Poison [ h.s.] BEFEJEZETT

10 Fejezet / Pillanatnyi elmezavar

Reggel balszerencsémre elaludtam ezért a reggelit kihagyva egy gyors zuhany után száguldottam a benzinkútra. Hála az égnek pont beértem, így nem kellett a főnököm haragjától tartanom.
Az órák a lehető leglassabban jártak. Mintha megállt volna az idő, olyan érzésem volt. Nagyjából dél körül Maxim betelefonált a főnöknek, hogy beteg. Ezért maga Mr Locke állt be a helyére. Először engem akart, de egy elhalaszthatattlan dologra hivatkozva haza engedett. Persze semmi egett verően fontos dolgom nem volt.
Egy őrült ötletnek köszönhetően úgy döntöttem elmegyek Harryhez és számon kérem a tegnapi tettét. Tudtam jól őrültséget művelek, de tudni akartam az igazat.
Tizenkettő után pár perccel értem Harryélhez. Kicsit elbizonytalanodtam, de ha már idáig eljöttem nem futamodok meg. A szívem a torkomban dobogott, a pulzusom az egekbe szökkent, amikor csöngettem. Rövid időn belül nyílt is az ajtó. Harry tágra nyílt szemekkel nézett rám, látszott rajta mennyire meglepődött. - Szia Zoe, gyere be nyugodtan - engedett be maga mellett.
- Szia - léptem be a már jól ismert házba. A szívemet melegség járta át, hiszen mindig is szerettem itt lenni.
- Mi járatban erre felé? - csukta be az ajtót és fordult felém.
- Csak kérdezni szeretnék valamit - ekkor kezdtem el bánni, hogy ide jöttem.
- Kérdezz nyugodtan, nem harapok - jött közelebb - Hozhatok valamit esetleg inni? - Nem kérek köszönöm. Csak azt szeretném tudni miért mentél neki Maximnek? - Harry szemei kikerekedtek kérdésemet hallva.
- Te tényleg nem érted? Vagy csak szórakozol velem?
- Ha tudnám nem lennék most itt - emeltem fel a hangom.
- Mit gondolsz, miért tettem? - lépett még egyet felém.
- Csak azt ne mond, hogy féltékeny vagy - hangom ijesztően halk lett.
- Mert ha az vagyok akkor mi lesz? - már olyan közel volt, hogy éreztem arcomon a lelhelletét.
- Nem hiszek neked - húztam fel kihívón a szemöldököm.
- Pedig nem ártana - a fiú letámadt ajkaimra. Sajnos testem minden egyes porcikája emlékezett érintésére ezért visszacsókoltam. Heves csók volt melyben nyelveink erotikus táncot lejtettek. Bele turtam göndör fürtjeibe, ő pedig fenekembe markolt, melynek hatására a szájába nyögtem. Levegő hiány miatt váltunk csak el és ekkor tértem észhez. Hirtelen hátra léptem és a számhoz kaptam a kezem.
- E e ennek n ne nem szabadott v vol volna meg történnie - dadogtam. Harry csak perverz vigyorát villantotta meg.
- Pedig már nagyon is itt volt az ideje kicsi Zozy. Még mindig működik köztünk a kémia kár is tagadni - próbált közelembe jutni, de nem hagytam neki.
- Hiba volt ide jönnöm - gyorsan az ajtó felé siettem, de Harry a derekamnál fogva elkapott.
- Eresz el!
- Nem - és csattant a pofon az arcán. Olyan erősen ütöttem meg, hogy kezét a fájó pontra helyezte, így alkalmam volt ki rohanni a házból. Az udvaron még vissza ordítottam:
- Rohadj meg Styles - idő közben Gemma is haza ért és sikeresen neki mentem. Ahelyett hogy bocsánatot kértem volna kimentem a kapun és már szaladtam is haza.

*Harry Styles szemszöge *

Alig hittem el, hogy Zoé visszacsókolt. Ajkai még mindig édesek voltak. Csak azt sajnálom, hogy egy hatalmas pofon kíséretében elrohant. Komolyan mondom ez a lány baromi erős. Gondolataimből egyetlen nővérem szakított ki.
- Mi a fészkes fenét műveltél vele? És miért volt itt? - állt meg előttem csípőre tett kézzel.
- Semmi közöd hozzá drága édes kicsit Gemma - rákacsintottam és felmentem a szobámba. Bent leültem az ágyra és folyamatosan csak vigyorogtam. Azt hiszem van egy pici halovány reményem Zoénál. De persze az is lehet, hogy most még jobban utál. Minden esetre ki fogom deríteni. Álmodozásomból a telefon hangja zökkentett ki. A kijelezőn Zayn neve jelent meg.
- Szia Zayn. Hogy vagy? - Hangomon érezhető volt a boldogság.
- Szia. Én jól. Mi ez a nagy boldogság?
- Ja nem lényeg. Semmi extra nem történt - füllentettem.
- Aha értem. Mi lenne ha Perrievel holnap elmennénk hozzátok. Pezz nem bír magával és minden áron látni akarja Zoét. - Örültem neki hiszen Perrie mindig is jó hatással volt Zoéra.
- Gyertek csak nyugodtan, de szólj Perrienek, hogy Zoé már nem a régi - fájt ezt bevallanom.
- Rendben és köszönöm. Szia
- Nincs mit. Szia - tettem le a telefont az éjjeli szekrényre. Ledöltem az ágyba és a mai nap eseményei peregtek le a szemem előtt. Elhatáriztam ha addig élek is, de Zoé újra az enyém lesz.

Sziasztok.
Itt van a tizedik rész. Kérlek szépen titeket, írjátok le az őszinte véleményeteket. Nagyon jól esne.
További szép estét.
Puszi
Emese