Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

5 Fejezet / Otthon "édes" otthon

*Zoé Benett szemszöge *

Fejvesztve rohantam a parkban, hogy megtaláljam egyetlen drága kutyusomat, Bundást. Rengeteg embert megkérdeztem látta e kutyámat vagy sem. Volt aki kedvesen csak a fejét rázta és volt aki elküldött melegebb éghajlatra, amiért képes voltam egy állatot elhagyni. Egy nénike egészen addig ment, hogy ennyi erővel akár gyereket se szüljek, mivel szerencsétlen gyereket úgy is elhagynám. Az idős hölggyel közöltem, hogy nem szándékozom anyává válni. Majd ott hagytam, nem érdekelt, hogy mit gondol rólam. Higgyen amit csak akar.
Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam Bundást. Azt láttam, hogy egy férfival van, de hogy ki volt az nem érdekelt. Csak egyszerűen oda rohantam, majd átöleltem elkoborolt állatkámat. Minden kedves szóval elláttam, annak reményében hogy nem tesz velem ilyet többet. Boldogságom azonban hamar elillant, amikor meghallottam a már jól ismert mély hangot. A szőr is felállt a hátamon, az ereimben is megfagyott a vér. Eltudom képzelni milyen hulla fehér lehettem. A szívem eszeveszett módon dobogott és nem az örömteli és felhőtlen boldogságtól. Mikor megpillantottam Harryt úgy éreztem ez csak valami rossz vicc vagy rossz álom. De nem ez a kőkemény valóság. Ahogy hozzám szólt a régi emlékek újra felszínre törtek. A hangom remegett mikor rám került a sor és válaszoltam neki. Ahogy elnéztem nem sokat változott, talán csak a haja lett hosszabb, de ez volt a legkisebb gondom. Alig bírtam magam vissza fogni a teljes kibirulástól, ez mindaddig sikerült amíg Zozynak nem hívott. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Dühöm a felszínre tört. Mérgemben leordítottam, látszott rajta mennyire meglepődött, de nem érdekelt. Gyorsan felvettem a pórázt és könnyekkel küszködve távoztam onnan, a fiút teljes sokkban hagyva.

* Három órával később *

Szegény Bundást már majdnem kézben kellett haza vinnem úgy elfáradt. Három hosszú órán keresztül bolyongtam a város utcáin annak érdekében, hogy lecsillapodjak. A Harryvel való találkozás eléggé rosszul érintette a már amúgy sem nyugodt lelkiállapotomat. Lelki szemeim előtt újra és újra lejátszódott az a borzalmas éjszaka, ami megváltoztatta az életemet. Sírni tudtam volna, de próbáltam erős maradni.
A házba belépve Bundás megrohamozta az itatóját, én pedig leültem a kanapéra és mereven bámultam magam elé. A csengő hangja váratlanul hasított a levegőbe. Hirtelen fingom sem volt róla ki zaklathat ilyenkor és mit akar. Csak egyben reménykedtem, hogy nem a fürtös az. Nagy nehezen elcsoszogtam az ajtóig, majd kinyitottam azt. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam Maximot.
- Szia Zoé, mehetünk? - nézett rám barna szemeivel, amik csak úgy csillogtak.
- Szia Max, ne vedd zokon, de hova is? - teljesen kiment a fejemből mit is beszéltünk tegnap.
- Elfelejtetted, ugye? - legnagyobb meglepetésemre mosolygott.
- Ne haragudj.
- Semmi baj. Mehetünk?
- Persze - úgy ahogy voltam indultam meg mellette a kocsihoz. Beültem az anyósülésre, Maxim pedig a jobb oldalamhoz ült be. Rám kacsintott és beindidította a Ford Focusát. Rátaposott a gázra és már száguldottunk is.

* Harry Styles szemszöge *

Istenem Zoé mennyit változott. Szőke hajából korom fekete lett. Szép bőrét tetoválások fedték, jó persze nem annyi mint nekem, de azért volt egy pár neki is. Tökéletes telt ajkán ott virított egy pc. Teljesen más lány lett mint volt, amit megtudok érteni.
Félve léptem be házunk ajtaján. Bármennyire is nevetségesen hangzik féltem a nővéremtől. Gemma néha nem normális.
- Sziasztok - köszöntem hangosan. Az első személy akit megláttam a nővérem volt.
- Szia faszfej. Na láttál engem, láttad a házat, anyáról meg majd küldök képet. Most pedig a gazdag seggeddel húz vissza Londonba és többé ne is lássalak.
- Én is szeretlek, Gemma - hangom tele volt szarkazmussal. - És, hogy tud nem megyek el.
- Csak azt ne mond, hogy Zoé miatt maradsz itt, mert akkor neked megyek egy konyhakéssel - tette csípőre a kezét.
- Akkor most szépen betipeghetsz a konyhába nővérkém a késért. - szemei úgy kikerekedtek, hogy azt hittem kiesik a helyéről.
- Nem mered!
- Oh, dehogy nem. - kacsintottam rá, mire ő csak a nyelvét nyújtotta és beszaladt a konyhába. A hangok alapján a kések között matatott, ezért fénysebességnél is gyorsabban száguldottam fel a szobámba és zártam be az ajtót. Leültem az ágyra és felhívtam Louis haveromat. A második csengésre fel is vette.
- Szia, már is hiányzom? - szinte magam előtt láttam, ahogy vigyorog.
- Találkoztam vele - tértem a lényegre.
- Mi történt? - tért magához az ámulatból. Gyorsan elmeséltem neki mi történt a parkban.
- Figyelj, hagyd egy kicsit békén, hogy legyen ideje lenyugodni. - tanácsolta.
- Oké, rendben. Eleanor a közelben van? Szeretnék vele beszélni
- Persze, adom - halk beszédet hallottam a vonal végéről, majd egy lágy hang szólt bele a telefonba.
- Szia Hazza. Mesélj, mizujs?
- Szia El. Azt szeretném kérdezni, hogy mikor beszéltél Zoéval utoljára? - előre féltem a választól.
- Hát az az igazság, hogy Ott beszéltem vele utoljára - ahogy sejtettem egy világ omlott bennem össze.