, Caroline, Taylor, Kendall, Cara, Lily. Ja és a legjobbat ki ne hagyjam Ashley Parker. Szóval egy kurva szavad nem lehet, azzal kapcsolatban hogy kivel vagyok - éreztem, hogy elszorul a torkom és, hogy Maxim hátulról átölel.
- Menj innen Styles - hallottam meg Maxim férfias hangját.
- Azt nem te mondod meg - Harry neki rontott Maximnek. Akkor ütést mért rá, hogy a fiú közelebbi kapcsolatba került az anyafölddel. De a szőkét sem kellett félteni. Egy erős ütésnek hála Harry orra eltört. És hirtelen olyat éreztem amit már nagyon rég: féltettem Harryt.
- Hé, elég legyen. Fejezzétek be, de most rögtön - álltam közéjük. - Te pedig bejössz velem a kórházba.
Mutattam Harryre. A fiú meglepődött, de velem jött. Nem foglalkoztam Maxim értettlen arc kifejezésével. Az ajtón kívül, a kocsi mellett álltunk meg.
- Add ide a kocsi kulcsot - zokszó nélkül kezembe adta a kért tárgyat. Szépen lassan beültünk az Audi kényelmes bőr ülésebe. Már nagyon rég vezettem és jól esett újra a volán mögött ülni. Harry szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.
- Meg ne merj szólalni - szép lassan tettük meg az út többi részét.